- Ott fogsz ülni egész este? - sóhajtott fel Seungmin.

Kicsit feszengve éreztem magam Jimin nélkül, hiszen mióta együtt vagyunk, még egyszer sem voltam buliba nélküle. Nagyjából egy órája érkeztünk meg, én pedig azóta meg sem moccantam. Nem ittam semmit, csak ültem és bámultam az egyre lerészegedő korosztályomat. Valamiért nem volt kedvem inni, egy Somersbyt szorongatok a kezeimben, mióta csak leültem ide. Haza szeretnék menni és inkább aludni, vagy nézni valami animét, mert komolyan nem érzem magam jól és nem élvezem a bulit.

- Én... csak elvagyok itt - vontam meg a vállaimat, hiszen nem akartam elrontani Jihyun és Seungmin kedvét, hiszen ők látszólag nagyon is jól elvoltak.

Egyébként az előbb láttam Jihyunt és Haneult, akik rendesen egymásba voltak gabalyodva és az emelet felé vették az irányt, szóval legalább nekik jól alakul az este. Miután sikeresen elzavartam magam mellől Seungmint, hogy élvezze nyugodtan a bulit, én megleszek egyedül, kezembe vettem a telefonomat és írtam Jiminnek.

Jungkook
Eddig jó szar a buli

Jimin
Miért?

Jungkook
Mert nem vagy itt...

Jimin
Még ott lehetek;)

Jungkook
Sajnos ez a buli nem ér fel
a te nagy egyetemi
bulijaidhoz 🤷‍♂️

Jimin
Igyál, aztán jobb lesz

Jungkook
Ittam már egy somersbyt:)

Jimin
Azta, túlzásokba ne
essünk azért 😂
Kivel vagy?

Jungkook
Jelenleg egyedül ülök
egy kanapén. Vagyis ezt
csinálom egy órája, de
az nem lényeges.

Jimin
Szocializálódj, bébi
😂❤

Jungkook
Várj egy kicsit...

Lezártam a telefonom kijelzőjét és felpattantam a kanapéról, amikor megpillantott egy eléggé ismerős alakot besuhanni a konyhába. Lehet rosszul láttam, mert épphogy csak a szemem sarkából sikerült kiszúrnom, ezért is indultam utána sietve.

- Youngjo? - szólítottam meg a fiút, amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem haluztam, valóban itt van. - Hát, te? - csodálkoztam el, hiszen nem számítottam volna rá, hogy itt lesz.

- Jungkook, szia - mosolyodott el, amikor észrevett. - Tudod, itt lakom - nevetett fel.

- Itt? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Igen, Yugyeom az öcsém. Mondjuk nekem nem szólt erről a buliról, szóval... - vonta meg a vállait.

Én pedig eltátottam a számat, hiszen most, hogy felhívta a figyelmem rá, valóban hasonlítottak egymásra. Az előttem álló elnevette magát a reakciómon, majd elhessegetett egy éppen csókolózó párt a hűtőtől, hogy hozzá férhessen. Megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni, mire bólintottam egy aprót, hiszen azért ketten még is csak izgalmasabb, mint egyedül. Kezembe nyomott egy üveg sört, majd elővett egyet magának is és volt olyan aranyos, hogy ki is nyitotta nekem. Nekitámaszkodott a konyhapultnak és felvonta szemöldökeit.

- Egyedül vagy? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Itt van velem két haverom, de ők éppen csajokat fűznek.

- Te nem? - ivott bele italába, mire megráztam a fejem. - Miért?

- Van párom - mosolyodtam el zavartan. - Csak ő most nem jött el, aztán ja.

- Park Jimin?

- Ismered? - pislogtam nagyokat, mire ő kivillantott fogakkal bólintott egy hatalmasat.

- Egy egyetemre járunk, van egy közös óránk és jó pár közös buliba voltam már vele. Plusz múltkor láttalak titeket csókolózni, abból gondoltam, hogy együtt vagytok.

- Oh, hát... igen, az lehet - sütöttem le zavartan a szemeimet.

- Nem jössz fel a szobámba? Nem sokára kezdődik egy vígjáték a tévében, viszont nem szívesen hagynálak magadra. - vetette fel az ötletet, én pedig egy kicsi hezitálás után, de belementem, hiszen semmi kedvem nem volt egyedül maradni megint, Youngjo társaságát meg élveztem, szóval nem volt nagy veszteni valóm.

Némán követtem őt az emeletre és nehezemre esett nem felnevetni, amikor lekiabált pár embert, hogy az emelet tiltott hely, szóval menjenek le a nappaliba, amíg szépen kéri. Vajon Haneul és Jihyun már a földszinten lehetnek, vagy valamelyik tiltott szobában bujkálnak? Elmondta, hogy amúgy utálja, ha az öccse ilyen random bulikat szervez, mert a szüleik sosem engedik meg, de mivel ő lázadó tini, persze, hogy nem törődik velük. Miután beértünk a szobájába, becsukta az ajtót, bár a hangos zene még így is felhallatszott, de a tévének köszönhetően nem volt már fülsüketítő.

- Szóval előre várom, hogy holnap reggel felkeltsen Yugyeom és a segítségemet kérje a ház kitakarításában - forgatta meg a szemeit Youngjo, majd elterült az ágyán. - Mindig ezt csinálja és kezd elegem lenni belőle.

- Akkor ne segíts neki - vontam meg a vállaimat.

- Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Képes az ágyamon ugrálni egészen addig, amíg fel nem kelek. Egyszer lerúgtam onnan, de akkor beverte a fejét és mehettünk kórházba, szóval inkább segítek neki, minthogy a sürgősségire menjünk megint.

Nem tehetek róla, de mondandója végére felnevettem, hiszen elképzeltem, ahogy szerencsétlen Yugyeom lefejeli a szőnyeget. 

- Ne nevess, mert reggel hétkor arra kelni, hogy az a nyomorék rángatja le rólam azt a takarót, nem igazán vicces - morogta, mire védekezően mellkasom elé emeltem a kezeimet.

- Örülök, hogy nekem egykeként nincsenek ilyen problémáim.

- Mondjuk abból a szempontból meg jó, hogy van egy öcsém, hogy tud falazni nekem - ült fel az ágyán, majd megpaskolta mellette az ágyneműt, hogy foglaljak helyet.

- Mármint?- tettem eleget kérdésének, közben pedig körbepillantottam a szobában, mert eddig nem igazán mertem.

Fekete falak, rock bandák poszterei mindenhol, igazából nem mondanám meg, hogy ez egy egyetemista szobája, ha nem tudnám. Mondjuk Youngjo stílusa egyedi, szóval nem lepődtem meg különösebben. Szemet szúrt az egyik szekrényén felsorakozódó trófea- és érem gyűjtemény, bár ilyen távolságból, plusz a kevés fény miatt nem tudtam kivenni, hogy még is miből ilyen sikeresen.

- Karate - válaszolta meg a még fel nem tett kérdésemet. - Lassan kilenc éve karatézok, ezért van ennyi díjam, trófeám és érmem.

- Azta, ez nagyon durva. Milyen öves vagy?

- Első barna - villantott egy büszke mosolyt, mire muszáj volt eltátanom a számat.

- Barna? Oké, akkor én innentől semmi rosszat nem merek mondani neked, nehogy lekaratézz - nevettem fel, bár még mindig rendesen le voltam sokkolódva.

- Ilyen helyes és kedves fiúkat nem bántok, szóval biztonságban vagy - kacsintott egyet, majd kezébe vette a távirányítót és feljebb hangosította a tévét.

Igyekeztem nem bókként értelmezni az előbb mondottakat, de eléggé úgy jött le, mintha azt szeretett volna nekem. Végül inkább nem válaszoltam semmit - mert nem akartam beégetni magam -, hanem a tévének szenteltem a figyelmem, ugyanis elindult a Youngjo által nagyon várt vígjáték. 

- Amerikai Pite? Komolyan? Én még kiskorú vagyok, nem is nézhetek ilyet. - takartam el a szemeimet, amikor megjelent a film.

- Nyugi, ez nem annyira durva, mint az első - kuncogott fel, miután látta, hogy mennyire zavarba jöttem.

- Aha, el tudom képzelni - motyogtam még mindig eltakart arccal.

- Akkor nézzünk valami mást? Mit szeretnél? - kérdezte, mire heves fejrázásba kezdtem.

- Nem akarom, hogy miattam ne nézd, szóval jó lesz ez - sóhajtottam fel, majd elvettem kezeimet az arcomtól.

- Biztos? Csak mert... - kezdett bele mondatába, viszont nem hagytam, hogy befejezze, mert a szavába vágtam.

- Na, csend, mert nézni akarom! - mondtam határozottam és nekidöntöttem a hátamat a falának.

- Egyébként mennyi vagy? Tizenhat? Tizenhét? - pillantott rám, mire elárultam neki a koromat. - Akkor csak négy év van közöttünk.

- Az nem sok. Közöttem és Jimin között hat év van, szóval ez a négy fel sem tűnik.

- Nem zavar, hogy ennyivel idősebb, mint te? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Megszoktam már, plusz párszor fel sem tűnik, hogy ő huszonhárom, én meg csak tizenhét - mosolyodtam el, mert eszembe jutott, amikor megijedt egy póktól és addig nem volt hajlandó bemenni a szobájába, amíg én ki nem nyírtam szerencsétlen állatot.

- Hogyan ismerkedtetek meg?

- Miért érdekelnek ezek téged? Mármint nem zavar, meg szívesen is mesélek róla, csak nem igazán értem. - pillantottam rá, mire ő megvonta a vállait.

- Pár hónapja szakítottunk a pasimmal és igazából nincsen senki a közelemben, akivel ilyesmiről beszélgethetek.

- Akkor most már van! Szívesen meghallgatlak bármit is szeretnél mondani. Amúgy is csak fél tizenkettő van, a haverjaim meg nem igazán keresnek, szóval egy darabig még biztos itt leszünk! - pörögtem be teljesen, hiszen nem gondoltam volna, hogy Youngjonak is pasija volt, nem barátnője.

Az elkövetkezendő órákat valóban azzal töltöttük, hogy én meséltem egy kicsit neki a Jiminnel való összejövetelemről, ő pedig mesélt az exeiről. Elárulta, hogy a legelső barátjával kettő évig voltak együtt, viszont utána Youngjo elkövetett egy hatalmas hibát, mert megcsalta az utána lévő barátjával. Kicsit hasonlított a sztorit Jimin exes történetére, csak azzal a különbséggel, hogy őt csalták meg, nem pedig ő csalt meg mást. De Youngjo elvileg megbánta, amit tett és még a mai napig hiányzik neki az első barátja, viszont akárhányszor beszélni akar vele, nem hallgatja meg. Amit amúgy meg tudok érteni, meg nem is. Azért még egy esélyt talán megérdemelhetne, viszont szerintem én sem lennék képes azok után szóba állni vele, hogy megcsalt. De azóta már eltelt egy kis idő, így nyilván már ő is túllépett a kapcsolatukon, Youngjonak is ezt kellene tennie.

Igazából nagyon örültem, hogy végre én is meg tudtam valakivel osztani őszintén a velem történteket, anélkül, hogy ki kellett volna hagyjak részeket. Bíztam benne, talán ezért is mertem neki részletesen elmesélni mindent az első találkozásunktól. Ismeri Jimin társaságát, sőt Yoongival és Jinnel több órája is közös, szóval velük jóban is van. Meglepődött, hogy azok után is megbocsátottam neki, hogy igazából fogadást kötött rám, de megértette, mert vagy tízszer elmondtam neki, hogy mennyire szeretem őt.

Olyan fél három körül felhívott Jihyun, hogy most már hívhatom apát, mert kezd ellaposodni a buli, én pedig eleget is tettem kérésének, hiszen már én is kezdtem álmosodni. Megköszöntem Youngjonak, hogy úgymond szebbé tette az estémet és számot is cseréltünk, ha esetleg valamelyikünknek kedve támadna beszélgetni. Nagyon reméltem, hogy talál magának majd valaki mást, aki elfeledteti vele az exeit, mert látszólag még mindig rendesen megérinti őt, ha róluk van szó. Ezért is voltam hálás neki, mert nekem mindent elmesélt és így még jobban megkedveltem őt, bár eddig is bírtam. Hiába szereti a rockot, van piercingje és fekete a szobája, attól még a belsője egyszerűen csodálatos és egy nagyon intelligens fiú, akinek még a humora is jó. Lehet beszélnem kellene az egyetemistákkal, hogy vegyük már be a társaságunkba, hiszen azt is mondta, hogy nem igazán vannak barátai.