- Miért nem árulod el a nevét? - kérdezte Jimin hétfőn délután, amikor ár javában a háza fele tartottunk.

- Mert nem fontos. Nem akarom, hogy féltékeny legyél rá, vagy megkeresd és megverd, vagy tudom is én, hogy mit csinálj vele. A lényeg, hogy én nagyon bírom, tök jól elbeszélgettem vele és szeretnék vele a továbbiakban is jóban lenni. Azt is szeretném, hogy beletartozzon a társaságunkba, mert nincsenek nagyon barátai.

- De, Jungkook, ha nem tudom a nevét, akkor még is hogyan lehetne a társaságunk része? Zsákot tennél a fejére minden egyes alkalomkor, amikor velünk találkozna, vagy, hogy gondoltad ezt? - sóhajtott fel, majd ki is tette az indexet, hiszen már az utcájába értünk.

- Oké, ennyire még nem gondolkodtam előre, de majd beszélek Yoongival, mert ő ismeri.

- Yoonginak elmondad a nevét, de nekem nem? - fordult teljesen felém, amikor leállította az autót.

- Hát... igen, vagyis nem egészen. Csak megkérdeztem, hogy mi a véleménye róla.

- És? Mit mondott? - kérdezte, mire lehajtottam a fejem.

- Hát nem nagyon örült neki, de majd beszélek vele! Csak kérlek hagyjuk már ezt a témát, mert fáj a fejem. - sóhajtottam fel, majd jobbnak láttam, ha kiszállok a kocsiból a friss levegőre.

Jimin is kiszállt utánam és szerencsére nem hoztuk fel többet a témát, amiért nagyon hálás voltam. Már bántam, hogy egyáltalán említettem neki Youngjot, de annyira lázban vagyok még mindig az új barátom miatt - aki meleg -, hogy még azelőtt elújságoltam neki, hogy a buliban egész végig vele voltam, hogy átgondolhattam volna, hogy egyáltalán jó ötlet-e bármit is mondjak Jiminnek. De bízok benne és azt szeretném, hogy ő is bízzon bennem, ezért sem árultam el neki a nevét. Azt már úgy is tudja, hogy egy egyetemre járnak, legyen neki ennyi elég, a többit meg majd akkor megtudja, ha először bemutatom a többieknek.

Fél óra matekozás és fizika után, nem voltam hajlandó többet a tanulással törődni, hiszen koncentrálni sem tudtam, mert a suliban teljesen lezsibbadt az agyam, plusz Jimin bőrnadrágja már akkor a figyelmem középpontjába került, amikor a lépcsőn jöttünk fel. Nem tudom, hogy direkt húzott-e ilyen nadrágot, vagy nem, de a lényeg hogy rohadtul jól állt neki és iszonyat szexi volt benne. Megnyugodtam, amikor bevezette ujjait a pólóm alá és közölte velem, hogy rohadtul kíván, szóval már ő sem igazán szeretett volna a tizenegyedikes matekkal foglalkozni. 

Pontosan hatra már otthon is voltam, ahogy azt anyáéknak megígértem, így szerencsére semmi balhé nem volt. Megvacsoráztam, lefürödtem és bepakoltam a keddi órarendem szerint, majd nyakig betakarózva megkerestem Yoongi nevét a telefonomban és életemben először ráírtam.

Jungkook
Szia. Lenne egy
kérdésem

Yoongi
Igen?

Tipikus Yoongi, nem is köszön. Semmi baj, megszoktam már. Már csak abban reménykedek, hogy végre az életeben először talán meg tudjuk majd beszélni normálisan ezt a témát és talán elárulja majd nekem, hogy miért is nem bírja Youngjot.

Jungkook
 Yeo Yongjo

Yoongi
Már megint mi
van vele?

Jungkook
Voltam szombaton egy
buliban az öccsénél és
összefutottunk. Nagyon jó
fej volt, a szobájában
beszélgettünk egész este és
nem értem, hogy mi a
bajod vele.

Yoongi
Jungkook...
Mondtam, hogy
kerüld el őt.

Jungkook
De miért?

Yoongi
Mert nem jó ember.
Egyáltalán nem.

Jungkook
Honnan tudod?

Yoongi
Ne idegesíts fel, mert
kitálalok mindent
Jiminnek.

Jungkook
VÁLASZOKAT AKAROK
YOONGI

Yoongi
Írásban nem fogod
megkapni

Jungkook
Akkor hogyan?
Személyesen?
Holnap?

Yoongi
Idegesítő vagy

Jungkook
Inkább kíváncsi.
Na, de akkor holnap?

Yoongi
Mikor végzel?

Jungkook
Fél négy körül

Yoongi
Akkor elmegyek a
sulid elé. De ne
említs semmit Jiminnek,
jó?

Jungkook
Jó, nem fogok. Holnap
úgy sem találkozunk,
mert megy haza a
családjához.

Yoongi
Nem érdekelt,
de oké.

Jungkook
De akkor kérlek tényleg
gyere el

Yoongi
Tudod hol lakom,
szóval szerintem
képes lennél a házamig
is eljönni a hülye
válaszaidért.

Jungkook
BINGÓ

Yoongi
Abbahagynád ezt a
nagy betűvel írást?
Rohadt idegesítő.
Akárcsak te.

Jungkook
Áucs, ez most fájt.
Na, de hagylak.
Majd akkor holnap várlak
a sulim előtt fél négykor!!
Szép álmokat.

Yoongi
Neked is...

Szerintem mondanom sem kell, hogy alig vártam, hogy találkozzak Yoongival. Még aznap este össze is gyűjtöttem a kérdéseimet, amikre majd válaszokat akarok és elalvás előtt bele is csúsztattam a táskámba, hogy még véletlenül se hagyjam itthon. Nem igazán tudtam koncentrálni a suliban, Yoongi szavain kattogtam, hiszen olyan sejtelmes volt és igazából már minden szarság eszembe jutott Youngjoval kapcsolatban. Bérgyilkos? Pszichopata? Börtönből szabadult? Nem értettem, hogy ezt miért nem lehetett leírni tegnap este, miért kell ehhez személyesen is találkoznunk, de mindegy, ma addig nem szabadul tőlem, amíg választ nem kapok  a kérdéseimre, hiába fog a pokolba kívánni engem. Szinte kirohantam a suliból, amikor végre véget ért a nyolcadik órám és egy kicsit fel is lélegeztem, amikor megpillantottam a kerítés mellett. Már az is felvetődött bennem, hogy nem jön el és csak azért írta, hogy személyesen akarja elmondani nekem a dolgokat, mert le akart koptatni, de ezek szerint nem utálhat annyira, ha most itt van.

- Szia, Yoongi - intettem neki, amikor már csak lépések választottak el minket egymástól.

- Szia - erőltetett magára egy apró mosolyt. - Remélem hatezer kérdést szeretnél nekem feltenni, mert akkor felakasztom magam - nevette el magát, mire én is csatlakoztam hozzá.

- Nyugi, nincs hatezer kérdés, csak nagyjából húsz.

- Na, remek - sóhajtott fel. - Szóval miből is gondolod, hogy Youngjo jó ember? - tért rá a témára a vártnál korábban. Azt hittem, hogy majd nekem kell felhoznom a témát, de ezek szerint valami nagy dologról lehet szó.

- Hát, igazából mesélt az előző kapcsolatairól, meg tudom, hogy hány éves és, hogy van egy közös órája veled és Jinnel.

- Ennyi? Ennyiből levágtad, hogy nem rossz ember? - horkantott fel, majd hátat fordítva elindult az út felé, én pedig szó nélkül követtem őt.

- Hát tudom, hogy meleg és, hogy nem rég szakított az exével, szóval most nagyon maga alatt van. De nem árulod el, hogy te honnan ismered?

- Az nem fontos. A lényeg, hogy ismerem őt is és az exét is annyira, hogy ne kedveljem egyiküket sem. - vonta meg a vállait, bennem pedig kezdett egyre jobban felmenni a pumpa, hiszen sosem adott konkrét választ és nagyjából semmit sem tudtam meg.

- De én elmeséltem neki mindent Jiminnel kapcsolatban és... - kezdtem el, viszont ő megtorpant és kitágult  szemekkel pillantott rám.

- Jiminnel kapcsolatban? Mindent? Mit takar az a minden?

- Hogy fogadtatok, de utána bocsánatot kért, én meg megbocsátottam neki, mert szeretem és azóta együtt vagyunk.

- Mi a fasz, Jungkook. Ne tudd meg, hogy most mekkora faszságot csináltál! - csapta homlokon magát, mire én összezavarodottan néztem őt.

- Mi... miért? - nyeltem egy aprót.

- Mesélt Youngjo az exéről, akit megcsalt? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - Elárulok neked egy hatalmas titkot. Ez a faszfej Jimin exe, érted?

- Mi? Az exe? Youngjo, Jimin exe?

- Igen - nevette el magát Yoongi. - Nem tűnt fel a sok egybeesés? Melyik nyomorék csalná meg a barátját annak a legjobb barátjával?

- Úristen! - kaptam szám elé mindkét kezemet. - Én...

Hirtelen még beszélni is elfelejtettem, bár ez szerintem nem meglepő, hiszen most teljesen lesokkolódtam. Én tulajdonképpen Jimin exével töltöttem a tegnap estémet? A fiúval, aki megalázta, átverte és megcsalta Jimint? Aki miatt éveket szenvedett? Na, hát Jungkook, gratulálok, ezt rendesen összehoztad, mit ne mondjak.

- Annyira kétszínű még mindig, hogy nem hiszem el. Azt hittem már rég túltette magát Jiminen és boldog azzal a nyomorékkal, erre nem. Neki mindig mindent el kell rontani és... - nem fejezte be a mondatát, hanem elhallgatott.

- Én, sajnálom. Nem tudtam, hogy ő Jimin exe. Ő csak olyan kedves volt és kereste a társaságom. - hajtottam le a fejemet és esküszöm, hogy közel álltam ahhoz, hogy elbőgjem magam.

- Ezt ne mondd el Jiminnek, oké? Rohadt mérges lenne, hiába szeret téged. Csak ígérd meg, hogy nem találkozol többet Youngjoval. - pillantott rám, mire én heves bólogatásba kezdtem.

- Dehogy fogok, én komolyan olyan hülye és naiv vagyok - csaptam most én homlokon magam.

- Nem tudom, hogy mit tervez, de ha meglátom holnap, biztos vagyok benne, hogy behúzok neki egyet.

- Barna öves karatés, szóval lehet, hogy nem lenne valami okos döntés - húztam el a számat, mire Yoongi felhorkantott.

- Szóval barna öves, erről is dicsekedett neked?

- Hát, igen - motyogtam, mire a mellettem élló csak megforgatta a szemeit.

- Nem akarlak megbántani, de annyira látszik rajtad, hogy még csak tizenhét vagy.

- Én csak megörültem, hogy végre van valaki, akinek kisírhatom magam úgy, hogy nem kell hazudnom arról, hogy nem csak a lányok iránt vonzódom.

- Jihyun? Seungmin? Nekik nem sírhatod ki a gondjaidat? - tette karba kezeit.

- De, de ők már kiskorom óta ott vannak mellettem. Younjo meg titokzatos volt, de még is valamiért megbíztam benne. Remélem nem készül semmire, mert... - Yoongi nem engedte, hogy befejezzem a mondatom, hiszen a szavamba vágott.

- Legközelebb, ha valakinek ki akarod sírni magad, akkor keress fel engem, vagy bárki mást a társaságból, ne pedig egy ismeretlen csávóval beszélgess, aki később ellened is fordíthatja az információkat. - mondta, én pedig bólintottam egyet, mert tisztában voltam vele, hogy igaza van.

Ezután némán sétáltunk egymás mellett, én alsó ajkamat harapdáltam és a Youngjo által mondottakon agyaltam. Igen, most így visszagondolva rengetegszer utalt arra, hogy ismeri Jimint és nem csak azért, mert egy egyetemre járnak. Én viszont nem törődtem ezekkel az apró jelekkel, csak mentem a fejem után, mint valami kisgyerek. Megköszöntem Yoonginak, hogy felnyitotta a szememet és azt is, hogy innentől kezdve számoljon azzal, hogy zaklatni fogom, mert ez a mi kis titkunk, egy ideig biztosan. Erre szemeit forgatva válaszolta, hogy alig várja, de azért a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra, mert az a nyomorék mindenre képes, én pedig rendesen beparáztam.

- Komolyan kerüld el őt, Jungkook - mondta, mielőtt még ketté váltak volna útjaink.

- Nyugi, innentől eszembe sem fog felkeresni őt, mert undorodom tőle!

- Gyorsan változik a véleményed emberekről, de mindegy - vonta meg a vállait és már hátat is fordított nekem, hogy elinduljon.

- Még egyszer köszönöm Yoongi, hogy ezeket elmondtad nekem és őszinte voltál.

- Jimin az egyik legjobb haverom, te meg a pasija vagy. Szerintem egyértelmű, hogy próbálok valamit tenni az ügy érdekében és nem nézem tétlenül, ahogy belesétálsz egy csapdába, vagy valami hülyeséget csinálsz.

- Oké, igazad van, most is - sóhajtottam fel.

- Vegyük úgy, hogy jóvá tettem az egyik hibámat.

- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Én vettem rá Jimint, hogy fogadjon velem veled kapcsolatban, most pedig én fogom megvédeni őt Youngjotól.

- Mos úgy megölelnélek, de nem szeretném, hogy megüss, szóval Jimin és az én nevemben is egy hatalmas köszönömmel tartozok - mondtam, mire sikerült kicsaljak belőle egy halk nevetést.

- Jól látod a dolgot. Na, menjél mert még nekem is van elintézni valóm. - indult meg, én pedig ismét elköszöntem tőle, majd útnak indultam, hiszen otthon még tanulnom kell.

Kicsit még most sem bírtam felfogni, hogy mibe keveredtem, de igyekeztem realizálni, hogy mekkora balfasz vagyok. Nagyon remélem, hogy Youngjo nem tervez semmi olyat, amivel ártani tud majd Jiminnek, vagy bármelyik egyetemistának, mert akkor velem fog meggyűlni a baja. Bár nem igazán tudom elképzelni, hogy még is mit tudnék alakítani egy barna öves ellen, de majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. A lényeg, hogy el kell kerülnöm Youngjot, mert ki tudja, hogy egyáltalán igazak voltak-e azok, amiket mondott nekem magáról. Pedig még a számom is meg van neki, szóval ezt igazán jól megcsináltam, megint. Igaza van Yoonginak, tényleg látszik, hogy még csak tizenhét vagyok. Pedig esküszöm, hogy én csak jót akartam és egyáltalán nem gondoltam, hogy pont Jimin exével haverkodok össze.