Kenma szemszög

Reggel nem arra keltem amire számítottam. Shoyo nem volt mellettem. Zavartan húztam a fejemre a takarót, de Kurro egyből leszedte rollam az egészet.

-Jó reggelt Csipkerózsika! - mondta levakarhatatlan vigyorral.

-Haha, neked is. Mivan tegnap megcsókolt Tsukki, hogy ilyen boldog vagy? - próbáltam csesztetni, de nem sikerült.

-Bingo! - szegény Tsukishima eközben vizet ivott és az elhangzottak miatt instant sokk, és kiköpte a vizet és heves köhögésbe kezdett. - Kár, hogy lemaradtál róla.

- Mi?.. A mázlista. - válaszoltam neki duzzogva. Most, hogy jobban megfigyelem a pápaszemet, eléggé piros az egész feje, jól eltalálhatta a labda. - Amúgy, nem láttad Shoyot?

- Reggel, miután kikelt a karjaid közül, el ment futni. És Kageyama is vele tartott.- mondta, miközben fél szemmel figyelt, várva a reakcióm. De amint meghallottam, hogy Kageyama is vele ment egy versenyautót megszégyenítő gyorsasággal öltöztem át és mentem a keresésükre. Kuroo, mint akinek bevált a terve még mindig levakarhatatlan mosollyal figyelte ahogy elhagyom a szállást. El indultam egy tetszőleges irányba és még az ablakból hallottam a kiáltását, hogy "Másik irány". Oké, a másik irányba folytattam az utam. Pár perc futás után szembe is futottam Kageyamával aki miután észrevett próbálta kerülni velem a szemkontaktust. De amikor elég közel értem hozzá megszorítottam a karját és megállítottam.

- Hol van Shoyo?!- kérdeztem a megint megszeppent fiútól.

- Nem tudom, és most hagyj.- könnyedén kitépte a karját a kezemből, mert hát erősebb nállam. Lehet ha pont nem én kéne keménykedjek.. Hiszen ez nem megy nekem. Soha nem is ment. Nem tudtam újra megállítani ezért kénytelen voltam tovább menni.
Hirtelen megláttam az ismerős narancs buksit, ugyanazon a helyen, ahol megvígaztaltam elsőnek. De most úgy tűnt, hogy nem szorul vigasztalásra. Csak egy lágy mosollyal az arcán nézett a messzeségbe. Úgy döntöttem, hogy leülök mellé, amit észre is vett.

- Ohayo Kenma! - köszöntött azzal a Shoyos mosolyával.

- Neked is. - ezután csend következett, de nem nevezném annak a "kínos csend"-nek. Mert ez kellemes volt. Csak bámultuk a tájat.

- Mond csak..- nagy levegőt vett- Neked tetszik valaki?- amint felfogtam a kérdést egyből meglepődött fejjel felé fordúltam.- Ha nem szeretnéd elmondani nem muszáj! - gyorsan mentette a menthetőt, hogy ne tűnjön tolakodónak.

- Igen... Tetszik valaki. - szakítottam félbe, és újra a tengert bámultam.

- Oh.- lenyugodott, és csatlakozott hozzám. - Én már igazából túl léptem Kageyama-kunon..- szólt pár másodperc múlva, hogy újra megtörje a csendet. - És úgy érzem, hogy talán megint tetszik valaki.- elmosolyodott, remek. Ez is ki lehet az? Egy újabb vetélytárs.

- Ühüm, akkor jó. Ne foglalkozz olyanokkal, mint Kageyama. Amúgy sem érdemelt volna meg téged. - fél szemmel figyeltem őt várva a reakcióját, de a fülig érő mosolyán kívül nem változott semmi.

- Na, és te be fogod vallani az érzéseid neki? - nézett rám, most még selytelmesebb mosollyal.

- Mi?! Nem. - durcisztam.

- Naaaa! - ált fel a homokból mérgesen.- Én is bevalltam Kageyamának! Most te is be kell valld valakinek! - megfogta a kezem és magával kezdett húzni a szállás felé.

- Mi? Mit csinálsz!? - egy mérges Shoyoval nincs bírás ezért inkább sodródtam az árral és valamennyire megpróbálom kikerülni a kínos szituációkat.

- Ugye az a valaki itt van az edzőtáborban? - sietősebbre vette a lépteit, de még mindig nem engedte el a kezem.

- Igen de..

- Akkor tökéletes! "Keressük meg Kenma kiszemeltjét " expedíció indul! - választ nem várva hurcolt a szállás felé. Amikor oda értünk bevitt a házba, behúzott a szobába és megállt. Páran felénk kapták a tekintetüket, hogy mégis mit csinálunk, de persze nem értették a szituációt. Hirtelen oda hajolt a fülemhez.

- Na? Ki az? Talán Kuroo-san? Lev? Vagy a csapatomból?? Vagy még ki lehe...

-Shoyo! - szakítottam félbe a mondókáját, mert már kezdtem nagyon rosszul érezni magam. De talán egy kicsit hangosra sikeredett, mert mindenki rám figyelt, ezért úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek fedezéket keresni. Kifuttam a házból és egyenesen ki partról és egy ház mögött elbújtam. 
Lecsúsztam a földre és lassan éreztem, hogy megtelik a szemem sós folyadékkal amit próbáltam visszatartani. Most én vagyok ugyanabban a helyzetben, mint Shoyo. Most komolyan! Hogy vallhatnám be ezután neki? Nevetséges. Inkább el leszek egyedül, csak mindenki hagyjon békén. Szerencsére nem jött utánam senki. Vagyis csak azt hittem, hiszen mint mindig, Kuroo megjelent.

- Na itt a tündérkeresztapád, Tetsurou. Megint mi történt? - próbált felvidítani, de én csak nemlegesen megráztam a fejemet. - Ne vedd annyira komolyan Chibi-chant, szerintem most csak jót akart neked.

- Mondja ezt Kuroo aki össze jött Tsukishimával..- kénytelen voltam beszólni neki.

- Hoho! Az nem olyan könnyen ment. Tsukkit még nehezebb megszerezni, mint Hinatát. Eléggé makacs, az biztos. Hehe~

- De lehetetlen egy olyant fiút megszerezni, akiről tudod, hogy úgysem viszonozná az érzéseid. Azt mondta, hogy más tetszik neki. - közben megtöröltem a szemem. A hallottakon Kuroo elgondolkozott, ami után megvilágosúlva nézett rám. Még az ujjával is csentintett.

- És honnan tudod, hogy nem tetszel neki? - megelőpdve kaptam oda a fejem, de rájöttem, hogy ezzel úgyis csak fel akar vidítani, a beszédének nincs valóságalapja.

- Nem hiszem. - fel álltam a földről. - Mindjárt kezdődik az edzés kapitány. Nem kéne elkéss. - és elindultam a szokásos edző helyre.

Na itt a folytatás. Egy kérdés...
A következő részben legyen egy kis visszaemlékezés, hogy bizony mi történt Tsukki és Kuroo között? Vagy ne? Csak a rész fele szólna arról.

Xd a múlt részben elfelejtettem ezt a képet betenni:

Így kell elképzelni Kenmát a párnák között, telefonozás közben xd.
Ugye de aranyos?

Na meg .. rájöttem, hogy a BokuKuroo nem is olyan rossz.. Egyedül az a fura benne... NAGY LEVEGŐ...
Kuroo .. az ...uke...
És láttam is rolluk enyhén karikás képet ...nagyon fura de aranyos *.*