" Sok srácot cserkészett már be, csak a szex miatt. "

" Egy igazi rossz fiú. "

" Nehéz eset. "

" Nem éri meg fogadni Jiminnel, mert úgy is veszít. "

" Szeret hazudozni. "

Nyeltem egy hatalmasat, amint ezek a rendkívül biztató mondatok hangzottak el Jiminről. Rosszul éreztem magam és már egyáltalán nem találtam viccesnek a helyzetet. Látszólag Jimin is kellemetlenül érezte magát, többször is kérte a többieket, hogy hagyják abba és ne hazudozzanak, mert ez nem arról szól. Lehajtott fejjel ültem és próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy Jimin megváltozott. Most velem van együtt és a közelmúltban semmilyen fogadást nem kötött senkivel. Megváltozott, megkomolyodott és felnőtt, hiszen tegnap azt mondta, hogy szeret engem. Nem dobálóznak csak úgy az emberek ezzel a szóval, mert hatalmas súlya van. Nehéz esetnek meg egyáltalán nem nevezném, mert velem teljesen normális és egyre jobban kezd megnyílni felém. Engem pedig nem csak a szex miatt szerzett meg magának, hiszen akkor már rég megtette volna, de még csak nem is utalt arra, hogy bármiféle ilyen szándéka lett volna.

- Ha már témánál vagyunk, akkor ideje lenne valamit tisztázni - szólalt meg Yoongi, ezzel síri csend telepedett a szobára.

- Yoongi, muszáj ezt most? Nem lehetne, hogy ne balhéval kezdjük az új évet? - sóhajtott fel Jimin, én pedig már a hangjából meg tudtam állapítani, hogy fél és nagyon ideges.

- Elmúlt a szilveszter Jimin, te pedig tudod, hogy hogyan állt a fogadás! - szállt be a beszélgetésbe Jin is.

- Miről beszéltek? - kérdezte a mellettem ülő Jihyun.

- Jiminnek kellene elmondania - szólalt meg Namjoon, aki a másik oldalamon ült.

- Nem fogok semmit elmondani! Nem hiszem el, hogy nem lehet várni még pár napot! - kiáltotta el magát, én pedig ezt a pillanatot választottam ki annak, hogy végre felemeljem a fejem.

Jimin állt, arca vörös volt, látszólag rendesen felhúzhatták a többiek, én pedig nem értettem, hogy még is miről van szó. A rengeteg alkohol, amit elfogyasztottam, csak rontott a helyzeten, ugyanis ülni is nehezemre esett, mert jobbra-balra dülöngéltem. Yoongi kortyolt egyet a kezében lévő sojus üvegből, Taehyung, Jin és Hoseok éppen sugdolóztak valamin, Namjoon engem bámult, Jihyun, Seungmin és én pedig ültünk és igazából nem értettük, hogy mi történik.

- Akkor majd elmondom én - vonta meg vállait Yoongi, mire Jimin könyörögni kezdett neki, hogy ne tegye, de a házigazdát ez egy cseppet sem érdekelte.

- Talán tényleg Jiminre kellene hagyni a dolgot - mondta Namjoon.

- Nem! Nem fogom hagyni, hogy Jungkookot is átbassza, akárcsak az eddigi csávójait!

- Mi? - kérdeztem egyszerre Jihyunnal és Seungminnel.

- Na, ez izgi lesz - szólalt meg Jin, viszont én nem tudtam másra koncentrálni, csak Yoongira és arra, amit az előbb mondott.

- Fogadtam Jiminnel - pillantott rám Yoongi és úgy éreztem, hogy ezt most már csak is nekem mondja. - Az volt a lényege, hogy fektessen meg szilveszterig téged, de elbukta, mert ugye nem feküdtetek le. Ha nyert volna, akkor nem mondtunk volna neked semmit, viszont veszített, az alku meg úgy állt, hogy ha nem teszi meg, akkor kitálalunk neked mindent. - mondta végig a szemeimbe nézve.

Szemeim hatalmasra tágultak és éreztem, hogy fejem sípolni kezd. Hol Jimint, hol pedig Yoongit bámultam és azt vártam, hogy mikor neveti el valaki magát, mondván, hogy ez az egész csak egy vicc és, hogy csak a hangulat kedvéért találták ki. De ez nem történt meg, síri csend telepedett a szobára, az óra kattogásán kívül mást nem is lehetett hallani.

- Beszélhetünk, Jungkook? - kérdezte Jimin, mire megráztam a fejem, jelezve, hogy nem tartom ezt jó ötletnek.

Éreztem, hogy látásom fátyolossá válik és nem tehettem róla, de egy könnycsepp már most végigfolyt az arcomon. Remegő kézzel töröltem le az arcomról, majd szó nélkül felálltam. Nehezemre esett még állni is, de el akartam tűnni innen nagyon messzire. Jihyun és Seungmin azonnal felpattantak velem együtt, majd közölték, hogy haza megyünk.

- Jungkook, kérlek hallgass meg! - sietett oda hozzám Jimin, de én ismét csak a fejemet ráztam.

Nem akartam látni, nem akartam hallani a hangját és nem akartam, hogy hozzám szóljon. Ez az egész az a kurva fogadás miatt volt? Hát persze! Most esett csak le, hogy mennyi apró utalás volt arra, hogy ez az egész nem komoly és, hogy nem kellene bízzak Jiminben. Yoongi, Namjoon és még az az idegen lány is utalt nekem, hogy okos legyek, de én mit sem törődtem velük, mert nem éreztem, hogy ez az egész csak megjátszás lenne. Elhittem, hogy Jimin szeret és, hogy komoly neki ez az egész.

Még akkor is sokkos állapotban voltam, amikor rám került a kabátom és a sapkám is, egyszerűen nem akartam felfogni, hogy az elmúlt egy hónap csak egy fogadás volt Jimin szemében. Ő sosem szeretett engem, csak kihasználta, hogy tapasztalatlan vagyok és úgy irányított, mintha egy bábú lennék. Egy bábú, aki életében először szerelmes lett és vakon megbízott valakiben, akit konkrétan nem is ismert.

- Basszus, Jungkook ne csináld ezt. Az elején tényleg csak a hülye fogadás miatt közeledtem feléd, de utána minden megváltozott. Én komolyan szeretlek, kérlek ne menj el és beszéljük meg ezt az egészet. Ez csak egy hülye félreértés. - könyörgött továbbra is Jimin.

Annyira hinni szerettem volna neki, annyira el akartam hinni, hogy szeret engem, de úgy éreztem, hogy ezek után képtelen lennék bármit is elhinni neki. Először a koráról hazudott, majd arról, hogy szeret. Még is ki vagy te, Park Jimin? Ki vagy te és miért pont engem kellett megaláznod?

- Hagyj békén, Jimin - szólaltam meg a kelleténél mélyebb hanggal, mint terveztem.

Bármelyik másodpercben kitörhetett volna belőlem a sírás, csupán igyekeztem tartani magam, nehogy előtte sírjak már. Ennél szánalmasabb nem lehetek, szóval tartom magam és reménykedek, hogy apa mindjárt idejön, mert Jihyunék felhívták, hogy jöjjön értem. Részeg voltam és sosem akartam, hogy így lásson engem, de más ötletem nem volt, hogy még is hogyan tudnék haza jutni. Mindenki részeg volt már, így senki sem ülhetett kormány mögé, plusz ezek után egyetlen egyetemistában sem tudtam volna megbízni, hiszen ők mind tudtak a fogadásról, de egyikük sem szólt nekem. Hagyták, hogy szépen lassan beleessek Jimin hálójába és azt is hagyták, hogy most ilyen durván arcon üssön az igazság.

Jimin egészen addig mondta nekem a faszságait, amíg apa le nem fékezett a ház előtt, nekem pedig bűntudatom lett, hogy hajnali háromkor iderángattam. Nem köszöntem el, még Jihyunéktől sem, csak beültem a kocsi hátsó ülésére és becsaptam magam után az ajtót. Apa aggódó tekintetével találtam szemben magam és ennyi kellett ahhoz, hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Hangos zokogásba törtem ki, arcomat a tenyereimbe temettem és meg sem próbáltam magamba tartani az érzéseimet. Elég volt ez a fél óra, amíg fapofával kellett tűrnöm, hogy Jimin ismét össze-vissza hazudozik nekem. Apa meg persze feltett nekem egy rakat kérdést.

" Mi történt? "

" Mit csináltak? "

" Ki volt az? "

" Valaki bántott? "

" Verjem meg? "

" Jungkook, kérlek nyugodj meg és végre mondd, hogy mi a baj. "

" Így nem tudok segíteni neked. "

- Csak menjünk, kérlek - nyögtem ki ezt a pár szót, hiszen még mindig Yoongi háza előtt álltunk.

Bólintott egyet, majd rá is taposott a gázra, viszont én még mindig zokogtam. Mellkasom is beszúrt időközben, levegőt is nehezemre esett venni, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni a kurva sírást, mert rohadtul fájt. Rohadtul fájt, hogy itt vagyok tizenhét éves létemre és Jimin volt az első ember, aki közeledett felém. Elnyerte a bizalmamat, beférkőzött az életembe és még is nagyot koppantam. És ezek után azt hitte, hogy majd beveszem neki, hogy időközben belém szeretett? Hogy szerethetett volna belém ennyi idő alatt, miközben végig a kurva fogadás járt a fejében? És én még azt mondogattam magamnak, hogy ő nem olyan. Hogy ő egy tisztességes ember, aki nem hazudik és teljes mértékben őszinte. Hát, Jimin minden, csak nem őszinte és nem tisztességes.

Megalázva éreztem magam, átverve és undorodtam magamtól. Már az első héten engedtem neki, hogy az alsómba nyúljon és ki tudja, hogy meddig lett volna képes elmenni, ha nem állítom le. Azt mondta, hogy vigyázni fog rám, de ezek szerint saját magától kellett volna a legjobban védenie. Ahogy eszembe jutott a vasárnap este, hangosabban sírtam, mint eddig és hirtelen olyan rosszul lettem, hogy szóltam apának, hogy álljon meg. Amint kinyitottam a kocsi ajtaját, azonnal ki is jött belőlem a fogyasztott alkohol egy része és annyira szánalmasnak éreztem magam. Legszívesebben elástam volna magamat, mert nem csak átbasztak és kihasználtak, még apa előtt is teljesen lejárattam magamat.

- Sajnálom - nyögtem fel, miután úgy éreztem, hogy egy fokkal jobban vagyok.

- Nem kell sajnálnod! Mindjárt otthon leszünk, ezt a pár utcát még bírd ki, fiam. - mondta, én pedig bólintottam egyet, hogy rendben.

Nekem már teljesen mindegy, csak haza szerettem volna már végre érni, bezárkózni a szobámba és legalább egy hétig ki sem szerettem volna jönni onnan, sőt jelenleg soha többet nem szerettem volna emberek közé menni. A telefonom vagy hatodjára kezdett rezegni a zsebemben, de tisztában voltam azzal, hogy Jimin az, szóval igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Szám szélét rágcsáltam egészen addig, amíg haza nem értünk, majd bekóvályogtam a házba, viszont arra nem számítottam, hogy anya ott fog állni a kanapé háttámlájának dőlve és engem várni.

- Jungkook, minden rendben? - lépett közelebb hozzám, mire megráztam a fejem és éreztem, hogy könnyeim ismét kitörni készülnek. - Mi történt? - kérdezte, viszont amikor válaszolni akartam, eltörött a mécses.

Ismét zokogni kezdtem és, ha anya nem húz magához, hogy megölelhessen, szerintem simán összeestem volna. Testem rázkódni kezdett, ismét nehezemre esett levegőt venni, konkrétan kapkodnom kellett, hogy lélegezni tudjak. Anya hátamat kezdte simogatni, de sajnos most ez sem tudott megnyugtatni. Úgy éreztem, hogy jelen pillanatban még anya sem tudott volna megnyugtatni, hiszen ő konkrétan semmit sem tudott Jiminről és rólam.

[...]

Jungkook
Hagyj békén, kérlek

Jimin
Csak hallgass meg

Jungkook
Nem szeretnélek. Csak
felejts el, töröld ki a számom
és keress valaki mást, akit
szintén át tudsz baszni,
akárcsak engem.

Jimin
Ehhez az egészhez
már semmi köze
nincsen annak a hülye
fogadásnak.

Jimin
Jungkook,
kérlek. Én szeretlek és
nem akarlak elveszíteni,
érted??

Jimin
Csak egy percet kérek, hogy
mindent megmagyarázzak

Jimin
Jungkook...

" Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni. További tudnivalók "

Remélem nem utáltok annyira... Szülinapom van szóval ezért is hoztam dupla részt. Egyébként tökre fel vagyok dobva, hogy 18 lettem. Szóval holnap megyek a dohányboltba rostos barackot venni, mert az a kedvencem. XD Szeressétek Jimint, mert annyira azért nem rossz ember! ❤