Szerencsére vacsora után anyáék utunkra engedtek és már nem akartak kérdésekkel bombázni minket, amiért nagyon hálás voltam, mert már így is sikerült elbőgnöm magam, pedig tulajdonképpen áldásukat adták ránk. Mivel eredetileg úgy lett megbeszélve, hogy Jimin ma nálam alszik, ezért el is zavartam fürödni, addig én megágyaztam és gyorsan bedobáltam a földön heverő ruháimat a szekrényembe, így egy fokkal máris rendezettebb lett a szobám. A lelkére kötöttem, hogy ne hagyja el a szobát, mert anya biztos rengeteg kérdéssel ellepte volna, ha összefutnak és én nem vagyok ott. Nem akartam, hogy leégessen vagy valami olyasmit kérdezzen, amivel később szekálni tudna vagy esetleg zavarba hozni. Mondjuk rengeteg dolog van, amivel zavarba tud hozni és csomószor látszik rajta, hogy mennyire élvezi ezt. Élvezi, hogy kettőnk közül ő a dominánsabb és ő irányít, ami amúgy engem sem zavar, csak vannak olyan pillanatok, amikor szívesen letörölném azt az önelégült vigyort az arcáról.

- Na, mizu? - léptem be a szobámba, miután már én is lefürödtem.

- Lassú voltál - ásított fel, mire automatikusan a tévém felé pillantottam, ahol realizáltam, hogy fél óráig áztattam magam.

- Gyorsan elment az idő - vontam meg a vállaimat és a biztonság kedvéért bezártam a szobám ajtaját, hogy anyáék ne tudjanak ránk törni csak úgy.

Igazából szerintem öt perc alatt megmosakodtam és húsz percet csak feküdtem és agyaltam a mai napon és, hogy igazából sokkal jobban sikerült, mint vártam. Egy kellemes csalódás volt az egész és azért majd még egyszer meg kell köszönnöm apáéknak, hogy ilyen jó szülök, ha már Jimin nem lesz itt. Azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán belementek abba, hogy itt aludjon ma, de nem panaszkodtam, hanem örültem, hogy végre egyszer ő is itt alszik, nem csak én nála.

- Váltottam pár szót anyuddal - mosolyodott el, mire azonnal rá kaptam a tekintetem és már előre féltem, hogy mikről volt szó. - Nyugi, csak azt kérdezte, hogy nem fázok-e, meg, hogy mit ennék reggelire.

- Uramatyám - motyogtam zavartan, de nem bírtam ki, muszáj volt elnevessem magam.

- Tök aranyos volt, nem is értem, hogy mi a baj - villantotta ki fogait, mire én csak megforgattam a szemeimet és befeküdtem mellé az ágyba.

Nem szóltam inkább semmit, mert lényegében nem tett semmi rosszat anya, csak azért még is ismerem és tudom, hogy sokszor olyat is mondd, amit nagyon nem kellene. Általában először beszél és csak utána gondolkozik, de hálás voltam, amiért most türtőztette magát.

- A szüleid halál jó fejek - szólalt meg pár perc múlva, mire szembe fordultam vele, hiszen eddig háton feküdtem. - Apudon kicsit látszott, hogy mekkora háborúk vívnak benne, de anyud nagyon jól fogadott engem.

- Anyának régebben is említettelek téged, mint helyes fiú, viszont apa csak azt tudta, hogy a haverom vagy.

- Helyes fiú? - villantotta ki fogait, mire bólintottam egyet. - Ha már itt tartunk, akkor én már akkor helyesnek tartottalak, amikor találkoztunk először. Tudod, abban a vécében.

- Igen, tudom - sütöttem le a szemeimet, hiszen még mindig nagyon ciki volt, amit ott leműveltem. - Nagyon sokáig féltem, hogy úgy tekintesz rám, mint valami kettyós, ezért sem mertem nagyon beszélgetni veled.

- Honnan tudod, hogy nem tartalak kettyósnak? - nevetett fel, mire megvontam a vállaimat.

- Reménykedek benne, hogy nem tartasz annak - hunytam le egy pillanatra a szemeimet, hiszen Jimin végigsimított arcom jobb oldalán.

- Helyesnek tartalak. Meg édesnek, de sokszor azért gyerekesnek is, de ennek ellenére sokszor szexi is vagy, mondjuk, amikor huncutságokat csinálsz velem. - csúsztatta hüvelyk ujját a számra, mire nyeltem egy aprót.

- Mikre gondolsz? - ráncoltam össze szemöldökeimet, még ha teljesen tisztában is voltam azzal, hogy mire célzott az előbb.

- Biztos azt szeretnéd, hogy kimondjam? - nyomott egy apró puszit a számra, mire megráztam a fejemet.

Persze ezzel csak azt értem el, hogy Jimin ismét felnevetett. Első sorban gondolom gyerekes zavaromon, másodszor meg azon, hogy milyen hamar megváltoztattam a véleményem, miután kicsit jobban belegondoltam a dolgokba. Jimin túl nyíltan mondja ki a gondolatait, én meg túl könnyen jövök zavarba, azt hiszem ez nem a legjobb párosítás.

- Hol is van a szüleid szobája? - kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében.

- Mellettünk, szóval nem! Ne gondolj semmi olyasmire, Jimin! - emeltem fel a mutatóujjam, hogy még határozottabbnak tűnjek.

- Kár - sóhajtott fel drámaian, mire muszáj volt felnevetnem. - De azért megcsókolni megcsókolhatlak, nem?

- De - suttogtam és már hajoltam is közelebb hozzá, hogy ajkaink végre találkozhassanak.

Gyengéd volt, de még is szenvedélyes, én pedig sokadjára jöttem rá arra, hogy mennyire is szeretem Jimint. Kezeimet összefűztem a tarkójánál és úgy húztam közelebb magamhoz, bár már így is teljesen egymásnak voltunk simulva. Bármennyi is kívántam jelenleg őt, tudtam, hogy anyáék alig pár méterre tartózkodnak tőlünk, én pedig nem akartam, hogy bármit is halljanak, mert száz százalék, hogy nem tudnék csendben maradni, már akkor sem, ha mondjuk hasamat kezdené puszilgatni. Mintha meghallotta volna gondolataimat, jobb kezét levezette az említett testrészemhez, mire felsóhajtottam. El akartam tőle hajolni és közölni vele, hogy hagyja abba, mert nem fogunk közöttünk semmi történni ma este, viszont képtelen voltam félbeszakítani, még akkor sem, amikor ujjait bevezette az alsóm alá.

- Halkan, bébi! - nyomott egy apró puszit az orromra, mire beharaptam alsó ajkaimat, hiszen kezét időközben mozgatni kezdte.

Hamar megszabadított a pizsama nadrágomtól és az alsómtól is, én pedig nem hittem el, hogy ennyire nem tudok neki ellenállni. De lehetetlen, Park Jiminnek komolyan nem lehet nemet mondani, főleg nem ilyen helyzetbe. Lejjebb mászott az ágyon, így már nem velem nézett farkasszemet, hanem a kis Jungkookkal és nem is várt sokat, szinte azonnal mozdította a fejét és meg is szűnt közöttük az az apró távolság, ami eddig volt. Hátradöntöttem a fejem és igyekeztem sóhajtásokon kívül semmilyen más hangot kiadni, mert komolyan nem akartam, hogy anyáék bármit is meghalljanak. Egyik kezemet a számhoz emeltem és jobbnak láttam, ha ujjaimat kezdtem rágcsálni, mert egy hatalmas nyögés igazán kikívánkozott volna már.

- Mit csinálsz? - kuncogott fel, miután szájába vette mutató ujját és ismét szem magasságba került velem.

- Próbálok csend... - nyögtem egy hatalmasat, ahelyett, hogy befejeztem volna a mondatot, hiszen Jimin ezt a pillanatot választotta annak, hogy fenekembe nyomja a benedvesített ujját. - Basszus - markoltam meg a vállát, hiszen nem számítottam arra, hogy ez fog következni.

- Így meghallanak anyudék, hát mit csinálsz? - rázta meg a fejét egy hatalmas mosoly kíséretében, én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egyet, amiért így szórakozik velem, viszont második ujját is belém vezette, ekkor meg jobbnak láttam, ha inkább meg sem próbálok kommunikálni vele ezek után.

Viszont arra szerintem egyikünk sem számított, hogy három kopogás zavar meg minket tizenegy előtt pár perccel. Egy pillanatra mindketten lefagytunk, viszont Jimin volt az, aki előbb kapcsolt és azonnal kezembe nyomta az alsómat, a nadrágomat meg a paplan alá rejtette és ő ment ajtót nyitni, hiszen én túlságon felhevült állapotban voltam. Mondjuk ő is, de rajtam sajnos sokkal jobban meglátszott. Bevágódtam az ágyba és nyakig betakaróztam, majd a hitelesség kedvéért még az éjjeli lámpát is lekapcsoltam, hogy úgy tűnjön, hogy éppen aludni készülünk, bár tisztában voltam azzal, hogy akárki is szeretne bejönni ide, nem fogja bevenni, hogy aludni készültünk.

- Bocsánat, ígérem, hogy többet nem zavarok, csak annyit szerettem volna mondani, hogy örülök, hogy itt vagy, Jimin és nagyon remélem, hogy jól érezted ma magad velünk - pillantottam meg anyát az ajtóban, én pedig nem akartam hinni a szemeimnek, hogy most komolyan ezért zavart meg minket.

- Nagyon jól éreztem ma magam és köszönöm a meghívást - mosolyodott el az egyetemista, én pedig tenyereimbe temettem az arcomat.

Megkönnyebbültem, hogy ezek szerint nem buktunk le előtte és esküszöm, hogy ha nem lenne merevedésem, még fel is állnék, hogy megölelgessem őt. Viszont így fekvő állapotba csak annyira voltam képes, hogy közöljem vele, hogy szeretem, de most már komolyan szeretnénk aludni és jó lenne, ha többet nem kopogni. Persze erre ez volt a válasza, hogy addig nem bírt aludni, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy Jimin jól érezte magát.

- Jó éjt anya, most már komolyan menj, mert nem fogsz tudni reggel felkelni - integettem neki, ő pedig vigyorogva indult el a szobájába.

Fellélegeztem, amikor ismét bezárult az ajtó és nem bírtam ki, de muszáj volt hozzávágnom Jiminhez az egyik párnát. Közöltem vele, hogy nem hiszem el, hogy ezt csinálja velem és, hogy nehogy hozzám merjen ezek után érni, mert lelököm az ágyba. Persze nem bírtam abbahagyni a nevetést, mert olyan vicces és szánalmas volt a kialakult helyzet.

- Szerintem nézzünk valamit a tévében - vette kezébe a kapcsolót és már keresgélni is kezdett, hátha talál valami értelmeset.

- Hé, Jimin - szólaltam meg pár perc múlva, miután izmos hátának tanulmányozásával végeztem.

- Igen? - fordult felém kérdőn.

- Szeretlek - formáltam szívet az ujjaimmal, mire felkuncogott.

- Én is szeretlek, Jungkook - utánozta le a cselekvésem, majd vissza is fordult a tévéhez, hogy ismét valami filmet kereshessen.