Kenma szemszög

A be melegítés hamar letudtuk. Utánna csak a hibáink kijavítására fókuszáltunk, mert hát részben mégis csak ez a lényege az edzőtábornak. Nem nagyon tudtam koncentrálni, folyamatosan a saját kis világomban jártam. Kuroonak a szavainak attól, hogy nincs valóságalapjuk még jól megdolgoztatták az agytekervényeimet. Mivan ha, de csak mi van ha mégis igaza van? Hiszen egyszer-egyszer neki is lehet igaza és én is tévedhetek. Úgy tűnik már olyan szinten vagyok, hogy azt kívánom bár tévedtem volna. Csak most az egyszer. A gondolataimból egy a fejemre esett labda ébresztett fel.

-Kenma ma nagyon máshol jár fejben. - kuncogott a tettes, vagyis Lev. A zsiráf. De nem tudom milyen pillantással illettem őt de egyből jobbnak látta ha menekülőre fogja. A hideg is ki rázott az a labda miatt. Kellemetlen ennyi idiótával egy helyen. De talán tényleg jó lenne ha az edzésre koncentrálnék. Akarva akaratlanul is Shoyot kerestem a szememmel, és hamar meg is találtam. A fogadásokat gyakorolta Kageyamával. Miért pont vele? És én meg itt egyedül szenvedek. Nem értem Shoyot. Alig utasította el és mégis még mindig vele lóg. Nem tudom, hogy, hogy tudnám elérni, hogy közelebb kerüljek hozzá. Vagy csak simán jó lenne ha több időt töltenék vele.. Sajnos nem értek a szerelemhez. Nekem még túl új ez az érzés....
Nekomata sensei monológja zavart meg ismét. Megint túl belemerültem a gondolataimban. Pedig én erre nem vagyok hajlamos. Most megint le fogunk játszani egy edző meccset. Nekoma VS Karasuno. Már hallottam is ahogy Yamamoto és Tanaka arról társalogtak, hogy ki nyer. Ja és még mindig áll az, hogy a vesztes azt kell tegye amit a nyertes mond. Hát gáz lesz ha veszítünk. Kuroo máris azzal a jól megszokott sejtelmes vigyorával nézett rám amiből azt szűrtem le, hogy ha mi ezt megnyerjük mennyi mindent megtehetne Tsukkishimával. Hát az a baj, hogy ő bármire képes lenne ilyen téren. Túl jól is ismerem őt. De Tsukkishima.. Hát kötve hiszem, hogy ő benne lenne ilyen hülye fogadásokban. Engem sem nagyon érdekelnek az ilyesfajta dolgok, de ki tudja?
Mindneki a nyertes nyereménye miatt a megszokottól még jobban felpörögve kezdett neki a meccsnek. Kuroo szervált és egy szép íves ütéssel az ellenfél felére is ütte a labdát amit a Karasuno kapitány szépen fogadott. A meccs csak úgy folyt tovább. Mindenki a legjobb tudásából játszott. Ebből a motivációból rám is ragadt és úgy éreztem, hogy elég jó formában vagyok, de a többiek sem voltak másképp.
Az első szett igen szorosan végződőtt de mégis csak mi nyertük azt. Úgy tűnik jobbak vagyunk nálluk. Szokásomhoz híven megint Shoyora vezettem a tekintetem aki csak durcizott és Kegayamával veszekedtek, hogy ki hibájából rontották el az utolsó ütést. A kis vitáuk nem tarthatott sokáig, mert kezdődött a második szett...

Összesen három szettet játszottunk le. Ugyebár az elsőt mi nyertük de a másodikat sikeresen megnyerte az ellenfél. De a végén mégis csak mi nyertünk ezért miénk lett a nyeremény. Pedig szoros mérkőzés volt. És ez most azt jelenti, hogy bizony ők azt kell tegyék ma és holnap amit mi mondunk. És igen, ez a mai napra is vonatkozik. Ez után újra nyújtottunk és utánna várt az ebéd ami hús volt. Sok hús. Mindnenki örömére. Vagyis én úgy sem vagyok valami nagy evő úgyhogy nekem mindegy.
Az egész Karasuno csak bánatosan kullogot az ebébdlő felé, Yamamoto már tervezte a terveit Shimizu-sannal de Yaku lecseszte őt aminek igazán örült Tanaka, sőt mindenki. De a Karasunoval ellentétben mi vidáman beszéltünk egymás között, hogy, hogy lenne a legjobb megszívatni őket. Kuroonak egész végig kétértelmű mosolyal az arcán vizslatta Tsukkishimát.
Mindenki csak úgy tekerte befelé a tömérdek húst. Amennyi csak beléük fért. Yamamoto már el is kezdte használni a jutalmát és Tanakától kért el pár finom falatot amit nehezen de átadott neki. A többiek is követték eme nagyszerű ötlet példáját. Jó fej voltam és adtam az enyémből egy kicsit Shoyonak, mert ott szipogott (írói megj: miközben igen, azt mondta, hogy szipp), mert valaki elvette a kajája egy részét. Ennek köszönhetően eléggé keveset sikerült egyek de most nem nagyon érdekelt. Inkább bementem a szobában és telefonoztam. Hiszen már mindjárt végig vittem az egész játékot. Még pár szint maradt.
Igazából én nem nagyon akartam szivatni a Karasunosokat. Csak egy kicsit.. talán. Miközben játszottam azért fél szemmel figyeltem a történéseket. Shoyo nem rég jött be a szobába. Inuoka már egy ideje bent tartózkodott s amint meglátta, hogy Karasunos barátja megjelent elmosolyodott.
- Shoyo! Hozz a boltból egy kólát!!- adta ki a parancsot az első éves Nekomás. Hát, mint jó barát ezt nem hagyhattam szó nélkül.

- Inuoka hagyd Shoyot.- közbeszóltam, miközben még mindig a játékon volt a tekintetem.

- Miért? Hiszen meg kell tegyék amit mondunk.

- Hagyd Kenma. Elmegyek.- kapcsolódott bele Shoyo is a beszélgetésbe. Meg akarom védeni de ő ellenem van. De egyszer nagyszerű ötletem támadt.

- Mindegy akkor én is megyek. Nem hiszem, hogy oda talál a bolthoz. - a tökéletes kifogás nem léte. Úgy is végeztem a játékkal és amint felraktam a telefonom a töltőre álltam is fel és el is indultunk Shoyoval. Shoyo még motyogott egy "Nem kellet volná"-t és tovább tettük az utunkat. Nem is tudom miért de szeretek Shoyoval kettesben lenni. De a reggeli ügy miatt állt köztünk a kínos csend.

-Kenma...- törte meg Shoyo a csendet.- Bocs a reggeli miatt. Csak kíváncsi voltam, hogy ki tetszik neked. Ha már tudod, hogy nekem ki tetszett. - ezeket olyan halkan mondta, hogy szinte már nem hallottam.

- Semmi baj. Csak tudod az embereknek vannak titkai amit nem szeretne mindenki elé tárni.- motyogtam ezeket a szavakat már én is az orrom alatt. Shoyo ez után csak kullogott tovább, kicsit csalódottan. Vajon miért érdekli ennyire, hogy ki tetszik nekem? Általában könnyen észre veszem ha valakinek tetszik valaki de ő kivétel. Miben különbözik ezen a téren másoktól? Talán a szerelem túl elvakít vele szemben ezért ha észre is venném, hogy neki bizony tetszik valaki azt nem ismerném el. Gondolom. Nem akarom, hogy ennyire csend honoljon köztünk ezért új témán gondolkoztam. De ő megelőzött.

- Te, hogy jöttél rá, hogy tetszik?

- Ki? - kaptam oda a fejem.

- Mármint az a személy aki tetszik neked. - mondta még mindig halkan. Még jó, hogy nem fogom fel száz százalékosan amiket mond ha ilyen halkan mondja azokat.

- Hát nem is tudom. Sokat gondolok rá és keresem a társaságát. Azt akarom, hogy boldog legyen. Még akkor is ha nem viszonozná az érzéseim. - amint ezt kimodtam ő elkuncogta magát ami miatt kicsit sértődötten, kérdőn néztem rá.

- Nehéz elhinni, hogy van egy olyan személy akire így gondolsz. Gondolom vannak róla piszkos gondolataidat is. - amint felfogtam az utolsó mondatot megtorpantam. Éreztem ahogy felforrósodik az egész fejem. Amit ő észre is vett. - Nyugi csak viccelek, ne légy mérges. - és tovább nevett rajtam én meg csak duzzogva, vörös fejjel álltam mellette. Ki kérem magamnak! Nem szoktam én ilyenekről fantáziálni. Még.. mert ez szerintem megzavarta a lelki békém. - Na és honnan tudod, hogy az a személy nem viszonozná az érzéseid? Egyáltalán tud a te érzéseidről? - kérdezte miután kinevette magát és tovább folytattuk az utunkat.

- Nem tudja..- ahogy kimondtam Shoyo egyből letámadott.

- Mi az, hogy nem tudja? Mivan ha mégis tetszel neki? Kenma szedd össze magad!- el kezdett lökdösni be a boltba, mert közben megérkeztünk. Gyorsan megvettük amit kellett és lökdösött vissza a szállásunkra. Elé jött az a deja vu érzésem, ezért gyorsan megállítottam.

- Légyszi ne játszuk el ezt újra. - megálltam és szembe néztem vele.

- Nem akarom nézni ahogy szerencsétlenkedsz! - mondja ezt Shoyo, az örök szerencsétlenség.- Az a legjobb ha bevallod neki. Én is megtettem és lehet ha vissza lettem utasítva de legalább túl léptem rajta és rájöttem, hogy vannak sokkal jobb emberek is, mint Kageyama! - kicsit elpirult a végére.

- De én nem akarom, hogy elutasítson..

- És mivan ha nem fog?

- De hiszen most utasította el őt valaki! - kicsit felemeltem a hangom- Nem hiszem, hogy ilyen hamar megváltoznának az érzései! - a végén a számhoz kaptam. Ezt lehet ha nem kellet volna kimondjam. Hiszem kit utasítottak el nem rég? Shoyot. De szerencsére ő nem az a fajta akinek ennyiből leesene a véletlen utalásom. Ő egy kicsit megszeppent, mondott egy halk "o"-t és sétálunk tovább újra, kínos csendben vissza a többikhez.

Gomenne, hogy ennyit kellet várni az új részhez. De direkt ezt jó hosszúra írtam.