Kenma szemszög

A nem rég történt dolgok hatására a furábnál furább gondolatok csak úgy emésztettek fel belülről. Vártam, hogy Shoyoék visszatérjenek, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. De sajnos nagyon nyugisak voltak egy még várhattam rájuk.
Egy kis idő múlva szerencsére láttam, ahogy páran visszaértek és Shoyo is követte a példájukat. Fel álltam a földről és el kezdtem felé indulni, de amint észre vett bement a házba. Ne! Tényleg el akar kerülni. Éreztem ahogy elsápadok. Az előbbit tényleg nem kellet volna megtegyem. Hát ez kínos. Hagyok egy kis időt és utánna muszáj lesz megbeszéljem vele, mert nem hagy nyugodni.
Lassan mindenkit össze hívtak reggelizni. Csak úgy érdekességből is a Shoyo melletti helyet foglaltam el. Érdekeltek a reakciói. Hát még csak rám sem figyelt. De sugárzott belőle, hogy kissé zavarban érzi magát. Fél szemmel olykor olykor rám pillant, kis pir szökik az arcára és egyből el kapja a fejét és tovább eszik. Igazából ezt is aranyosnak találtam. De mit nem benne? Ilyen hangulatban telt el a reggeli. Direkt olyan ütemben fogyasztottam azt a minimális mennyiségű reggelim, hogy egyszerre végezzünk. Kaja után van egy óránk még pihenni és utánna edzés lesz. Közben amint megláttam, hogy Shoyo megköszönte az ételt és felállt a székről, én is ugyanezt tettem. Amikor láttam, hogy készűlne elmenni a közelemből, gyorsan a karja után nyúltam. Ő lefagyott és zavart tekintettel kérdőn rám nézett.

- Szeretnék beszélni veled. - mondtam neki, mielőtt megszólalhatott volna, miközben a padlót bámultam. Mert hát nem csak ő, én is zavarban vagyok a szituáció miatt. Ő elmotyogott egy okét és kisétáltunk a partra és leültünk a szokásos helyünkre. Beállt az a szokásos kínos csend de én megszólaltam.

- Kerülsz? - kérdeztem semleges hangon és kerültem a szemkontaktust. Ő egy ideig gondolkozott, hogy mit válaszoljon, majd megszólalt.

- Nem.

- Akkor csókolj meg. - mondtam ezt megint monoton hangon, de bele pirultam, ezt lehet ha nem kellet volna kimondjam. Ő a váratlan kijelentésem miatt felém kaptam a fejét, meglepődve. Én hirtelen nem tudtam mit reagálni erre, ezért csak összeszorítottam a szemem, lesz ami lesz. Lassan éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám, már-már csikiszte a forró lehelete a bőröm, de persze, hogy a jó pillanatokat muszáj mindig tönkre tegye valaki.

Shoyo szemszög

Az éjjel történtek miatt még mindig zavarban érzem magam. Még soha nem álmodtam ilyent, ez túl szokatlan. Még nem voltam rá felkészülve lelkileg, hogy Kenmát... "úgy" lássam, akár álom volt, akár nem. Idegesen csaptam rá a két tenyerem az arcom két oldalára és elindultam futni. Fél szemmel még láttam Kenmát, ahogy félve méregetett de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Nincs merszem a szemében nézni. De olyan élethű volt az az álom, szinte már éreztem is. Elég nagy kerülőt tettem meg futás közben, le kell vezessem valamin az idegességemet és a futás most tökéletes volt erre.
Lihegve értem vissza és pont akkor hívtak reggelizni.
Reggeli közben Kenma sietősen mellém ült, de amennyire lehetett kerültem a tekintetét.
Miután megettem amit lehetett, már álltam is volna fel, hogy vissza menjek a szobába, hogy egy kicsit pihenjek, de valaki a kezem után nyúlt. Kenma volt az, az okból, hogy beszéljünk. Hát nem tehettem mást, muszáj volt bele menjek. Kimentünk a partra és leültünk.

Kerülsz? - kérdezte semleges hangon. Erre a kérdésre nem számítottam, ezért meglepettségemben oda kaptam a fejem.

- Nem..- válaszoltam. De pedig kerültem, amennyire lehetett, de mégsem mondhatom el, mert akkor az okát is tudnia kell amit én nem szeretnék. A szokásosnál hamarabb túl léptem Kageyamán. És hát fiatal vagyok, keresem a szerelmet és rájöttem, hogy Kenma lenne a legtökéletesebb számomra. Csak sajnos már tetszik neki valaki, de én mégis megcsókoltam tegnap, sőt vele is aludtam. Nem csoda, hogy ez bizony megmozgatta a fantáziám. A gondolatmenetemből Kenma válasza ébresztett fel.

- Akkor csókolj meg. - mondta megint monoton hangon, de utánna leesett az álarc és egyből elpirult. Ez engem enyhe sokként ért. Azt szeretné... ha.. megcsokólnám? Itt? Amire kilábaltam a sokkból amit három szóval okozott, feltűnt, hogy becsukta a szemét. Akaratomon kívül el kezdtem lassan közelíteni felé az ajkaimat, már már szinte édes csókba forrtunk össze, de hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül.

- Shoyooo~!- fénysebességgel meghátráltam Kenmától és hátra fordultam. Noya-san futott felém. Amint észre vette, hogy nem egyedül vagyok, el kezdett lassítani, míg nem teljesen megállt.

- Igen? - kérdeztem, teljesen máshol járva fejben.

- Hát csak akartunk játszani egy gyors meccset és gondoltam, hogy hívlak ha nincs jobb dolgod. De nem láttam, hogy nem vagy egyedül. Bocsi. - és már meg is fordult, és itt hagyott minket. Zavartan, a történtek hatása alatt állva fordultunk egymás felé, a másik szemébe nézve, de én lehajtott fejjel felálltam és elfutottam, ott hagyva Kenmát.

Ebben a részben is túl kevés dolog történt.. én meg még az ez előtti részben le akartam zárni a történetet xd. Hát ezt elcsesztem.