- Na? - fordultam lassan körbe, miután átöltöztem a bulizós ruhámba.

Már lassan hét óra, így úgy döntöttünk, hogy ideje elkezdeni készülődni, mert nyolcra jönnek elvileg Yoongiék és akkor majd együtt megyünk a buliba. Először én öltöztem át, mivel nekem már ki volt választva az esti outfitem, Jimin meg úgy volt vele, hogy ráér még vele.

Tetőtől talpig végigmért, meg sem próbálta elrejteni, hogy éppen mocskos dolgok járnak a fejében, ezért csak zavartan besiettem a szobájába, hogy a táskámba gyűrjem a pizsamámat, mivel nagyjából fél órája keltünk ki az ágyból. Én már nagyjából kilenckor felébredtem, viszont Jimint én keltettem fel fél egykor, hogy éhes vagyok. Miután sikeresen megreggeliztünk - ami uzsonnának is jó lett volna -, közölte velem, hogy ő visszabújik az ágyba és nem szándékozik felkelni egy darabig. Visszabújtam mellé, mert egyedül nem igazán tudtam volna bármit is csinálni, de nem bántam meg, mert azonnal magához húzott és nagyjából öt órán keresztül el sem engedett.

- Azt hiszem kifejezetten oda kell majd figyeljek rád este - szólalt meg Jimin, mire elmosolyodtam és az ajtó felé fordultam.

Ott állt, félmeztelenül, karba tett kezekkel az ajtófélfának dőlve és bámult engem, persze az a tipikus félmosoly ott volt az arcán. Ezzel csak az volt a probléma, hogy nagyjából öt perce pucsíthattam neki.

- Basszus - motyogtam, mire eddig bírta, kitört belőle a nevetés és nagyjából öt percig csak álltam és hallgattam, hogy jó ízűen kacarászik. - Lenyugodtál? - forgattam meg szemeimet, mire elrugaszkodott az ajtótól és elém lépett.

- Le kellett volna fotózni az arcod, amikor leesett, hogy itt állok már egy ideje - kuncogott fel, majd egy apró puszit nyomott a számra.

- Inkább menj öltözni - játszottam el a sértődöttet, még a karjaimat is összefontam a mellkasom előtt.

- Naa - kuncogott még mindig. - Csak édes voltál. Ennyi.

- Mindig édes vagyok - görbültek felfelé ajkaim, nem bírtam már tovább tartani a fapofát.

- Jogos - bólintott egyet, majd a szekrényéhez lépett és végre eljutottunk arra a szintre, hogy elkezdjen ruhát keresni magának.

Leültem az ágya szélére és figyeltem, ahogy szerencsétlenkedik. Még hogy a fiúk nem készülődnek sokáig, a fenéket! Tegnap én is baszakodtam egy kicsit, amíg végre találtam valami hordható göncöt és most Jimin is pontosan ezt csinálja. Közölte, hogy nem fog fehér pólót húzni, mert ha leöntik valamivel, akkor idegbajt kapna, szóval egy egyszerű fekete felsőt és egy fekete, szaggatott farmert választott.

- Tökéletes - mosolyodtam el, amikor végre becsukta a szekrényét és felém fordult.

- Reméltem, hogy bejövök majd - kacsintott egyet, mire rávágtam, hogy amúgy is bejön, szóval teljesen mindegy. - Jó válasz!

Közelebb lépett hozzám és lejjebb hajolt, hogy arcunk egy szintben legyen, de még mielőtt megcsókolhatott volna, csengettek.

- Gondolom Taehyung lesz az - sóhajtott fel, majd egy gyors csók után, a bejárati ajtó felé vette az irányt.

Igaza volt, valóban Taehyung dugta be a fejét az ajtón és vidáman üdvözölt engem. Hoseok lépett be utána szobába, majd végül Namjoon. Mind ki voltak egy kicsit öltözve, de azért nem szmokingba, meg frakkba jöttek. Kivonultunk a konyhába, majd eldöntötték, hogy bemelegítenek estére, Jimin kijelentette, hogy nem fog inni egy kortyot sem.

- Mi van? - kérdezték szinte mindhárman egyszerre.

- Beteg vagy, haver? - kérdezte Taehyung röhögve.

- Nem, csak Jungkook rám van bízva és nem akarom, hogy balhé legyen. Plusz valakinek haza is kell vezetnie, mivel nem fogunk egy fűtanyán aludni. Legalábbis Jungkook meg én biztosan nem. - mondta, ezzel teljesen lesokkolva az egyetemistákat.

- Bazdmeg Jungkook, mit csinálsz te Jiminnel? - nevetett fel Hoseok, mire zavartan vakargatni kezdtem a tarkóm.

- Fogalmam sincs.

- Én a te helyedben vigyáznék vele - mutatott Namjoon a házigazdára, mire egy pillanatra lefagyott a mosoly a szájáról, de utána nemes egyszerűséggel bemutatott neki.

- Ne legyél féltékeny - öntött ki piát a három egyetemistának.

- Én nem kapok? - kérdezte, mivel nekem nem is vett elő poharat.

- Nem - vágta rá, mire ismét be kellett vágjam a durcit, mert inni akartam.

Attól, mert ő nem iszik, én még ihatok, nem? Jimin elém lépett, már szólásra is nyitotta a száját, de ekkor ismét félbeszakított minket a csengő. Morgott valamit, majd kikerült engem és a bejárathoz sietett.

- Gyorsan, igyál - nyomott a kezembe egy poharat Taehyung, én pedig gondolkozás nélkül húztam le.

- Köszi - motyogtam halkan, nehogy Jimin meghallja.

- Ugyan - kuncogott fel, majd már töltötte is magának a második pohárral.

Jihyun konkrétan rám vetette magát, amikor megpillantott. Seungmin már helyet is foglalt az egyik széken és már öntötte is magának a welcome drinket. Már csak Jinre és Yoongira várunk, utána végre indulhatunk, mert amúgy már tíz is elmúlt. Bár a többiek elmondása szerint ezek a bulik csak éjfélkor indulnak be, de azért jobb előbb ott lenni, mert akkor még van normális alkohol, na meg józan ember. Hosszas veszekedés következett, amikor Jihyunék megtudták, hogy Jimin nem fog ma este inni. Seungmin közölte, hogy ez full korrekt, legalább egy józan lesz közöttünk, hátha valami baj történik. De kellett még egy ember, mivel egy kocsiba sajnos nem fogunk beférni kilencen. Kitalálták, hogy Jin lesz a másik szerencsés, aki ma egy csepp alkoholt sem fog fogyasztani, mivel elvileg ő a legidősebb, ez pedig a többiek szerint remek indok. Alig negyed óra múlva meg is érkezett a két egyetemista és szerintem nem is kell részleteznem, hogy egy újabb vita alakult ki, mert Jin ma be akart rúgni, mert összeveszett a barátnőjével.

- Pont ezért nem fogsz inni! Nehogy már rámássz valakire, amikor ott van neked Bomi! - csattant fel Jimin és úgy tűnt, hogy talán sikerült rávennie. - Én sem iszok Jungkook miatt, akkor te se igyál Bomi miatt! Ez így fer.

- Jó, oké, benne vagyok, nem iszok - adta be a derekát végül Jin, mire mindenki fellélegzett.

Mondjuk a társaság több mint fele már most kissé be van csiccsentve, de legalább Yoongi és én még csak egy-egy felest ittunk, na meg ugye Jimin és Jin semmit. Tizenegy előtt pár perccel léptük át a küszöböt, Jimin, Namjoon és én lifttel mentünk le, a többiek viszont a lépcsőt választották.

- Durva, hogy mindjárt szilveszter - szólalt meg Namjoon, mire bólogatni kezdtem.

- Gyorsan telik az idő - értettem vele teljesen egyet.

- Új év és új fogadalmak. Már várom. - csapta össze tenyereit izgatottan Namjoon.

- Szerencsére még van két hetünk - mondta Jimin, majd sietősen távozott a liftből, miután leértünk a földszintre.

Némán követtük őt, majd alig pár perc múlva a többiek is megjelentek és végre tényleg elindultunk. Természetesen Jiminnel mentem és meglepődtem, amikor közölte Taehyunggal, hogy most én ülök előre, nem ő. Velünk jött még egyébként Namjoon és Seungmin, a többiek pedig Jinnel tartottak. Fogalmam sincs, hogy mikor jött szóba Minyoung - az egyik osztálytársunk -, de addig fajultak a dolgok, míg a facebook képeit nem kezdték nézni az egyik telefonról, a másikról meg az instagramját. Kár, hogy amúgy foglalt és egy ideje már együtt van valakivel.

- Komolyan ne hagyj el, jó? - kérdezte tőlem Jimin, mire ismét közöltem vele, hogy nyugodjon meg, nem fogok elmozdulni mellőle.

Nem értettem, hogy miért aggódik ennyit, mármint ha nem iszok semmit, akkor nem fognak drogot csempészni a nem létező piámba, vicces cigit meg nem fogok elfogadni, mert nem ment el a józan eszem. Ha meg attól fél, hogy valaki rám nyomul, akkor is nyugodjon meg, mert nem fogok szóba állni idegenekkel.

- Csak féltelek, na - csúsztatta kezét a combomra, mire az enyémet az övére csúsztattam.

- Nem baj, hogy féltesz, de tudok már magamra vigyázni.

- Tudom, hogy tudsz - mosolyodott el, majd kezét a szájához emelte és egy puszit nyomott rá.

- De aranyos! - kiabált fel Taehyung, mire rendesen megijedtem.

- Ne kiabálj már, ember! - förmedt rá Jimin, ezek szerint ő sem számított arra, hogy valaki elkezd ordibálni.

- Csak aranyosak vagytok - vonta meg a vállait.

A visszapillantó tükörből Namjoonra siklott a tekintetem és meglepődtem, amikor tekintetünk találkozott. Először félelem, utána meg mintha aggódás csillant volna fel szemeiben, amit egyáltalán nem tudtam hova tenni. Viszont miután észrevette, hogy összeráncolom a szemöldökeimet és úgy nézem őt, elmosolyodott, majd inkább a telefonját kezdte nyomkodni. Azt hiszem beszélnem kellene vele, mert most feltűnően furán viselkedik.