Fájó volt a búcsú, főleg így, hogy újra egy titkos párt alkotunk. Egész nap otthon voltam és gondolkodtam. Rajtunk, David-en, a múltunkon és a jövőnkön. Újra és újra felmerültek bennem a kérdések:

,,Miért én? " ,,Miért ő?" ,,Miért így?" ,,Miért, miért, miért? "

És a válaszokat még mindig nem találtam meg. Zenéit hallgatva elöntött a boldogság. Újra és újra megbabonáz engem személyiségével. Mikor a Why-t halgattam rájöttem hogy ez az én dalom.

Délután elmentem fiamért az oviba és mielőtt haza mentünk volna elmentünk fagyizni. Hogy hogyan azt nem tudom, de séta közben egyszer csak arra a játszótérre tévedtünk, ahol Shawnnal voltunk. Szó nélkül leültünk a hintára, de nem hintáztunk.

-Anyu, mikor jön vissza Shawn? -kérdezte egyik pillanatban David.

-Nem tudom Drágám, majd megkérdezem tőle.

-Ő tényleg az igazi apukám? -tett fel egy újabb kérdést.

-Igen -válaszoltam egyszerűen egy szóval. Vajon mióta akarta feltenni ezeket a kérdéseket?

-Hát nekem tetszik. Kedves, sokat foglalkozik velem és szépen énekel. Anya szeretném, ha ő lenne az az apa, amilyen a csoprttársaimnak van.

-Én is szeretném kicsim. Majd meglátjuk mi lesz -mosolyogtam rá biztatóan. Ezután nem szóltunk egymásra, csak elmerültünk a gondolatainkba.

Este otthon minden úgy ment, mint szokott, aztán lefekvéskor változatosság állt be. Mikor fiamat lefektettem az ágyba, ő hirtelen megszólalt.

-Úgy hiányzik -sóhajtotta szomorúan.

-Micsoda? -kérdeztem vissza, mert nem volt világos, hogy mire van szüksége. A plüssmacia ott van a kezébe. Akkor mi kell neki?

-Apu. Olyan jó volt, amikor közösen takargatratok be. Légyszíves indíts tőle egy dalt.

Nem válaszoltam neki. Egyszerűen nem voltam képes. Elindítottam az egyik számát és együtt halgattuk.

,,Amikor ma éjszaka elalszol, csak emlékezz, hogy ugyanazon csillagok alatt fekszünk"

Ennél a résznél elsírtam magam, de Dave szerencsére nem vette észre. Már békésen szunyókált az ágyikójában.