Másnap ismét elmentem Jiminért az óráim után, most viszont már nem kockáztattam, hogy egyedül szeretném megtalálni a kémia labort, ezért leültem az egyik padra és ott várakoztam.

- Ezentúl naponta látjuk egymást? - ült le mellém valakire, mire ugrottam egy hatalmasat, hiszen hirtelen be sem ugrott, hogy még is ki a fene.

A csávó, akinek elfelejtettem a nevét és Yoongi bulijában találkoztam vele. Kicsit fellélegeztem, hogy nem egy vadidegen foglalt helyet mellettem, hanem ő, akivel már többször is beszéltem.

- Ezek szerint - mosolyodtam el, majd rá pillantottam.

Sárga sapka volt a fején, ami illett fekete hajához, homlokomat azonnal összeráncoltam, amikor megpillantottam felső ajka jobb oldalán egy fekete piercinget, ami eddig biztos, hogy nem volt ott.

- Tegnap csináltattam, jó? - villantotta ki fogait, miután leesett neki, hogy mit is bámulok ilyen serényen.

- Nem rossz, csak fura. És, hogy hogy?

- Igazából már rég óta akartam, csak valahogy mindig elmaradt. De tegnap rávettem magam és végre elmentem.

- Nagyon fájt? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Inkább kellemetlen volt, de ki lehetett bírni - vonta meg a vállait. - A fülem jobban fájt.

- Ott is van piercinged?

- Persze. Jobb oldalon kettő, bal oldalon meg egy. - vette le magáról a sárga sapkáját, majd haját arrébb túrta.

- Azta, elég jól néznek ki - hajoltam egy kicsit közelebb hozzá, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. - Jól áll neked szerintem.

- Tudom - túrt bele hajába, hogy megigazítsa tincseit. - Na, de szerintem megyek, mert nem hiszem, hogy jó ötlet lenne találkoznom a barátoddal.

- Miért? - kérdeztem tőle, mire ő csak megvonta vállait és már fel is pattant a padról.

- Nem lényeg - villantotta ki fogait és már hátat is fordított nekem.

- Uhm, várj. Elmondod a neved, mert lehet, hogy nem emlékszem rá. - szóltam utána, nehogy megint elmenjen úgy, hogy nem tudom meg, hogy hívják.

- Gondoltam, már vártam, hogy mikor gyűjtöd össze a bátorságod és kérdezel meg. Yeo Youngjo a nevem egyébként. - fordult szembe velem, én pedig bólintottam egyet és igyekeztem elraktározni a nevét.

- Akkor remélem látjuk még egymást Youngjo - mosolyodtam el, mire bólintott egyet.

Jimin alig öt perc múlva meg is jelent és egy csókkal üdvözölt. A változatosság kedvéért ma hozzá megyünk, ugyanis kocsival van, de felajánlotta, hogy utána hazavisz, én meg éltem a lehetőséggel és nem utasítottam el. Nem volt konkrét tervünk, mondjuk lehet ismét megkérem, hogy segítsen már matekban, mert új anyagot vettünk és rohadtul nem értem. Végül egészen este hétig matekoztunk, az agyam pedig olyan szinten lezsibbadt, hogy gondolkodni sem volt erőm, nemhogy még tanulni holnapra.

Másnap ismét Jiminnel töltöttem a délutánomat és pénteken is, amit egyáltalán nem bántam, mert nagyon szerettem vele lenni. És szerencsére sosem unatkoztunk, szóval ezzel sem volt probléma. Mondjuk pénteken volt egy fura beszélgetésem Yoongival, mert összefutottam vele, miközben a könyvtárba tartottam Jiminért. Rákérdeztem, hogy mit gondol Youngjoról, viszont nem úgy reagált, ahogy azt én vártam.

- Milyen Youngjo? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Yeo, azt hiszem.

- Honnan ismered te őt? - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- A bulidban találkoztam még vele. De te ismered? - pillantottam rá, mire közölte, hogy nem. - De akkor miért volt ott a bulidban?

- Mit tudom én? Gondolom eljött valakivel, de szerintem nem kellene vele beszélned.

- Miért?

- Mert nem - sóhajtott fel.

Imádok Yoongival beszélgetni, mondtam már? Olyan bő válaszokat ad, amikkel mindig ki vagyok száz százalékosan segítve, de komolyan.

- Akkor majd beszélek vele én! - mondtam határozottan és már ki is akart kerülni az egyetemistát, viszont ő megragadta a karomat és visszarántott.

- Komolyan ne beszélj vele, Jungkook - mondta mindvégig a szemeimbe nézve. - Jobb, ha nem ismered.

- Jó - motyogtam és egyáltalán nem értettem, hogy most még is mi baja van.

Szerencsére ezután elengedte a karomat és utamra engedett, én pedig azonnal meg is indultam a lépcsők felé, ahol a könyvtár van, bár még mindig meg voltam zavarodva egy kicsit. Nem értettem, hogy miért nem tud normális indokot adni arra, hogy miért kellene távol tartanom magam Youngjotól, aki amúgy szerintem baromi jó fej, de mindegy. Meg ne már, biztos, hogy ismeri, ha ott volt a bulijába. És szerintem nem is először járt abban a házban, ugyanis simán kitalált az udvarra és egyből tudta, hogy hova kell mennünk, ha nem akarjuk, hogy negyvenen végignézzék a pisilésünket.

Gondolataimból Jimin zökkentett ki, aki egy hatalmas vigyor kíséretében indult meg felém, amikor észrevett. Innentől inkább nem is gondoltam Yoongira, meg az előbb történt beszélgetésünkre, mert nem akartam magam még jobban felhúzni és Jiminnek sem akartam említeni, mert nem akartam, hogy ő is felidegesítse magát ez miatt.

- Na, hova megyünk holnap? - kérdeztem tőle még azelőtt, hogy köszöntem volna neki.

- Anyámba - forgatta meg a szemeit, mire muszáj volt felnevessek.

Még mindig tartotta magát ahhoz, hogy nem árulja el, hogy hova visz szombaton, de azért én ahányszor tudtam, megkérdeztem tőle, amivel persze mindig felhúztam, de engem ez egy kicsit sem zavart, mivel szerettem húzni az agyát. Nyomott egy csókot a számra, majd biccentett, hogy menjünk, mert elege van már a mai napból és csak haza szeretne már végre érni. Rendesen meglepődtem, amikor a falnak nyomott, miután becsukta a bejárati ajtaját.

- Tudod mire vágyom most? - lepte el apró puszikkal az arcélemet, majd a fülemhez érve sóhajtott egy aprót, mire behunytam a szemeimet és nyelnem kellett egy aprót, hiszen egész testemen átjárt a libabőr.

Szerintem ez költői kérdés volt, hiszen meg sem várta, hogy válaszoljak, már hajolt is a számra és szenvedélyes csókba hívott, én pedig a tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Combjaimnál fogva felemelt, csípője köré fontam lábaimat, hogy azért még se csak ő tartson engem, hanem én is segítsek neki valamiben. Nem számítottam rá, hogy a konyha felé vesszük az irányt és arra sem számítottam, hogy a konyhapulton fogok kikötni.

- Mit... mit csinálunk itt? - szólaltam meg, amikor Jimin elhajolt tőlem.

- Hát - nyalt végig alsó ajkán. - Kell egy kis változatosság, unalmas már az ágy - húzta pimasz mosolyra ajkait, mire éreztem, hogy arcom vörös színűre változik.

- O... oké - dadogtam és rendesen zavarba jöttem a lazaságától.

- Jó lesz - villantotta ki fogait és már ajkaimra is hajolt, hogy elterelje egy kicsit a gondolataimat.

A fenekemnél fogva húzott közelebb magához és ujjait már be is vezette a pólóm alá, én pedig ismét dereka köré fontam a lábaimat. Meg szerettem volna tőle kérdezni, hogy még is honnan jött neki az ötlet, mi szerint a konyhában is ki kellene próbálnunk, de esélyem sem volt megszólalni, hiszen láthatóan türelmetlen volt és szeretett volna minél hamarabb túl lenni az egészen. Ezek szerint ez nem a romantikus, órákig elhúzódó együttlét lesz. Megfosztottam magamtól a pólómat, mire Jimin a kulcscsontomhoz hajolt és apró puszikkal, majd csókokkal kezdte ellepni, én pedig alsó ajkaimat harapdáltam, mert közben ujjai folyamatosan mozogtak a felsőtestemen.

- Utána elmondod, hogy mi a baj? - kérdeztem tőle, amikor már a nadrágom sem volt rajtam és az alsóm is a térdeimnél volt.

- Nem akarok róla beszélni - sóhajtott fel, mire én megragadtam a csuklóját és megállítottam.

- Jimin - suttogtam, ezzel sikeresen elértem, hogy végre szemeimbe nézzen.

- Csak mostanában rám jár a rúd az exemmel kapcsolatban - mondta.

- Miért?

- Mert hét eleje óta lett egy közös óránk.

- Ő is oda jár? - kerekedtek ki a szemeim, mire ő csak bólintott egyet.

- Szerencsére nem egy szakon, eddig csoda ha félévenként egyszer láttam, de most minden kedden és pénteken látnom kell és felbasz.

- Nem tudsz órát cserélni? - kérdeztem tőle.

- Nem akarok. Gyávának tűnnék, ha hirtelen átjelentkeznék. - mondta, nekem pedig rá kellett jöjjek arra, hogy sajnos igaza van.

- De beszél hozzád? Vagy mit csinál?

- Semmit nem csinál, csak még mindig undorodom tőle és ezzel ő tisztában van és ki is használja. Direkt idegesít, akármiről kérdeznek, mindig ő válaszol helyettem és amúgy most piercingje is lett, mert tudja, hogy mennyire nem tetszenek az ajak piercingek.

- Ajak piercing? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ja, csak azt ne mondd, hogy te is akarsz, mert akkor... - nem fejezte be mondatát, ugyanis mosolyogva megráztam a fejem, ezzel megnyugtatva őt. - Akkor mi az?

- Ja, semmi. Csak tudod a srác, akivel találkoztam Yoongi buliján és múltkor elkísért a könyvtárhoz, na neki is pont a napokban lett ajakpiercingje.

- Elterjedt dolog lett a kampuszon, szóval nem lepődök meg - vonta meg a vállait.

- Nem vagyok jó tanács adásban, de próbálj meg nem törődni vele, oké? Nyilván direkt csinálja és mivel látja rajtad, hogy idegesít, azért sem fog leállni. Ilyenkor gondolj valami másra, vagy telefonozz, írj nekem, nézz át rajta és abba fogja hagyni. Oké? - fogtam arcát két tenyerem közé.

- Oké - bólintott egyet, én pedig ezt az pillanatot választottam ki annak, hogy megszüntessem a közöttünk lévő távolságot.

Nem akartam, hogy ezen rágódjon, azt akartam, hogy lazuljon el és, hogy élvezze ezt az egészet, ne csak gyorsan túl akarjon lenni rajta. Felnyögtem, amikor megéreztem ujjait a farkamnál, innentől pedig már nem volt megállás. Többször is elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és csak reménykedni tudtam, hogy ezek után nem fog az exére gondolni, aki egy undorítóan gáz lény, mert nem is lehet az ilyet embernek nevezni.