Nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemetlenül fogom érezni magam, miután Jimin beenged a házába. Zavarban voltam, nem kaptam rendesen levegőt, remegtek a kezeim és annyira izgultam, hogy a hasam is görcsben volt, pedig ez csak egy beszélgetés lesz. Mármint remélem, hogy majd megtöri a csendet, hiszen percek óta csak ülök a konyhában, ő pedig a konyhapultnak támaszkodva bámul engem és kezdtem teljesen zavarba jönni. Nem bírtam rá nézni, egyszerűen nem tudtam, hogy mit kellene neki mondanom, pedig úgy jöttem ide, hogy ma mindent kitálalok neki és szeretném, ha ő is ezt tenné, de ez eddig egyáltalán nem úgy alakul, ahogy terveztem.

- Köszönöm az apróságokat - szólaltam meg végül én elsőként, bár hangom remegett az izgulás miatt.

- Szerintem ez volt a legkevesebb, amit azok után tehettem veled - erőltetett magára egy apró mosolyt, mire bólintottam egyet, hiszen teljesen egyetértettem vele. - Meglepődtem, amikor írtál. Nem gondoltam volna, hogy szeretnéd látni a képem.

- Rosszul gondoltad - pillantottam fel rá.

Nyeltem egy aprót, amikor tekintetünk szinte azonnal összekapcsolódott és muszáj volt oldalra pillantanom egy másodpercre, mert nem akartam azt mutatni, hogy legszívesebben már most rávetném magam és addig csókolnám, amíg csak tehetem. Sóhajtottam egyet, majd összefontam mellkasom előtt a kezeimet és ismét Jiminre pillantottam, aki kíváncsian figyelte, hogy még is mit fogok mondani.

- Szeretsz? - csúszott ki a számon ez az egyetlen szó, amit azonnal meg is bántam, de már nem vonhattam volna, mert sikeresen kimondtam.

Látszott, hogy Jimin sem erre a kérdésre számított, viszont amikor közölte velem, hogy rohadtul szeret, a szívem heves dobogásba kezdett. Nem tehetek róla, de elmosolyodtam és végre őszinte mosoly volt, nem erőltetett vagy éppen megjátszott.

- Én is szeretlek - sütöttem le a szemeimet.

Ez volt az első alkalom, hogy ezt mondtam neki, de ez így volt, nem hazudtam. Komolyan szerettem őt és nem hittem volna, hogy kevesebb mint két hónap alatt így bele lehet habarodni valakibe, aki hat évvel idősebb mint én, plusz azonos nemű velem. Jimin elrugaszkodott a konyhapulttól, majd leguggolt elém és beharapott ajkakkal pillantott fel rám. Annyira ismerős volt a helyzet, egyszer már voltunk ugyan ilyen pozícióban, csak akkor még nem történt közöttünk az ég világon semmi sem.

- Hiányzol, Jungkook- suttogta, mire nyeltem egy hatalmasat. - Rohadtul hiányzol.

- Nekem is hiányzol - mondtam a lehető leghalkabban, mert attól féltem, hogy ha megszólalnék nem jönne ki hang a torkomon.

Homlokát nekitámasztotta a térdemnek és hosszú percekig ilyen pózban voltunk. Fogalmam sem volt, hogy mik jártak a fejében, de abban biztos voltam, hogy a gondolatok csak úgy pörögnek és szerintem tanácstalan volt. Hirtelen ötlettől vezérelve lecsúsztam mellé a földre, majd a nyakát átölelve szorítottam magamhoz és eszem ágában sem volt elengedni őt. Annyira hiányzott. Az illata, a szoros ölelése, a parfümjének kellemes illata és az a tipikus biztonságérzet, amit csak ő tud nyújtani nekem. Nem érdekelt, hogy mindketten a koszos konyhakövön ülünk, jelen pillanatban még az sem érdekelt volna, ha mondjuk egy szál semmiben ültünk volna a főút közepén. Most csak az számított, hogy szorosan öleltük egymást, mert nem akartuk elveszíteni a másikat. Jimin eltolt magától, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. Jobb kezével állam alá nyúlt és úgy kényszerítette, hogy rá nézzek, mert eddig kerültem a szemkontaktust vele. Elmosolyodott, amikor észrevette, hogy mennyire zavarban vagyok és végig nyalt alsó ajkain, mire tekintetem a szájára vándorolt. Ezt ő is észrevette, hiszen féloldalas mosolyra húzta ajkait, de semmit sem csinált. Nem csókolt meg, nem hajolt közelebb hozzám, csak bámulta az arcom és olyan volt, mintha minden apró porcikámat végig tanulmányozta volna. Hüvelykujjával végigsimított az államon, majd az arcom jobb oldalán, végül ajkaimra tévedt. Többször is végigsimított rajtuk, én pedig csak ültem és egyre türelmetlenebb lettem. Miért nem csókol már meg? A vak is látja, hogy mennyire akarjuk mindketten, akkor még is mire vár?

- Csókolj meg, Jimin - mondtam vággyal teli hangon, amikor elcsúsztatta ujjait a számtól, neki pedig ennyi kellett, azonnal hajolt is és már meg is szüntette a közöttünk lévő távolságot.

Felsóhajtottam, amikor végig nyalt ajkaimon és nem akartam elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Jimin ajkai gyengéden becézgették az enyéimet, én pedig nem bírtam magammal és beleültem az ölébe. Morgott valamit, de nem értettem, ugyanis nem szakította meg a csókunkat, ami egyre szenvedélyesebbé változott. Ismét elhagyta egy hatalmas sóhaj a számat, amikor Jimin a pólóm alá csúsztatta a kezeit és gyengéden simogatni kezdte a felhevült bőrömet. Testemen olyan szintű adrenalin futott végig, hogy képtelen voltam magamat türtőztetni, talán ezért is volt elég bátorságom ahhoz, hogy gyengéden megharapjam alsó ajkát és meg is húzzam azt egy picit. Még mielőtt bármi komolyabb történhetett volna Jimin elhajolt tőlem és a világ legszexibb módján végig nyalt ajkain. Miért csinálod ezt velem?

- Komolyan nagyon megbántam, amit veled tettem - sóhajtott fel, mire én csak bólintottam egyet. - Mivel tudnám jóvá tenni?

- Már réges régen jóvá tetted - mosolyodtam el, majd homlokomat a nyakhajlatába döntöttem. - Nem haragszom már rád Jimin. Csak tudod nagyon kihasználva éreztem magam és undorítónak tartom magam a történtek miatt. Te vagy az első ember az életemben és ne tudd meg, hogy mennyire fájt, amit velem csináltál. Kevés vagyok neked? - kérdeztem tőle, de nem néztem fel rá.

- Nem vagy kevés! - vágta rá azonnal. - Túl jó vagy hozzám, az a baj.

- Nem nevezném magam annyira jónak - kuncogtam fel.

- Én nem akartam azt éreztetni veled, hogy kevés vagy, mert ez rohadtul nem így van. Így vagy tökéletes ahogy vagy és... csak nagyon sajnálom, hogy megalázva érezted magad és, hogy átvertelek. De komolyan beléd szerettem és, amikor összejöttünk, akkor már kicsit sem érdekelt az a nyamvadt fogadás. - kezdte simogatni a hátamat, mire elmosolyodtam.

- Bizonyítsd be, hogy nem vagyok kevés - motyogtam, mire hallottam, hogy felnevetett.

- Hogyan szeretnéd? - nyomott egy apró puszit a fejemre.

- Nem tudom - motyogtam és már meg is bántam, hogy ilyet mondtam neki, elvégre még csak most békültünk ki, nem kellene már rögtön olyanokon járnia az eszemnek, de nem tehetek róla, ezt hozza ki belőlem.

- Már megint mohó vagy - forgatta meg a szemeit, mire beharapott ajkakkal húzódtam el tőle, de csak annyira, hogy szemeibe nézhessek.

- Miről beszélsz? - villantottam ki fogaimat, mire játékosan mellkasba ütött.

- Hiányoztál baszki, nagyon - vezette derekam két oldalára kezeit, majd ajkaimat vette célba, én pedig készségesen bújtam közelebb hozzá, bár még mindig az öleiben voltam, de nem zavart és szerintem őt sem.

Viszont ez a csók nem volt olyan szenvedélyes, mint az előző. Nem téptük egymás ajkait, gyengéd volt, de annál érzelmesebb. Az, hogy Jimin ilyen volt velem, megerősített abban, hogy vigyáz rám, mert ezt csinálta. Most is simán leteperhetett volna, de nem tette meg, mert törődik velem. Fejemet hátrahajtottam, amikor elvált ajkaimtól és nyakamat vette célba. Sóhajaim belepték a szobát, de nem éreztem magam kellemetlenül, hiszen párszor ő is felmordult. Beharaptam a szám szélét, amikor megtalálta a leggyengébb pontomat és fogai közé vette, nehogy felnyögjek. Végig csókolta az arcom ívét, majd a nyakam szinte minden kis pontját, végül a fülemhez tévedt és gyengéden megharapta a fülcimpámat.

- Abba kellene hagynunk, mert gondok lesznek - suttogta a fülembe, viszont én képtelen voltam odafigyelni arra, amit mondd.

Túlságosan lefoglalta a figyelmemet azt, hogy jobb keze ismét a pólóm alá került és köröket kezdett rajzolni a hátamon, na meg persze az is, hogy éreztem dudorodó férfiasságát, még így nadrágon keresztül is. Tudom, hogy még csak most békültünk ki, de basszus, rohadtul kívántam őt és jelenleg úgy éreztem magam, mint valami kiéhezett hímfarkas.

- Jó - motyogtam, bár igazából már arra sem emlékeztem, hogy mit mondott az előbb, csak reflexből mondtam ezt.

Ismét visszatért ajkaimra, viszont rendesen meglepődtem, amikor kezét a nadrágomhoz csúsztatta. Oké, megint nem tudom, hogy mi ütött belém, de egy hirtelen mozdulattal lejjebb csúsztattam Jimin kezeit, hogy végre hozzám érjen ott. Ekkor persze ismét megkaptam tőle, hogy mennyire mohó vagyok, de nem érdekelt. Kigombolta nadrágomat, én pedig felemelkedtem róla csak annyira, hogy térdemig letolja az alsómmal együtt. Vállába markoltam, amikor végigsimított a makkomon és megmozdítottam a csípőmet, hiszen többet akartam.

- Jimin - nyöszörögtem a nevét, mire szerencsére értette a célzást és már mozgatni is kezdte a kezét, miközben ismét megtalálta ajkaimat.

Ismét rá kellett jöjjek arra, hogy mennyire rohadtul hiányzott nekem Jimin. Annyira vágytam már rá, kívántam őt, hogy kezdtem már magamat is megijeszteni. De szerencsére neki sem volt ellenére a dolog, ő is kívánt engem, látszott rajta. Többször is elmondta, hogy mennyire hiányoztam neki és, hogy mennyire szeret, amik nagyon jól estek, még ha jelenleg nem is bírtam válaszolni neki. Túlságosan el voltam foglalva egyre gyorsuló kezével és az ajkaival, amik ismét a nyakam legérzékenyebb pontját találtak meg. Hogy korai volt-e ismét megengedni, hogy a nadrágomba nyúljon? Lehet, hogy az volt, de sajnos a vágy felülkerekedett a józan eszemen és nem volt megállás, képtelen lettem volna leállítani őt, na meg nem is akartam igazándiból.

Mit szólnátok egy hét részes rövidke Jikook sztorihoz? 😇