- Komolyan benne vagy? - kérdeztem anyától, mire bólintott egyet.

- Nem zavar, ha Yoongiékkal vagy - mosolyodott el, mire kivillantottam a fogaimat. - Csak arra kérlek, hogy ne legyen balhé.

- Nem lesz balhé anya. Minden rendben lesz, iszunk egy kicsit, jól érezzük magunkat és ennyi. Meg ott lesz Jimin is, ő meg vigyáz rám, szóval komolyan nem lesz baj.

- Nem akarod áthívni valamelyik nap Jimint? Mindig te mész hozzá, őt ez nem zavarja? - kérdezte, mire szemeim hatalmasra nőttek.

Anya azt szeretné, hogy Jimin átjöjjön hozzánk? Miért szeretné anya, hogy ez megtörténjen? Meg sem próbáltam elrejteni, hogy mennyire meglepődtem kijelentésén és ezt ő is észrevette, hiszen felnevetett.

- Tudom, hogy tetszik neked és azt is tudom, hogy jóban vagytok, szóval nyugodtan átjöhet ő is, nem kell mindig neked menned.

- Oké - sütöttem le a szemeimet zavaromban. - Mondjuk holnap?

- Holnap nappalos vagyok, de hét körül már itthon leszek. Vesd fel neki az ötletet, hogy akár itt is vacsorázhatna. - mondta, én pedig bólintottam egyet. - De azért majd említsd apádnak is, nehogy szívrohamot kapjon, ha meglát egy idegent a házban.

- Jó, említem majd neki - mosolyodtam el. - Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! - öleltem szorosan magamhoz törékeny testét.

- Ez a dolgom, nem? - kérdezte, mire heves bólogatásba kezdtem. - Ha te boldog vagy, akkor én is Jungkook, de ezt már említettem neked.

- Tudom és nagyon sokat jelent - simogattam gyengéden a hátát, hiszen tudtam, hogy az mindig megnyugtatja.

- Na, menj és beszélj Jiminnel. Szeretettel várjuk akkor holnap. - paskolta meg a hátam, én pedig már rohantam is a szobámba, hogy azonnal írhassak neki.

Szerintem mondanom sem kell, hogy úgy vártam a pénteket, mint még soha. Szerencsére laza hét volt a suliban, egyetlen dogát sem írtunk és a feleléseket is megúsztuk, szóval viszonylag hamar el is telt a hét.

- Még mindig nem értem, hogy anyud, hogy lehet ilyen jófej - mondta Jihyun.

Pénteken felajánlotta, hogy hazadob, én meg éltem a lehetőséggel, mert nem volt semmi kedvem mínusz tízben gyalogolni. Meséltem neki a szerdán beszéltekről és ő is ugyan úgy ledöbbent, akárcsak én. Persze nem tudja, hogy valójában már két hete együtt vagyunk, de ezt nem is szeretném még elmondani neki. Túl korai lenne szerintem, plusz egyelőre jó, ha csak annyit tud, hogy jóban vagyunk.

- Azért az ajtódat majd zárd be, nehogy apud rátok nyisson - nevetett fel Jihyun, mire megforgattam szemeimet.

- Köszi a tanácsot.

- Tényleg, történt már közöttetek olyasmi? - kérdezte, mire összeráncolt szemöldökökkel pillantottam rá.

- Milyesmi?

- Több, mint csók - fejezte ki magát a lehető legszebben, amiért hálás is voltam.

Nem is tudom, hogy mit szóltam volna ahhoz, ha konkrétan kimondja, hogy mire gondol. Mármint oké, nem vagyunk már tíz évesek, de kicsit kellemetlenül érzem magam, ha ilyenekről van szó.

- Hát, igen - motyogtam a lehető leghalkabban.

- Na, fasza - villantotta ki fogait. - De ugye azért még nem dugtatok?

- Nem dugtunk még - nevettem fel.

- Akkor jól van. Nem kell elsietni a dolgokat. - mondta, én pedig teljesen egyetértettem vele.

Nem is adnám be ilyen hamar a derekam, hiába vagyok teljesen belé zúgva. Így visszagondolva kicsit korainak tartottam még azt is, ami rögtön az első héten történt közöttünk. Nem bántam meg, csak lehet várni kellett volna még vele egy kicsit.

Jihyun említette, hogy kemény hétvégének néz elébe, ugyanis szombaton is buliban lesz, vasárnap is és ugye velünk még hétfőn is. Mondtam neki, hogy nem szeretném, ha baja lenne, szóval ne vedelje végig ezt a pár napot, mert nem megyek érte a detoxba és a szüleinek sem fogom engedni, hogy kihozzák onnan. Nevetve megjegyezte, hogy majd elszökik onnan, erre inkább már nem is válaszoltam, csak nevettem egy sort. Miután hazaértem beszéltem apával, hogy ne lepődjön meg, ha egy idegen srácot pillant meg a házban, csak Yoongi haverja lesz az, aki az én haverom is, szóval nem valami betörő vagy ilyesmi, nem kell készíteni a konyhakést. Ezután a szobámba mentem és igyekeztem a lehető legjobban rendet pakolni - azaz mindent begyűrtem a szekrényembe -, mert Jiminnel úgy beszéltük meg, hogy négy körül jön.

Ahogy meghallottam a csengőt, már pattantam is, de apa gyorsabb volt, mint én, ezért ő engedte be Jimint. Bemutatkoztak egymásnak, én pedig nagyon örültem, hogy nem rám hárult ez a feladat, mert mindig is utáltam embereket bemutatni egymásnak. Szerencsére apa nem kérdezgetett sokat, csak említette, hogy anya hamarosan érkezik és csinál nekünk vacsorát. A biztonság kedvéért tényleg bezártam a szobám ajtaját, nehogy apa gondoljon egyet és bejöjjön, miközben mondjuk csókolózunk. Elmosolyodtam, amikor azonnal ajkaimra tapadt és szenvedély csókba invitált engem. Hátrálni kezdett, én pedig követtem őt, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy én kerülök majd alulra és nem ő.

- Hiányoztál már - adott egy puszit a számra.

- Te is nekem - húztam tarkójánál fogva közelebb hozzám, hogy végre megcsókolhassam.

Egyszerűen képtelen voltam betelni vele és nem hittem el, hogy ennyire vágyom ajkaira, meg a testemen gyengéden végigszáguldó ujjaira. Fogalmam sincs, hogy meddig feküdhettünk így és csókolózhattunk, de ő hajolt el tőlem, de csak annyira, hogy szemeimbe nézzen.

- Nem is terveztél beszélgetni? - kérdezte, de a mosoly ott bújkált ajkain.

- De - válaszoltam neki. - Csak komolyan hiányoztál.

- Te is nekem, bébi - kacsintott egyet, a szívem pedig kétszeres ütemben kezdett dobogni.

Először is a kacsintása miatt, ami minden egyes alkalommal ki tud készíteni, a másik pedig a becézése. Mindig is nyálasnak, meg undorítónak tartottam, ha egy párkapcsolatban becézgetik egymást, de az ő szájából hallani a bébi szót, teljesen más volt. Azt akartam, hogy innentől csak így hívjon, viszont nem volt annyi bátorságom, hogy ezt közöljem is vele.

- Meglepődtem, amikor írtad, hogy anyud szeretné, hogy átjöjjek hozzátok - ült fel az ágyon, mire én is felkeltem.

- Én is meglepődtem - kuncogtam fel. - Azt hiszem tudja, hogy tetszel.

- Ezek szerint nem zavarja.

- Ezek szerint szerencsére nem - bólintottam egyet. - Még vasárnap volt itt Yoongi.

- Igen tudom, említette, hogy járt nálad ebéden. Nem is tudtam, hogy a szüleid az apjánál dolgoznak.

- Én sem tudtam. Mármint említették párszor, hogy Min főnök így, meg úgy, de hát nem gondoltam volna, hogy pont Min Yoongi apjáról beszélnek. - vontam meg vállaimat.

- Kicsi ez a világ - nyúlt a jobb kezemért és összekulcsolta az ujjainkat.

- Lehet egy kérdésem? - pillantottam rá.

Nem bírtam már tovább várni, muszáj volt rákérdezzek az exére, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni a tudat, hogy valami gáz dolog történt. Nagyon reméltem, hogy nem fogja rossz néven venni és nem akad majd ki, amiért felhozom ezt a témát.

- Na - vezette rám a tekintetét, ugyanis eddig az összekulcsolt ujjainkat bámulta.

- Mesélsz az exedről? Mármint olyan sokat hallottam már róla és nem tudom, hogy ez mennyire érzékeny téma neked, de nagyon kíváncsi lettem, hogy még is mi volt, de ha nem akarsz róla beszélni, akkor megé... - hadartam, de ő a szavamba vágott.

- Mesélhetek róla, ha nagyon szeretnéd - vonta meg vállait, én meg nem hittem el, hogy ilyen lazán kezeli a dolgot. - Nem nagy cucc, csak megcsalt az egyik gyerekkori haverommal.

- Komolyan? - ráncoltam össze a homlokom, mire bólintott egyet.

- Az volt a poén az egészben, hogy én mutattam be őket egymásnak, mert úgy voltam vele, hogy a legjobb haverom miért ne lehetne jóban a pasimmal? Aztán a kelletténél egy fokkal közelebbről is megismerték egymást. De a legjobban az fájt, hogy nem is mondták el nekem, hanem Taehyung látta meg őket az egyik kávézóban. Utána kérdőre vontam, hogy még is mi a fasz van, aztán letagadta az egészet, sőt mindketten tagadták az egészet és Taehyungot kezdték hibáztatni, hogy biztosan ő kavart be. Nem hittem nekik, mert tudtam, hogy Taehyung nem találni ki random ilyeneket, meg azért voltak pillanatok, amikor lehetett látni, hogy ők bizony nem csak haverok. Szóval ja, lényegében ez az exes sztori. - játszadozott egész végig az ujjaimmal, én pedig csak az arcát tanulmányoztam.

Próbálta magába fojtani az érzéseit, de azért látszott rajta, hogy mennyire rossz erre még most is visszaemlékeznie. Ebben a pillanatban úgy érztem, hogy szeretném, ha megbízna bennem és elhinné, hogy én soha nem csalnám meg őt. Még csak eszembe sem jutna az ötlet, mert előbb szakítanék vele, minthogy félre lépjek a háta mögött.

- Hülye faszok voltak - motyogtam, majd belemásztam az ölébe és szorosan átöleltem.

Egy apró puszit nyomtam a nyakára, majd behunytam a szemeimet és csak élveztem a pillanatot. Hallottam és éreztem is Jimin szívverését, ami olyan erőteljes volt, hogy szerintem még apa is hallotta lent a nappaliban. Hátát kezdtem simogatni, hiszen anya szerint ez megnyugtató és én is egyet tudtam érteni vele.

- El fogok aludni - kuncogott fel Jimin, mire megforgattam a szemeimet és elhajoltam tőle, de csak annyira, hogy szemeibe tudjak nézni.

- Elrontottad a meghitt pillanatot - sóhajtottam fel, majd arcát közre fogtam a két tenyeremmel.

- Elnézést kérek - mosolygott, mint valami őrült.

- Ugye tudod, hogy bennem bízhatsz? - kérdeztem tőle az exes dolgára reagálva.

- Tudom és bízok is, csak egyik pillanatról a másikra nem megy.

- Nem is várom el, hogy már most eláruld nekem a mocskos titkaid, csak ha valami bánt, azt nyugodtan oszd meg velem és próbálok segíteni, jó? - kérdeztem, mire bólintott egy aprót.

- Jó! De ez fordítva is így van, ugye tudod?

- Persze, hogy tudom - nyomtam egy apró puszit a szájára. - Azért mondtam, mert én teljesen megbízok benned - ismételtem meg az előző műveletem.

Nem válaszolt semmit kijelentésemre, hanem egy pillanatra behunyta szemeimet, majd amikor felnyitotta, tekintete teljesen megváltozott. Szemei csillogtak, én pedig kérdőn pillantottam rá, hiszen nem értettem, hogy mi a baj. Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor is kopogtak a szobám ajtaján és anya vidám hangja szakított minket meg.

- Sziasztok, megjöttem!

- Egy pillanat, mindjárt megyünk - kiabáltam, mire mondta, hogy a konyhában megtaláljuk, ha valami van. - Minden oké? - szegeztem most már Jiminnek a kérdést.

- Persze, menjünk - mosolyodott el, bár látszott rajta, hogy nem volt őszinte.

Kimásztam öléből és egy hatalmas sóhajtás kíséretében nyitottam ki az ajtót, majd indultam le a konyhába. Nem tudom, hogy egyáltalán akart-e bármit is mondta, de nagyon fura volt, az biztos. Na mindegy, biztos csak túlgondolom a dolgokat.