Vasárnap áthívtam magamhoz Seungmint és Jihyunt. Úgy döntöttem, hogy mindenképp szeretnék beszélni velük Jiminről. Elalvás előtt órákon át csak feküdtem és gondolkoztam az elmúlt hetekről. Akárhányszor eszembe jutott az egyetemista fiú, a szívem hevesen kezdett dobogni, a hasam pedig görcsbe rándult. Nem értettem magam, hogy miért pont ő keltette fel az érdeklődésem, de a péntek este történtek, rendesen felbolygatták az érzéseimet. Minden egyes találkozásunkkal, egyre biztosabb leszek abban, hogy tetszik. Igen, azt hiszem Park Jimin nagyon tetszik nekem és ezt muszáj volt elmondanom valakinek. Jihyunban és Seungminban bízok meg a legjobban, mert tudom, hogy ők elfogadták, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódom. Persze anya is elfogadta, de azért ő más.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarban leszek, amikor már mindketten nálam lesznek, pedig tegnap is szó esett már az érzéseimről. Viszont most már biztos vagyok abban, hogy tetszik Jimin, ez már nem is kérdés. Hosszú percek óta csak csendben ültünk, én pedig próbáltam összeszedni a gondolataimat. Még egyszer sem volt alkalom arra, hogy ilyenről meséljek nekik, mert egyetlen ember sem volt, akire felfigyeltem. Szám szélét rágcsáltam és igyekeztem kerülni az ágyamon ülők pillantását.

- Na? - törte meg a csendet Jihyun. - Miért is hívtál át minket?

- Hát, valamit mondani szeretnék - köszörültem meg a torkom, hiszen időközben még a hangom is elment. - Csak - sóhajtottam fel. - Ez nem olyan egyszerű.

- Minden rendben van? - ráncolta össze szemöldökeit Seungmin, mire csak bólintottam egyet. - Akkor?

- Olyan nehéz ez - nevettem fel. - Tudjátok, hogy nem szeretek az érzéseimről beszélni, de most arra készülök.

- Bevallottad magadnak, hogy bejön Jimin? - kérdezte Jihyun, ezzel teljesen beletrafált, a számomra legkínosabb témába.

Bólintottam egyet, szerintem egy igent sem bírtam volna kinyögni jelen pillanatban, pedig ez csak egy átlagos beszélgetés, a legjobb haverjaimmal. Újabb percek teltek el, amikor egyikünk sem szólalt meg, a csendet végül Jihyun törte meg.

- Figyelj, tudod, hogy nekünk nem baj, ha egy fiú tetszik és nem egy lány - mondta, mire bólintottam egyet.

- Örülök, hogy végre beismerted magadnak, mert kezdtem azt hinni, hogy majd elnyomod magadban az érzést - mosolyodott el Seungmin.

- Nem tudom, hogy mit kellene tennem - sóhajtottam fel.

- Lépj - mondta Jihyun, mire megráztam a fejem.

- Biztos, hogy nem! Azt sem tudom, hogy kellene.

- Akkor várj - vonta meg vállait, mire elmotyogtam egy kösszt.

- Nem is tudok mást tenni.

- Szerintem napok kérdése és Jimin rád fog hajtani. Észre fogja venni, hogy bejössz neki.

- Ennyire nyilvánvaló vagyok? - nevettem fel kínomban, mire két határozott bólintást kaptam válaszként. - Hát az kurva jó.

- De nem csak te vagy nyilvánvaló Jungkook, hanem Jimin is.

- Jimin? Miért lenne Jimin nyilvánvaló? - ráncoltam össze szemöldökeimet.

- Mióta jön be neked? - kérdezte Jihyun, ezzel elterelve a figyelmem az előbb feltett kérdésemről.

- Nem tudom - vontam meg vállaimat. - Talán már az első pillanatban bejött, amikor megláttam. De a péntek este... - sóhajtottam fel. - Szóval, akkor bizonyosodtam meg benne. Meg tegnap este, ugyan is agyaltam pár órát.

- Biztos csak az a pár puszi, meg ölelgetés történt pénteken? - húzta pimasz mosolyra ajkait Jihyun.

- Igen! - vágtam rá azonnal.

- Elég szomorú - biggesztette le alsó ajkait Jihyun, mire muszáj volt ismét felnevetnem.

- Nagyon az.

- És mit mondott erre? - kérdezte Seungmin. - Emlékezett rá? Csak mert sokat ivott.

- Azt mondta, hogy van, amire emlékszik, de nem mondott konkrét dolgokat.

- Azóta beszéltetek? - jött a következő kérdés Jihyuntól, mire megráztam a fejem. - Akkor írj neki.

- Miért ő írjon? - ráncolta össze szemöldökeit Seungmin. - Írjon neki Jimin, ha akar valamit.

- Nem hiszem, hogy Jimin írni fog neki - vonta meg vállait Jihyun.

- Miért ne írna? Nyilván nem azért mászott rá Jungkookra, mert részeg volt. - kezdtek el vitatkozni, én pedig nem győztem kapkodni a fejem, olyan gyorsak voltak.

A telefonom ekkor jelezte, hogy valaki írt nekem, mi pedig szinte egyszerre fagytunk le és pillantottunk a készülékre. Szívem hevesen kezdett dobogni és annyira reménykedtem benne, hogy Jimin neve jelenjen meg a képernyőmön, ha feloldom, ne másé.

- Na, nézd már meg, hogy ki írt - biccentett Jihyun a telefonom felé, ami az íróasztalomon volt.

- Jól van már - nyúltam érte, majd vettem egy mély levegőt és megnyomtam a gombot.

Jimin
Hali. Mi jót csinálsz?

Szemeim hatalmasra tágultak és felpillantottam a srácokra, akik türelmetlenül várták, hogy mondjak valamit. Nyeltem egy hatalmasat és odasétáltam az ágyamhoz, ahol ültek, majd Seungmin kezébe nyomtam a telefont, ami egyáltalán nem volt jó ötlet. Szinte azonnal átadta Jihyunnak a telefont, ő pedig felpattant az ágyamról és kirohant a szobámból. Hirtelen fel sem fogtam, hogy tudja a kódom, szóval simán fel tudja oldani a telóm és simán válaszolni tud Jiminnek az én helyembe. Seungmin még így is hamarabb reagált, mint én, mert az ajtóhoz rohant, hogy eltorlaszolja az utat.

- Seungmin, menj arrébb - túrtam idegesen a hajamba. - Hány évesek vagytok? - zsörtölődtem halkan.

- Nyugi, ez csak vicc - nevetett fel, de én nem igazán találtam viccesnek a kialakult helyzetet.

Az volt a legnagyobb problémám, hogy jóval izmosabbak voltak mindketten, mint én, szóval szinte esélyem sem volt ellenük. Szám szélét kezdtem rágcsálni és csak imádkozni tudtam, hogy Jihyun ne írjon valami olyasmit, ami rossz fényben tüntetne fel Jimin szemében. Kopogtak az ajtón, áruló barátom pedig már arrébb is állt, hogy a másik áruló is visszajöjjön a szobába. A mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról, én pedig késztetést éreztem, hogy mindkettőt tarkón csapjam. Bosszúsan léptem Jihyunhoz és kaptam ki a kezéből a telefonomat, ami pont ekkor jelezte, hogy írták. Nyeltem egyet, amint megnyitottam a Jiminnel való beszélgetésem és azt hittem, hogy rosszul látok, amikor elolvastam, hogy milyen szép kis találkozót szervezett nekem.

Jungkook
Szia. Unatkozom... Te?

Jimin
Igazából semmit.

Jungkook
Nem lenne kedved sétálni
egyet? 😊

Jimin
Mikor?

Jungkook
Amikor neked jó.

Jimin
Igazából most is jó.

Jungkook
Kiráály. Akkor eljössz értem?

Jimin
Nem tudom a pontos
címed...

Jungkook
111, Dokseodang-ro, 
Hannam-dong, Yonsang-gu

Jimin
Akkor kb egy óra
múlva ott leszek, az
jó?

Jungkook
Tökéletes 😌

Jimin
😉😉

- A kurva anyád Jihyun - szólaltam meg a lehető legkedvesebben. - Most ezt miért kellett? - puffogtam és jobbnak láttam, ha zsebre vágom a telefonom.

- Én csak segítek összejönni vele - válaszolta, de látszott rajta, hogy mindjárt elröhögi magát. - Inkább hálásnak kellene, hogy legyél.

- Hát rohadtul az vagyok - morogtam és a szekrényemhez léptem. - Le kellene tusolnom előtte, meg egyáltalán mit vegyek fel?

- Ez csak egy normális találkozó lesz, szóval gondolom farmer meg póló - lépett mellém Seungmin, majd kutakodni kezdett a ruhák után.

Némán figyeltem, ahogy átmegy hirtelen divat tanácsadóba és magyarázza, hogy ez a póló miért nem illik, ahhoz a nadrághoz. Végül egy sima farmert és egy fehér pólót választott ki nekem, hozzá egy fekete pulóverrel, én pedig csak értetlenül álltam ott, hogy akkor miért ment el majdnem fél óra ezzel. Konkrétan két perc alatt letusoltam, majd igyekeztem a legjobb formámat elővarázsolni, bár kint már sötét van, szóval igazából teljesen fölösleges volt. Elküldtem a fiúkat haza, mert nem szerettem volna, hogy itt legyenek, amikor megérkezik Jimin, ezért egyedül vártam rá. Anyáék szerencsére elengedtek, bár nem nagyon díjazták, hogy vasárnap este megyek sétálgatni, amikor holnap iskola. De jelen pillanatban hidegen hagyott, hogy hatkor kelek másnap, csak is az számított, hogy hamarosan találkozom Jiminnel és talán válaszokat kapok a kérdéseimre.