- Dobjalak haza? - kérdezte Jihyun tesi után.

- Nem kell, köszi. Megbeszéltük Jiminnel, hogy beülünk valahova.

- Ohh, mindent értek - bólintott egyet, majd egy gyors kézfogás után már el is váltak útjaink, hiszen ő a parkolóba indult, én pedig Jimin egyeteme felé vettem az irányt.

Igazából még egyszer sem voltam a kampusz területén, ezért kicsit féltem, hogy el fogok tévedni, hiába mondta el vagy negyvenszer, hogy hol találom meg a könyvtárat. Először nem is értettem, hogy még is mit keres ott, mert köztudott, hogy utál olvasni, de végül kiderült, hogy csak a plusz pontok miatt jelentkezett egy délutáni szakkörre, amin igazából semmit sem csinálnak. Túl hamar értem a hatalmas épülethez, ezért meg is torpantam, mielőtt beléphettem volna a hatalmas kapun. Lehet fel kellene hívnom, hogy itt vagyok.

- Jungkook? - szólított valaki a hátam mögül, mire azonnal meg is fordultam, hiszen fogalmam sem volt, hogy még is ki a fene ismer itt engem.

- Oh, szia - intettem egyet, amikor szembe találtam magam a sráccal, akivel Yoongi buliján találkoztam először.

Sajnos a nevére már nem emlékeztem, hiszen eltelt már pár hét a szombati buli óta, de azért azt nem felejtettem még el, hogy az udvar végén végeztük el dolgunkat mindketten.

- Minden rendben? Elveszettnek tűnsz. - mosolyodott el, mire zavartan megvakartam a tarkómat.

- Hát, igazából csak az egyik haveromat várom. Nem tudod véletlen, hogy merre van a könyvtár? Oda kellene eljutnom.

- Nem ide jársz? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Még csak most vagyok végzős, de terveim szerint itt fogom folytatni.

- Pedig idősebbnek nézel ki, na mindegy. Gyere, megmutatom a könyvtárat. - indult meg, én pedig szó nélkül követtem.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy még is hogyan hívták, de sem a vezeték, sem a keresztneve nem jutott eszembe, és ez nagyon idegesített. De merszem nem volt rákérdezni, hiszen ő tudta az én nevem, szóval nem akartam leégetni magam előtte. A Jimin által elmondott útvonal stimmelt, valóban át kellett vágni az egész udvaron, majd ott a második emeletre kellett menni. Jó, lehet, hogy egyedül is eltaláltam volna ide, de fő a biztonság. Az egyetemista fiú pedig ide jár, szóval benne jobban bíztam, mint a tájékozódó képességeimben.

- Nos, itt is lennénk - biccentett a barna ajtó felé, majd megállt és szembefordult velem.

- Nagyon szépen köszönöm - hajoltam meg tisztelettudóan.

- Igazán nincs mit - mosolyodott el. - Most viszont megyek, mert jöttek értem. Remélem találkozunk még.

- Én is remélem - bólogattam helyeselve.

Nem válaszolt, helyette egy pimasz mosolyt villantott, majd hátat fordított és lesietett a lépcsőkön, amiken az előbb feljöttünk. Már nyomtam volna le a kilincset, amikor is az ajtó nyílt, én pedig egy telefonáló Jiminnel találtam szemben magam. Ekkor kezdett csörögni a mobilom, szóval gondolom azért hívott, hogy még is hol a fenébe vagyok már.

- De türelmetlen itt valaki - villantottam ki fogaimat, mire ő csak megforgatta a szemeit és zsebébe csúsztatta a készülékét.

- Azt hittem már eltévedtél - nyúlt a kezemért, én pedig egy kicsit zavarba jöttem. Így akar végigvonulni az egész udvaron?

- Egy kedves srác elkísért idáig - mondtam neki, mire kérdőn pillantott rám. - Még Yoongi bulijában találkoztam vele, amikor kiszaladtam mosdóba, aztán volt olyan kedves és elkísért ide, mert magamat ismerve tökre eltévedtem volna.

- Ez igaz, pedig nem nehéz útvonalat adtam meg - vonta meg a vállait. - Hogy hívják? Hátha ismerem.

- Nem emlékszem a nevére és gáz lett volna tőle megkérdeznem, szóval nem tudom - kuncogtam fel, mire közölte velem, hogy nem is én lennék, ha emlékeztem volna a nevére.

- Miért szorítod ilyen görcsösen az ujjaimat? - nevetett fel Jimin, amikor vagy negyven szempár tegeződött rám.

- Mert baszki mindenki minket bámul - motyogtam, és igyekeztem a lehető legjobban összehúzni magam.

- Mert végre megtudták, hogy ki a pasim - villantotta ki a fogait.

- Akarom tudni a részleteket?

- Nem!

- Oké - bólintottam és ezzel le is zártuk ezt a témát, de azért nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel. - Nem is tudtam, hogy ilyen menő gyereknek számítasz itt.

- Nem számítok én annak, csak... - jelezte, hogy jobbra kövessem. Igazából azt sem tudtam, hogy hova megyünk.

- Csak?

- Csak, hagyjuk - nevetett fel, majd megtorpant, ezért kénytelen voltam én is, mert még mindig fogta a kezemet.

- Mi az? - pillantottam rá kérdőn, mire ő szó nélkül megragadta a derekamat, és közelebb húzott magához.

- Hétfő óta ma találkozunk először és meg sem csókolsz? - kérdezte drámai hangsúllyal, mire csak szemeimet forgattam.

- Elnézést kérek.

- Neked megbocsájtom, talán - vonta meg vállait, mire nyomtam egy apró puszit a szájára, hiszen még is csak az utcán voltunk.

Nem akartam, hogy balhé legyen belőle, de úgy látszik, hogy Jimint kicsit sem érdekelte, hogy hol vagyunk jelenleg, hiszen mohón hajolt utánam, amikor elhajoltam tőle.

- Hiányoztál - harapta meg gyengéden az alsó ajkamat.

- Te is nekem - motyogtam, miközben mellkasára simítottam mindkét kezemmel. - Nem akarsz átjönni kicsit később hozzám?

- De - kacsintott egyet, mire vidáman szüntettem meg ismét a távolságot közöttünk.

[...]

- Sziasztok - mosolyodott el anya, amint beléptünk a bejárati ajtón. - Mi a helyzet?

- Unalmas nap volt, semmi különös - válaszoltam neki, miközben a cipőm levetésével szenvedtem.

- Hoztunk valamit - szólalt meg Jimin, majd ki is került és anyához sietett egy fehér szatyor kíséretében. - Jungkook említette, hogy nagy kedvence a rizssüti, ezért hoztunk pár darabot.

- Komolyan? - lepődött meg teljesen. - Nem kellett volna, de komolyan.

- Igazából csak nem bírtam megenni - villantottam ki a fogaimat, miután én is beértem a nappaliba.

- Így mindjárt másabb - kuncogott fel, majd ismét megköszönte, és már el is tűnt a konyhában, mi pedig a szobám felé vettük az irányt.

Mindketten levágódtunk az ágyamra, miután a biztonság kedvéért bezártam az ajtómat, nehogy anya akkor jöjjön be, amikor nem kellene neki. Viszont mielőtt megcsókolhattam volna Jimint, ő elhajolt előlem, mire kérdőn pillantottam rá, mert nem igazán értettem, hogy miért került ki.

- Tudod min gondolkoztam az elmúlt napokban? - kérdezte, de csak megráztam a fejem, hiszen fogalmam sem volt róla. - Még egyszer sem voltunk randizni. Mármint többször voltunk már kajálni, meg kávézóban, de úgy hivatalosan még nem és hát arra gondoltam, hogy szombaton elvinnélek valahova.

- Engem? Még is hova? - haraptam be alsó ajkam, mert egyrészt igaza volt, mert még tényleg nem voltunk hivatalosan randizni, másrészt meg azért, mert nem gondoltam volna, hogy ilyeneken agyal, amikor nem vagyunk együtt.

- Az titok - villantotta ki fogait, mire nyafogni kezdtem, hogy nagyon nem szeretem a meglepetéseket, szóval mondja el.

Persze neki esze ágában sem volt, sőt kifejezetten jól szórakozott, miközben én próbáltam szóra bírni őt, természetesen sikertelenül. Közölte, hogy azért sem fogja elárulni, mert szeretné, hogy valóban meglepődjek és itt le is zárta a témát, viszont én nem hagytam ennyiben.

- Istenem, kérlek áruld már el, Jimin - nyávogtam a lehető legmagasabb hangomon. - Meglepődök majd, komolyan!

- Nem! - válaszolta határozottan, mire összefontam mellkasom előtt a karjaimat és eljátszottam, hogy megsértődtem.

- Akkor kimegyek - ültem fel az ágyról és már készültem is felkelni, csakhogy Jimin megragadta a felkaromat, majd egy határozott mozdulattal visszahúzott maga mellé, az eredeti pozíciómba.

- Nem mész sehova, babám - nyomott egy apró puszit a számra, mire én megforgattam a szemeimet, de muszáj volt elmosolyodjak az édes becézésén. - Ne durcizz már, hány éves vagy te, hat?

- Haha, nagyon vicces!

- Nem viccnek szántam. Majd szombaton megtudod, hogy hova megyünk. Most pedig szerintem törődjünk mással. - mondta, majd kicsit meglepődtem, amikor ráült csípőmre.

Nem szólt semmit, csak elmosolyodott és már előrébb is hajolt, hogy megszüntethesse a közöttünk lévő távolságot, amit persze egyáltalán nem bántam. A tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz és hagytam, hogy azonnal elmélyítse a csókunkat. Közben jobb kezét bevezette a pólóm alá és apró köröket kezdett rajzolni a bőrömön, amit nem bírtam hang nélkül hagyni, főleg, hogy ujjai hidegek voltak. Áttért a nyakamra, én pedig oldalra is fordítottam a fejemet, hogy jobban hozzám férhessen, de gondoltam, hogy még egy picit húzom az agyát a szombattal kapcsolatban.

- Étterembe megyünk? - kérdeztem, mire egy pillanatra abbahagyta is nyakam csókolgatását, viszont utána csak motyogott valamit, amit nem is értettem, de szerintem jobb is. - Vagy moziba? - találgattam tovább, ami talán nem bizonyult olyan jó ötletnek, hiszen Jimin fogai közé csíptette a bőrömet és megszívta azt.

- Folytatod tovább? - kérdezte, mire megráztam a fejem, de muszáj volt felkuncogjak. - Helyes.

- Komolyan felizgattad a fantáziámat - motyogtam, miközben megfosztott a pólómtól.

- Mindjárt nem csak a fantáziád lesz felizgatva - húzta féloldalas mosolyra ajkait, mire mellkason csaptam.

- El is várom, hogy ne csak a fantáziám legyen felizgatva.

- Oké, óhajod számomra parancs, Jeongguk - szólított a rendes nevemen és valóban nem húzta az időt, már puszilgatni is kezdte a felső testem, amit én beharapott ajkakkal figyeltem.