Hülye ötlet volt azt feltételezni, hogy felül akarok lenni, már akkor megbántam, amikor Jimin várakozóan pillantott rám és várta, hogy csináljak valamit. De megfutamodni sem akartam, mert akkor olyan gáz lennék. Eleve nem kellett volna feltegyem neki ezt a kérdést, elragadott a hév, talán ezért jutott ilyesmi az eszembe.

- Nem megy - motyogtam zavartan, majd behunytam a szemeimet és lemásztam Jiminről, hiszen eddig a derekán ültem.

Felült, majd tenyerét a térdemre csúsztatta és biztatóan elmosolyodott. Rettentően kínosan éreztem magam, viszont amikor odahajolt hozzám és apró puszikat adott az arcom bal oldalára, egy picit megnyugodtam. Közölte, hogy nem muszáj most azonnal vezetnem, mert van időnk és nem sietünk sehova, én pedig teljesen egyetértettek vele. A későbbiekben pedig nem kellett aggódjak ez miatt, hiszen betartotta az ígéretét és kellőképpen kielégítette a vágyaimat, sőt teljes mértékben lenyugtatott, amiért iszonyat hálás voltam neki. Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattunk el, de dél után pár perccel ébredtem fel arra, hogy Jimin telefonál. Mivel még félig kómában voltam, így nem tudtam beazonosítani, hogy kivel tárgyal, de miután egy "Nyugi, anya" elhagyta a száját, világossá vált, hogy a szüleivel beszél. Összeráncoltam a szemöldökeimet, amikor lediktálta a házunk címét, majd egy "Várunk titeket" kijelentés után, bontotta a vonalat.

- Anyáék most indulnak, várhatóan egy óra múlva itt is lesznek - pillantott rám, mire azonnal felültem az ágyban és teljesen kétségbeesetten pillantottam rá.

- Hogy mi?

- Yoongi apja felhívta anyámékat, mert gondolom mesélt neki az estéről. Anyám meg lekiabált, hogy miért nem szóltam nekik és, hogy hol a halálba vagyok, mert a szomszédot átküldte hozzám, de ugye nem vagyok otthon. Szóval most jönnek ide és valószínűleg magukkal visznek. - forgatta meg a szemeit, mire muszáj volt felkuncogjak.

- Huh, az durva - nyögtem fel  majd megdörzsöltem a szemeimet és ásítottam egy hatalmasat. - Akkor azt hiszem szólnom kellene anyáméknak.

- Lemegyek veled - kászálódott ki azonnal az ágyból, én pedig követtem őt.

Anya egy kisebb szívrohamot kapott, amikor közöltük vele, hogy egy órája van valamit kezdeni magával, mert Jimin szülei már úton vannak ide. Apa jót nevetett a szituáción, különösebben nem hatotta meg a dolog, ugyan úgy tévézett tovább, mint a hír közlése előtt. Anya viszont kitalálta, hogy azért illene még is valamivel megkínálni a vendégeket, ezért elküldött Jimint is engem a közeli boltba. Még jó, hogy neki van jogsija, apáéknak meg nem kellett a kocsi, mert semmi kedvem nem volt gyalogolni. Vettünk pár doboz sütit és üdítőket, hiszen ezt a parancsot kaptuk anyától. Szerencsére nem is voltak sokan, így kevesebb, mint fél óra alatt végeztünk is, plusz egy gyors fagyizásra is volt időnk.

Jimin szülei pontban fél kettőkor érkeztek meg, én pedig úgy izgultam, hogy még a víz is levert. Nem tudtam, hogy hogyan kellene reagálnom, hogy mit kellene nekik mondanom, hiszen nem tudják, hogy mi egy pár vagyunk. Mondjuk amikor utaztunk éppen a boltba, a tükörből kiszúrtam a nyakam jobb oldalán lévő apró szívásfoltot, viszont hiába volt kicsi, attól még nagyon szembetűnő volt. Anya meg is jegyezte, hogy nem tesz jót a bőrnek, mire nem is tudtam mit válaszolni neki, annyira zavarba jöttem. Szóval próbáltam a nyakamat is eltakarni, mert ha meglátják Jimin szülei, akkor nagy valószínűséggel le fog esni nekik, hogy a fiuktól származik a lilás folt. Nagyon kínos volt, amikor én nyitottam ajtót nekik, viszont az anyja konkrétan tudomást sem vett rólam - hiába köszöntem neki -, hiszen a fia mellettem állt. Rendesen kiosztotta, hogy hogyan lehet ilyen felelőtlen és, hogy minek verekszik, amikor tudja, hogy simán kiütik. Rákérdezett, hogy ki ütötte ki ennyire, Jimin pedig szemrebbenés nélkül válaszolta neki, hogy az exe, Youngjo volt az. Ajkaimat harapdálva hallgattam, ahogy most már az apja is beszáll a beszélgetésbe, de azért annyi bátorságom nem volt, hogy kiálljak a barátom mellett.

- Nem megyünk inkább beljebb? - sóhajtott fel Jimin, majd átkarolta a derekamat és megfordított, hogy induljak be.

Nyeltem egy hatalmasat, hiszen nem gondoltam volna, hogy hozzám fog érni a szülei előtt, de még akkor sem engedett el, amikor beértünk a nappaliba. Ekkor esett le az anyjának, hogy igazából még sosem találkoztunk és be sem mutatkozott nekem az ajtóban, ezért elnézést kért, majd mintha kicserélték volna, mosolyogva mutatkozott be a férjével együtt. Miután a szüleink is bemutatkoztak egymásnak, leültünk a kanapéra, anya pedig mosolyogva kínálta meg a vendégeket, akik szerencsére nem szégyenlősködtek.

- Nagyon szépen köszönjük, hogy befogadtátok Jimint, amíg pihenésre van szüksége - szólalt meg Jihyo, Jimin édesanyja.

- Ez csak természetes! - válaszolta apa. - De most már sokkal jobban van, mint volt!

- Mi történt pontosan? Mi késztetett arra, hogy összeverekedj Youngjoval? - kérdezte Jinho a fiától.

Nem válaszolt semmit, látszott rajta, hogy erősen agyal azon, hogy az igazat mondja-e, vagy találjon ki valami hazugságot.

- Rámászott Jungkookra - szólalt meg végül, mire látszott szülein, hogy nem igazán értik ez neki miért is baj. - Én pedig megkértem, hogy szálljon ki az életemből és hagyja békén azokat, akiket szeretek.

Nagyon reméltem, hogy ebből leesik nekik, hogy miért mondta ezt, bár most már az én szüleim is össze voltak zavarodva. Gondolom nem értették, hogy Jimin miért nem mondta ki konkrétan, hogy a pasija vagyok. Hosszú percekig csend volt, amit végül barátom apja tört meg, ugyanis közölte, hogy milyen finomak ezek a sütik.

- Sajnos nem volt időm sütni, ezért a boltból vannak - vallotta be anya szomorúan.

- Nem baj, attól még nagyon finomak. Egyébként is nagyon hirtelen ötlet volt, hogy jövünk, szóval teljesen érthető, hogy nem volt időd semmit készíteni. - nyugtatta meg Jiyho anyát.

Ezután egy órát még beszélgettünk, szerencsére sem a buli, sem semmi kényes téma nem került szóba, így mondhatni békésen elbeszélgettünk. A végefele anya és Jimin anyja a főzésről, apa meg Jinho pedig a kocsikról kezdtek beszélgetni, így végre tudtunk pár szót Jiminnel is váltani. Nagyon izgultam még mindig, hogy még is hogyan reagálnak arra a szülei, hogy együtt vagyunk, de egyelőre hálás voltam azért, hogy nem akadtak ki. Mondjuk az egyetemista említette már, hogy több barátját is bemutatta már nekik, szóval nem akadnak ki már azon, hogy a fiuk meleg.

Három környékén döntöttek úgy, hogy ideje indulniuk, hiszen még el kell menniük vásárolni - aminek Jimin nagyon nem örült. De nem tud mit tenni, egy hétig a szüleinél lesz, ami azt jelenti, hogy egy hétig nem fogom látni. Hát az nagyon jó, pedig sok időt szerettem volna vele tölteni, amíg konkrétan ágyhoz van kötve. Szomorú is lettem, amit észre is vett, majd nyomott egy puszit a homlokomra és belesuttogta a fülembe, hogy azért vezetni tud, szóval simán találkozhatunk majd a lábadozása alatt is. Egészen az ajtóig kísértem őket, majd szorosan magamhoz öleltem Jimint és vagy ötször elmondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára és ne csináljon semmi veszélyes dolgot, mert megütöm.

- Sosem csinálok veszélyes dolgokat - villantotta ki a fogait, majd nyomott egy hosszú puszit a számra.

Rendesen elpirulhattam, hiszen az én szüleim és az ő szülei is premier plánba láthatták a csókunkat, még ha nem is volt franciacsók. Kacsintott egy aprót, majd végigsimított arcom jobb oldalán hüvelykujjával és vigyorogva sétált oda a szüleihez, hogy végre valóban elinduljanak. Mosolyogva néztem végig, ahogy szülei integetve indulnak el, majd az én családom is mosolyogva intett nekik vissza.

- Kedvesek Jimin szülei, de nem tudták, hogy együtt vagytok? - kérdezte anya, miután visszamentünk a házba.

- Nem - motyogtam, majd lehuppantam a kanapéra és a maradt sütikből kezdtem falatozni.

- Miért nem? - kérdezte apa, mire megvontam a vállaimat, mert nem igazán akartam már erről beszélni.

- Nem tudom - mondtam tele szájjal. - De most már tudják, szóval nincsen baj.

- Igen és nem akadtak ki, szóval... - veregette meg apa a vállamat, majd besietett a konyhába.

Örültem neki, hogy ilyen jól ment ma minden és, hogy végül még is csak megismertem Jimin szüleit. A csók, amit utoljára kaptam tőle még most is zavarba hozott. Nem gondoltam volna, hogy a szüleink szemei láttára meg meri tenni - főleg, hogy Jihyo és Jinho nem rég tudták meg, hogy együtt vagyunk -, de nem bántam, mert úgy éreztem, hogy talán nem szégyell már és felvállal mások előtt is. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb meggyógyul és hamarosan újra találkozhatunk, mert már most hiányzik, pedig alig tíz perce mentek el.

◇ ♡ ◇

Utolsó előtti rész... :))