- Mindjárt jövök, el kell mennem vécére - tápászkodtam fel az ágyról, majd meg is indultam az ajtó felé.

Még mindig szédültem, de egy fokkal tisztábban láttam már, mint eddig. Nem tudom, hogy meddig feküdhettünk Jiminnel Yoongi házának egyik szobájában, de rendesen meglepődtem, amikor telefonomat elővettem és megláttam, hogy majdnem három órája elvonultunk a többiektől. Sóhajtottam egy hatalmasat és jobbnak láttam, ha inkább el is teszem a készüléket, mert nem akartam elhagyni.

- Bocsi, de te is a mosdóra vársz? - kérdeztem meg a sráctól, aki a falnak támaszkodva nyomkodta a telefonját.

Felpillantott rám, majd bólintott egyet, mire zavartan elmotyogtam egy okét és az ajtót kezdtem szuggerálni. Hosszú percek telhettek el, de még mindig nem történt semmi, én pedig kezdtem ideges lenni, mert közel voltam ahhoz, hogy bepisiljek. Szerintem a telefonozó srác is észrevette, hogy topogni kezdek, ezért bekopogott a mosdóba.

- Siess már, tesó. Rajtad kívül más is szeretne hugyozni. - kiabálta el magát, de nem érkezett válasz. - Hát, ezek szerint a szabadban kell elvégeznünk a dolgunkat - vonta meg vállait, majd el is indult a lépcsők felé.

Pár másodpercig hezitáltam, hogy menjek-e utána vagy inkább várjak még egy kicsit itt, hátha végre felszabadul a mosdó, de végül úgy döntöttem, hogy a telefonos srác után rohanok. Valahol a nappali közepén értem utol és egészen a kert végébe követtem őt. Összevont szemöldökökkel fordult felém, mire megvontam a vállaimat.

- Mi az? Mindjárt bepisilek! - mondtam neki és már oda is álltam az egyik bokor mögé, hogy azért eltakarjam előle magam.

- Jól van - horkantott fel, majd ő is keresett magának egy bokrot.

Nem tudtam, hogy el kellene-e tőle köszönjek vagy hagynom kellene a fenébe, de legalább a nevét meg szerettem volna tudni, ha már ilyen rendes volt és nem hagyta, hogy behugyozzak. Szerintem nekem nem jutott volna eszembe, hogy itt kint is el tudom végezni a dolgom.

- Igen? - ráncolta össze a szemöldökeit, miután feltűnően bámulni kezdtem, miután végeztem.

- Jeon Jeongguk - mutatkoztam be neki.

- Yeo Youngjo - sóhajtott fel, miután elárulta a nevét. - Most viszont megyek, ha nem haragszol.

- Csak meg szerettem volna köszönni.

- Mit? - fordult hátra hozzám, hiszen időközben megindult a ház felé.

- Mindegy, hagyjuk - legyintettem egyet, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene kifejeznem magam.

- Aha, oké - vonta meg vállait. - Fura gyerek vagy, Jeongguk.

- Tudom - motyogtam és némán figyeltem, ahogy végérvényesen besiet a házba.

Én is ezt tettem, csak én azonnal az emelet felé vettem az irányt, viszont a lépcsőknél összefutottam Taehyunggal és Yoongival. Természetesen rákérdeztek, hogy merre hagytam Jimint, mire mondtam, hogy a legutolsó szobában hagytam, de erre ők azt mondták, hogy nincs ott. Nincs? Akkor még is hol a fenébe van?

Jungkook
Merre vagy?

Írtam neki egy üzenetet, hátha kezében van a telefon, de nem érkezett rá válasz, ezért rendesen megijedtem. Megbeszéltük, hogy átnézzük a házat, hátha csak elkerültük őt és lehet, hogy kiment cigizni egyet vagy összefutott a többiekkel és a konyhában isznak, de sajnos egyik sem vált be, sehol sem volt. Kezdtem rohadtul ideges lenni, mert már hatszor körbejártam a házat és vagy kétszáz üzenetet hagytam neki, de ő nem válaszolt. Már negyed három is elmúlt, de Jimin még mindig nem volt meg, én pedig tehetetlenül ültem a nappali kanapéján és bámultam magam elé.

- Hallod, meg van! - ragadta meg a karomat Yoongi és egyenesen az udvar felé kezdett rángatni.

Megkönnyebbültem, de egyben mérges is voltam rá, amiért csak úgy szó nélkül eltűnt, plusz még mindig éreztem az alkoholt, talán ez lehetett az oka annak, hogy a kelleténél picit agresszívabban kérdeztem meg tőle, hogy még is hol a faszba volt.

- Csak levegőztem egyet, itt voltam az udvar végében - emelte védekezően mellkasa elé a kezeit. - Elmentél mosdóba, de tök sokáig nem jöttél vissza, azért elindultalak megkeresni, de összetalálkoztam pár egyetemi haverommal és beszéltem velük pár szót. Utána pedig leültem az egyik padra és elszívtam egy cigit.

- És minek van telefonod? Vagy hatszáz üzenetet hagytam neked és párszor fel is hívtalak! - tettem karba kezeimet és a hatás kedvéért sóhajtottam is egy hatalmasat.

- Le volt némítva - vonta meg vállait.

Felbosszantott, hogy ilyen lazán veszi az egészet, amikor én teljesen beparáztam, hogy valami történt vele. Nem szóltam semmit, csak fogtam magam és elindultam a ház felé, kicsit sem törődve azzal, hogy az egész szkvadot faképnél hagytam. Lehet, hogy én reagáltam túl, de azért bocsánatot kérhetett volna, amiért ilyen figyelmetlen volt, de ő csak megvonta vállait. Jól van, vonogassa csak, addig én iszok valamit.

- Szia Jungkook! - köszönt Minyoung, amint beléptem a kis helyiségbe. - Hol hagytad a herceged?

- Kint van az udvaron - válaszoltam az osztálytársamnak. - Iszol valamit?

- Vodkanarancsot elfogadok - vett kezébe két eldobható poharat, majd figyelemmel kísérte, ahogy elkészítem az italainkat.

- Egészségedre - kacsintott egyet, majd lehúzta az italt  akárcsak én. - Még egy? Most én keverem!

- Oké - biccentettem egyet, hiszen nem volt ellenemre.

Még jó pár pohárral megittunk az alkoholos italból, én pedig ismét szédülni kezdtem és ismét viccesnek találtam mindent, de jelenleg komolyan nem érdekelt. Rosszul esett, hogy nem jött utánam Jimin, miután bejöttem. Tökre arra számítottam, hogy majd utánam jön, bocsánatot kér és tiszta filmbe illő jelenetként megcsókol. Helyette viszont az történt, hogy Minyounggal ismét lerészegedtem, remek.

- Tudod - sóhajtott fel. - Azt hiszem tetszik valaki.

- Naa, ki? - toltam elé egy újabb pohár vodkanarancsot.

- Hát, tudod... Ő lány - sütötte le szemeit.

- Lány? És? Ezzel mi a baj? - ráncoltam össze szemöldökeimet.

- Hogy van barátja, lassan két éve és igazából a létezésemről sem tud.

- Hogy hívják? - kérdeztem, hátha ismerem.

- Hyewon, most végzős.

- Nem ugrik be így hirtelen, de erre majd térjünk vissza józanon, oké? - kortyoltam bele az italba, mire ő csak bólintott egyet.

- Nem tudom, hogy ez csak egy fellángolás-e, de jelenleg nagyon hevesen ver a szívem, ha meglátom és baszki, te vagy az első, akinek ezt elmondtam - kuncogott fel, mire kivillantottam a fogaimat, mert jó volt ezt hallani.

- Nem vagy te olyan rossz lány, mint gondoltam.

- Remélem józanon is így fogod gondolni - itta üresre a poharát.

Éppen szólásra nyitotta a száját, mikor belépett Jimin az ajtón. Szemei összeszaladtak, amikor realizálta, hogy ketten vagyunk csak a kis helyiségben, az asztalon egy üres vodkás üveeg társaságában. Mintha egy pillanatra megbánta volna, hogy bejött ide, de utána rendezte vonásait és odasétált hozzánk.

- Mondjátok, hogy nem ti ittátok meg az egész üveg vodkát - sóhajtott fel, mire nem bírtam tovább, muszáj volt felnevessek.

- De, babám, mi voltunk és tudod milyen finom volt? Nincs még, mert nagyon innék! - pillantottam körbe a konyhában, de ennek köszönhetően rendesen megszédültem, ezért ha nem fog meg Jimin, akkor lefordulok a székről.

- Nem, nincs több.

- Képzeld Minyoungnak tetszik egy lány, hát nem aranyos? Az jutott eszembe rögtön, amikor bevallottam magamnak, hogy tetszel. - öleltem át a derekát és úgy húztam közelebb magamhoz.

- Remek, nem akarsz egy pohár vizet inni?

- Vizet? Nagyon vicces vagy ma, Jiminshii.

- Te meg tiszteletlen. Bocsi, de elrabolom Jungkookat, mert látszólag kicsit kész van. Vigyázz magadra és sok sikert annál a lánynál! - segített leszállnom a székről, majd kivezetett a helyiségből.

Bugyután integettem Minyoungnak egészen addig, amíg ki nem értünk a nappaliba. Jimin az emelet felé akart indulni, viszont én megtorpantam a helyiség közepén, amit ő kérdő pillantásokkal díjazott.

- Kérj bocsánatot! - mondtam magabiztosan, mire látszott rajta, hogy rendesen meglepődött. - Megbántottál Jiminshii, szóval kérj bocsánatot!

- Ha még egyszer le Jiminshii-zel, akkor komolyan mondom, hogy a konyhában foglak... - nem hagytam, hogy befejezze mondatát, hiszen egyrészt nem akartam hallani, amit mondani akart, másrészt tisztában voltam vele, hogy mit akar mondani.

Ezért is fogtam be a száját, nehogy befejezze a mondatot és arcát kezdtem tanulmányozni. Nem szólt semmit, hanem csendben figyelt ő is engem, végül pedig nem bírtam tovább visszafogni magam, ezért talán túl nagy hevességgel hajoltam a szájára, ezért el is hagyta egy apróbb nyögés a száját. De elhajolt tőle, mielőtt még elmélyíthette volna a csókot, ő pedig kérdőn pillantott rám.

- Kérj bocsánatot!

- Miért kellene bocsánatot kérjek? - tette karba kezeit.

- Mert megijesztettél és ignoráltál! - tettem karba kezeimet.

- Jézusom, most nagyon gyerekes vagy - jelentette ki komoran, mire megráztam a fejem. - De és kezdesz felidegesíteni.

- Nem, nem vagyok gyerekes! Csak megijesztettél, azt hittem valami bajod esett vagy valami és bepánikoltam. Nem vagyok gyerekes, Jimin. - ráztam a fejem folyamatosan.

- De az vagy. Részeg, gyerekes és tiszteletlen.

- Neeem! - nyújtottam el a szót és éreztem, hogy könnyeim mardosni kezdik a torkomat. Nem akartam sírni, de szavai rendesen fájtak.

- Nem lenne jobb, ha hazadobnálak?

- De nálad vannak a cuccaim - tártam szét a két karom.

- És? Majd elviszem holnap hozzád.

- Ne csináld ezt - ráztam meg a fejem és beharaptam alsó ajkamat.

- Jungkook, te csinálod ezt - túrt idegesen a hajába. - Te gyerekeskedsz itt, nem én és igazából fogalmam sincs, hogy miért. Bocsánat akkor a nagy semmiért! - emelte fel a hangját, mire nem bírtam tovább magamba tartani a könnyeimet, egy akaratlanul is végigfolyt az arcomon.

- Akkor vigyél haza - töröltem meg az arcom és szó nélkül indultam meg a bejárat felé. Hülye alkohol, mit teszel velem?