Keserves volt az az egy hónap, míg nem találkoztunk. Hébe -hóba videóhívásoztunk, és naponta chateltünk. Általában a kisfiam is csatlakozott a beszélgetéshez. És minden nap számoltunk vissza. Már csak 10, 9, 8.... nap van és újra találkozunk. Utolsó este volt, mikor köszöntünk el Shawntól.

-Holnap végre itt vagy. Siess, de most menj pihenni. Jó éjt -búcsúztam, majd fiam is megszólalt.

-Jó éjszakát apu. Nagyon várom már a holnapot.

Shawnnal egy pár pillanatig csak csendben néztük egymást, majd ő is elköszönt és letettük. Ekkor szólította meg így, hogy apu. Igaz én már halottam tőle, de az apukája csak most. Először.

Nagyon vártuk ezt a napot, s mikor végre belépett az ajtón, mindketten szorosan megöleltük. Nem főztem semmit, inkább beültünk egy étterembe. Vacsora után Davidot el akartuk vitti Emmahoz, de sajnos ő beteg volt, inkább így maradt nálunk. Nem akarjuk őt lepasszolni, de úgy terveztük, hogy az éjszakát kettesbe töltjük. Beszélgettünk volna hajnalig, és talán le is feküdtünk volna újra. De így ezekről mind lemondtunk. Este közösen lefektettük fiúnkat az ágyba és elalvás előtt Shawn énekelt neki. Láttam rajta, hogy furcsa volt ez neki, de bele kell törődnie, ha itt lesz velünk ez a minden naphaihoz fog tartozni.

-Gyere menjünk mi is pihenni -invitáltam be a hálószobába.