Kenma szemszög

A homokban ültem tehetetlenűl és megint csak bámultam Shoyo távolodó alakját és átkoztam Nishinoyát, hogy elcseszte ezt a tökéletes pillanatot. Nem tudtam, mit tenni ezért felálltam és elindultam egy tetszőleges irányba.
Csak sétáltam. Tanácstalannak éreztem magam. Annyira fusztrál az, hogy nem értem Shoyot, hogy az valami hihetetlen. Miért nem értem őt? Pedig én jó ember ismerő vagyok. Vagyis az emberek szerint. Miért ő az egyetlen akit nem értek? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, míg rájöttem, hogy már messze járok ezért visszafordultam. Az a gondolat ismétlődik a fejemben, hogyha már eddig eljutottam akkor ne adjam fel. Mármint Shoyoval. Hiszen adott egy szájra puszit. Adott egy szájra puszit! Ez azt jelenti, hogy van nálla esélyem nem? Kellet egy negyed óra vagy több, hogy eddig eljussak. Megvilágosodva futtam vissza a szálláshoz, és szerencsére hamar oda is értem mert már alapból közel jártam. Amikor megérkeztem, pont akkor hívtak össze mindenkit, hogy kezdődik az edzés. Tökéletes az időérzékem. Gyorsan fel vettem az edzős cuccom és mentem vissza a többiekhez. Shoyot kezdtem el keresni a szememmel, mert eddig nem nagyon tűnt fel a jelenléte. Kageyama volt a legközelebb hozzám ezért direkt neki bökdöstem meg a vállát. Megérdemli.

- Nem láttad Shoyot? - kérdeztem tőle és figyeltem a reakcióit. Jó neki felcseszni az agyát.

-Amióta majdnem lesmárolt téged azóta nem. - mondta nekem ezt teljesen monoton hangon amitől nekem leesett az állam.

-Mi? -  csak ennyit tudtam kinyögni.

- Amióta majdnem lesmá.. - képes lett volna újra elmondani ugyanazt de én félbeszakítottam.

- Ne ismételd el újra.. - suttogtam miközben a két ujjammal fogtam a két szemem közötti részt. - Ezt honnan tudtad? - néztem rá újból.

- Eléggé feltűnőek voltatok. - mondta megint monoton hangon és póker arccal. Hogy én erre miért nem gondoltam..

- Biztos nem tudod, hogy hol van Shoyo? - kérdeztem újra, mert hát biztos tud valamit, nem?

-...- nagyon levegőt vett, mert úgy tűnt kicsit felvittem az agyvizét de folytatta- Utoljára Suga-sannal beszéltek, ami eléggé elfajult. És utánna csak úgy elfutott. - válaszolta, én meg felvettem az aggódó énem és el kezdtem keresni Sugawara-sant. Nem találtam, ezért oda mentem a Karasunos kapitányhoz, mert biztos vele többre megyek, mint Kageyamával.

- Daichi..-san? - próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni.

- Igen, Kozume? - kérdezett vissza. Kozume.. így is csak a tanárok szólítanak.

- Nem tudod véletlenül, hogy hol van Shoyo? - kérdeztem tőle, miközben már megkezdődött a bemelegítés.

- Sugával..- kicsit elgondolkozott, majd folytatta- Kicsit összekaptak.. igaz pontosan nem tudom a részleteket, de Hinata elfutott és Suga utánna, hogy visszahozza.

- Merre mentek? - vártam a válaszát.

- Hát arra..- mutatott az egyik irányba. - De nehogy utánnuk menj... - sajnos már késő volt, mert elszaladtam abba az irányba. Még hallottam, ahogy az edző is utánnam kiált de nem adtam neki különösebb figyelmet. Nem tudom, hogy mi történhetett Sugawara és közte, de már nagyon szúrta a csőröm. És most, hogy mindent át kutatok érte, miért jött rám az a bizonyos Deja vu érzés? Amikor ezt nem nevezhetem annak hiszen, már ez a második, vagy már nem is tudom, hányadik, hogy Shoyo elfutott én meg keresem. Miért fut el? Miért nem néz szembe a problémáival mint, hogy elmeneküljön elöllük? Keresés közben egy hangra lettem figyelmes. És lassan észre is vettem Sugawara-sant aki Shoyo nevét mondogatva keresi őt. Oda szaladtam mellé.

- Kenma..? - ugrott eggyet, mert megijedt, hogy csak úgy észrevétlenül a háta mögé kerültem. Egy kis minden tudó mosoly jelent még a szája szélén majd hirtelen olyan anyáskodó lett. - Miért vagy itt? Nem edzésen kéne lenned? - mintha az anyám lenne. Rosszabb, mint Yaku-san.

- Nem érdekes.. hol van Shoyo? - kérdeztem tőle kikerülve a választ de megint egy mindentudó mosolyt kaptam.

- Nem tudom, de ketten megkeressük és utánna beszédem van veletek. - és kerestük is tovább. Át néztünk mindent, még a fákra is felneztünk de semmi. Tovább mentünk és megláttuk egy narancs buksifejet. Miért mindig ugyanúgy találom meg őt? Ott ült egy padon és nagyon bele volt merülve a gondolataiba. Még észre sem vett minket, hogy már ott állunk mellette. Hirtelen Sugawara letámadta őt.

- Hinata! - fogta meg a két vállát, kiébresztve őt a gondolataiból. - Miért futsz el a problémáid elől? - kérdezte a megszeppent tekintetű fiútól azt a kérdést ami engem is érdekel. Közbe észrevett Shoyo engem is és elfordította a tekintetét.

- Nem is igaz..- válaszolta Shoyo és lebiggyesztette az ajkát. Suga-san csípőre tette az egyik kezét és amolyan " hallgatlak" tekintettel várta az igazi magyarázatot.

- Hát..- kezdett volna bele Suga szemébe nézve, de félbe szakította.

- Nem nekem tartozol magyarázattal, hanem annak aki itt áll mellettem. - mutatott rám mi meg meglepődött tekintettel néztük vagy Sugawarára vagy a másikra.

:3