Anya és Jimin jól kijöttek egymással, sőt feltünően egy véleményen is voltak szinte mindenben, ami felkerült téma ként. Szerencsére már az első pillanattól fogva meg volt a kellemes hangulat, nem feszengtem és, ahogy láttam Jimin sem, aminek nagyon örültem. Végül olyan sokáig elbeszélgettük az időt, hogy nagyjából tíz körül indult haza. Közöltem Jiminnel még mielőtt lejöttünk volna beszélgetni meg vacsorázni, hogy nem tudják a szüleim, hogy együtt vagyunk, szóval ezt lehetőleg ne hozza fel téma ként, mire bólintott egyet, hogy nem fog szót ejteni rólunk. Nagyjából kilenc körül apa is csatlakozott hozzánk és kezdtem teljesen úgy érezni, mintha már ezer éve ismernék Jimint. Pedig ha azt vesszük, akkor apa még csak most találkozott vele először, anya pedig másodszor. Mivel a hétfői buli Yoonginál lesz, ezért megbeszéltük, hogy vasárnap Jiminnél alszok és majd tőle megyünk másnap az egyetemistához, mert nem akarom magamat apával cipeltetni.

Aznap este hatalmas mosollyal aludtam el az arcomon és rettenetesen boldog voltam, amiért a barátom ilyen jól kijött a szüleimmel. Remélem akkor is ilyenek lesznek, amikor megtudják, hogy együtt vagyunk már egy ideje.

Az egész szombatomat apával töltöttem és megnéztünk vagy hat filmet, amit amúgy már ezerszer láttunk, de kedvenceink voltak. szóval. Én például képes lettem volna még vagy negyvenszer megnézni a Jumajit, amiben Dwayne Johnson az egyik főszereplőt. Szerencsére megegyezik apával az ízlésünk filmek terén, szóval nem kellett vitáznunk azon, hogy mit is nézzünk.

Még este összepakoltam, hogy mit is viszek majd Jiminhez, mert nem akartam másnap ezzel szenvedni. Ismét órákat töltöttem a szekrényem előtt, mire kiválasztottam a hétfői ruházatomat és most a változatosság kedvéért egy piros pólót és egy fehér nadrágot választottam, a megszokott fekete - vagy fehér - felső helyett és a fekete nadrágot is világosra cseréltem. Ismét figyeltem arra, hogy tegyek be pizsamát, mert nem akartam úgy járni, mint múltkor, amikor is Jiminnek kellett ruhát adnia, mert itthon felejtettem a sajátomat.

Másnap délben felkeltem, majd miután megebédeltem és viszonylag rendbe is hoztam magam, szóltam apának, hogy lassan indulhatunk, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen, mert hogy ő nem fogja hagyni, hogy mínuszokban gyalogoljak az utcán. Nem ellenkeztem, igazából jól is jött, hogy felajánlotta, mert amúgy sem lett volna kedvem tömegközlekedéssel menni.

- Egyébként akartam már kérdezni, de mióta is ismered Jimint? - kérdezte apa, miután kikanyarodtunk az utcánkból.

- Hát először november elején találkoztunk, de jóban ebben a hónapban lettünk - mondtam neki.

- Rendes srácnak tűnik, olyan mintha Jihyun és Seungmin keveréke lenne.

- Igen, egy kicsit tényleg olyan - ismertem be, hiszen teljesen igaza volt.

A humorérzéke Jihyuné, viszont néha teljesen úgy viselkedik, mint Seungmin. Aggódik értem és törődik velem, ami nagyon jól szokott esni. Büszke voltam apára, hogy segítség nélkül eltalált Jimin házáig, mert nem olyan sokszor járt még itt. Megígértem, hogy ha bármi van, akkor hívom őket, de tudtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

- Beengedsz? - kérdeztem, miután Jimin beleszólt a kaputelefonba.

- Persze, bébi  - becézett, én pedig vigyorogni kezdtem, mint a tejbetök, hiszen imádtam, hogy péntek óta így hív.

Szerencsémre senkivel nem találkoztam a lépcsőházban, viszont meglepődtem, amikor Jimin lakásának ajtaja résnyire nyitva volt. Bátortalanul léptem be az ajtón, majd magam után be is csuktam azt, de ő még mindig nem jelent meg.

- Jimin? - kérdeztem, miután levetettem magamról a kabátomat és a cipőimet.

- Itt vagyok, csak közben elkészült a süti! - rohant ki a konyhából, mire szemöldökeim nagyjából a homlokom közepére szaladtak. - Szia - mosolyodott el, majd egy gyors csók után bevezetett a helyiségbe, ahonnan az előbb kijött.

- Milyen sütiről beszéltél? - kérdeztem, miután helyet foglaltam az egyik széken.

- Úgy döntöttem, hogy megleplek egy kis aprósággal - vett elő két tányért, plusz két villát, majd a konyhapulthoz lépett és szedett mindkettőnket egy-egy szelet süteményt.

- Ez igazán kedves tőled.

- Nem mondom, hogy öt csillagos lett, de szerintem meg lehet enni - ült le velem szembe, majd izgatottan várta, hogy megkóstoljam.

- Hmm - hunytam be szemeimet, amikor megéreztem a kókusz ízét. - Ez valami isteni, Jimin.

- Komolyan?

- Igen, imádom a kókuszt, szóval azt hiszem eltaláltad ezt a sütit - tömtem tele teljesen a számat.

- Ennek nagyon örülök - villantotta ki fogait, majd ő is nekilátott az evésnek.

Negyed óra múlva már Jimin ágyán feküdtünk és szokásunkhoz híven filmeket kerestünk, amiket majd megnézhetünk. Mivel még csak negyed négy volt, így bőven volt időnk, a rossz idő miatt pedig esélytelen volt, hogy elhagyjuk a meleg lakást, szóval maradt a filmezés. Nagy nehezen kiválasztottuk, hogy a Családi Üzelmeket szeretnénk megnézni, bár még nem hallottam róla, de Jimin szerint nagyon vicces, ezért úgy voltam vele, hogy oké, nézzük meg. Mellkasára döntöttem a fejem és úgy figyeltem a tévét, miközben ő apró köröket rajzolgatott a felkaromra. Megnyugtató volt a közelsége, parfümének jellegzetes illata pedig ismét elcsavarta a fejemet. Akárhányszor Jimin felnevetett, fejem rázkódni kezdett, szóval ilyenkor általában én is csatlakoztam hozzá, csak én nem a filmen nevettem, hanem rajtunk.

- Kicsit tartok a holnapi bulitól - szólalt meg a film háromnegyedénél.

Kérdőn pillantottam rá, hiszen nem igazán értettem, hogy ez most hogyan jutott eszébe. Megvonta vállait, vett egy mély levegőt, de nem szólt végül semmit, pedig látszott rajta, hogy lenne még hozzáfűzni valója a témához.

- Miért? - kérdeztem tőle.

- Nem tudom, csak rossz előérzetem van.

- Ne legyen! Ugyan olyan jó buli lesz, mint az eddigi bulik, szóval nem kell paráznod. Meg amúgy is Yoongiéknál leszünk, csak mi, a megszokott társaság. Nem is értem, hogy mi baj történhetne. - próbáltam pozitívan látni a dolgokat, de úgy tűnt, hogy Jimin nem igazán figyel rám. - Vagy van valami konkrét dolog, ami miatt félsz?

- Nem, vagyis de. De nem szeretnék róla beszélni, mert... - itt elhallgatott és végre rám pillantott, ugyanis eddig feltűnően kerülte a tekintetem.

- Mert? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Mert... Inkább hagyjuk ezt a témát. Rossz ötlet volt szóba hozni. - legyintett egyet, viszont engem nem hagyott nyugodni a dolog.

Kíváncsivá tett és nem igazán tetszett, hogy ilyen titkozatos. Hosszú percekig még őt bámultam, végül még is csak úgy döntöttem, hogy hagyom a dolgot, ha szeretné majd úgy is elmondja nekem. Nem akarok semmit sem erőltetni, meg kell bíznom benne és nem mindig rosszra gondolni. De ott volt a kisördög a fejemben, ami folyamatosan azt mondogatta, hogy valamit titkol előlem és meg kellene már végre tudnom, hogy miről van szó. Megráztam a fejem, hogy a helytelen gondolataimat kiűzhessem a fejemből és a filmre tudjak koncentrálni.

Jimin végigsimított a felkaromon, majd a derekamra helyezte a kezét és ott folytatta az apró körök gyártását. Hiába takart el egy póló, még így is kirázott  hideg, gyenge érintései miatt. Hiába bámultam a tévét, gondolataim már rég máshol jártak, nehezemre esett koncentrálni, amikor alhasamat kezdte simogatni. Vettem egy mély levegőt, ahogy bizseregni kezdett a bőröm és nem tehetek róla, de hatalmas nyeltem. Torkom kiszáradt, amikor Jimin kigombolta a nadrágomat. Nem mertem rá pillantani, hiszen teljesen tisztában voltam azzal, hogy arcom felvette a vörös árnyalatot. Beharaptam alsó ajkamat, amikor alsómba vezette ujjait és igyekeztem nem felnyögni már most.

- Kívánlak, Jungkook - suttogta fülembe, mire egy pillanatra be is hunytam a szemeimet. - Baromira - tette hozzá, nekem pedig itt már teljesen végem volt.

Felültem és rápillantottam, ő pedig pimasz mosollyal az arcán figyelt engem. Nem tudtam, hogy most még is mi a fenét kellene csináljak? Mármint az előbb közölte, hogy kíván engem, nekem pedig nem lenne ellenemre, ha hozzám érne, mert én is vágytam már rá. Mintha megérezte volna, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, felült ő is, majd jelezte, hogy üljek közelebb hozzá. Eleget tettem kérésének, közelebb csúsztam hozzá, ő pedig az államnál fogva húzott magához, hogy ajkait az enyéimnek nyomhassa. Hosszú percekig csak ízlelgettük egymást, egészen addig, amíg Jimin hátra nem döntött a puha ágyneműk közé és fölém nem mászott. Ismét szenvedélyes csókolózást kezdeményezett, én pedig nagyon meglepődtem, amikor lökött egyet a csípőjén.

- A nadrágod már egyáltalán nem kell ide - suttogta ajkaimra, én pedig értettem a célzást és segítettem neki levenni magamról a ruhadarabot, az alsómmal együtt.

Felnyögtem, amikor megéreztem ujjait a férfiasságomnál és összeszorítottam az izmaimat, amikor mozgatni kezdte kezét. Közben ugyan úgy csókolt, én pedig képtelen voltam egyszerre két dologra is koncentrálni, ezért is nem csókoltam neki vissza mindig. Halkan káromkodtam egyet, amikor Jimin a nyakamra tért át és fogaival gyengéden végigszántotta a nyakam egyik részét.

Hihetetlen volt, hogy milyen érzéseket képes belőlem kiváltani és egyszerűen lehetetlen lett volna csendben maradni, miközben két helyen is kényesztetett. Sóhajaim belepték az egész szóbát és úgy éreztem, hogy ha ezt így folytatja, akkor mindjárt elélvezek. Egy apró puszit nyomott a számra, majd lejjebb csúszott az ágyon, én pedig behunytam a szemeimet és próbáltam helyrehozni a légzésemet, mert konkrétan alig kaptam levegőt. Ujjai helyét átvette a szája, plusz az ujjai, amik a golyóimat markolászták, én pedig össze-vissza vonaglottam alatta, mint akinek éppen rohamai vannak. Felpillantott rám sötét íriszeivel, amik talán még sosem csillogtak annyira, mint most. Tekintetünk azonnal találkozott és az első szó, ami eszembe jutott, az az volt, hogy Jimin mennyire gyönyőrű. Utána pedig az, hogy rohadtul szeretem őt és nem hiszem el, hogy éppen az ágyában vagyunk és kényeztet engem.

- Jungkook? - kérdezte a lehető leghalkabban.

- Igen? - válaszoltam remegő hanggal.

- Szeretlek - mondta, mire szemeim hatalmasra tágultak.

Hogy mi? Jimin azt mondta, hogy szeret? Engem? Jimin kimondta, hogy szeret engem? Nyeltem egy aprót, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen körülmények között fogja kimondani ezt a szót, sőt bevallom őszintén nem is gondoltam arra, hogy még ebben az évben hallom tőle.

- Én is szeretlek, Jimin - válaszoltam neki, ő pedig azonnal feljebb csúszott, majd ajkaimra hajolt.

Tarkójánál fontam össze a karjaimat és úgy húztam még közelebb magamhoz. Szívem hevesen dobogott mióta kimondta azt az egyetlen szót és nagyon közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam az örömtől.

- Nem akarlak elveszíteni - hajolt el annyira, hogy ezt a pár szót ki bírja mondani, utána ismét megszüntette a közöttünk lévő távolságot.

- Nem fogsz - motyogtam két csók között.

- Biztos? - hajolt el ismét tőlem, de most tekintetét az enyémbe fúrta.

- Biztos - bólintottam egyet határozottan.

Még is miért veszítene el? Nem tett semmit, ami miatt ennek kellene történnie, szóval nem igazán értettem, hogy most miért mondta nekem ezeket.

- Befejezem, amit elkezdtem - harapott rá az alsó ajkamra, gyengéden meg is húzta azt, majd lejjebb csúszott az ágyon, hogy valóban azt tegye, amit mondott.