Jimin
Nálam alszol akkor?

Jungkook
Ma vagy holnap?

Jimin
Felőlem mindkét nap
jöhetsz 😉

Jungkook
Pill, beszélek anyával

Lezártam a telefonom kijelzőjét és az ágyam végébe dobtam. Fogalmam sincs, hogy miként fogom beadni anyának, hogy konkrétan az egész hétvégét másnál készülök tölteni, de ahogy haladtam a konyha felé, éreztem, hogy hasam görcsbe rándul. Tudtam, hogy nagy valószínűséggel meg fogja engedni, csak nem akarok neki ismét hazudni, hogy esetleg Jihyunnál vagy Seungminnél alszok.  Amint beértem a konyhába és meg szerettem volna szólalni, olyan volt, mintha elvitte volna a cica a nyelvem, egyszerűen képtelen voltam megszólalni. Csak tátogtam, mint valami hal és anya először észre sem vette, hogy nagyjából öt perce csak állok és lélegzek.

- Jézusom, Jungkook, a szívbajt hozod rám. Még is mióta vagy itt? - kapott színpadiasan a szívéhez, én pedig nem tehetek róla, de felkuncogtam.

- Bocsi, nem direkt volt - vakartam meg zavartan a tarkóm. - Mizu?

- Mit szeretnél? - sandított rám, mire lesütöttem szemeimet. Utáltam, hogy ennyire ismer.

- Háát - sóhajtottam fel és beharaptam alsó ajkaimat. - Tudod...

- Na, mondd, essünk túl rajta. Ismét buliba készülsz menni helyes Jiminnel, igazam van? - tette le a konyhapultra a fakanalat, majd teljesen szembe fordult velem.

Már az első alkalomkor elkönyvelte helyes Jiminnek, amikor képet mutatottam róla és mindig mosolyt tudott csalni ezzel a kijelentéssel az arcomra. Bólintottam egyet, mire anya egy hatalmas sóhajjal díjazott.

- Holnap?

- Hát a buli szombaton lesz, csak nem lehetne, hogy Jiminnél alszok ma és holnap is? - hadartam el a lehető leggyorsabban és félve vártam a reakcióját.

Kellett neki pár másodperc - lehet voltak azok percek is -, mire leesett, hogy mit is daráltam le neki az előbb. Szemöldökei összeszaladtak és szólásra nyitotta a száját, de utána szinte azonnal be is zárta azt. Csípőre tette kezeit és arcomat kezdte tanulmányozni, én pedig teljesen zavarba jöttem, mert tudtam, hogy pillanatokon belül kitörhet.

- Együtt vagytok? - kérdezte meg a lehető leghatározottabban, bennem meg még a vér is megállt.

Megráztam a fejem, hiszen szerintem még egy nemet sem tudtam volna kinyögni. Sajnos túl jól ismer engem, az is lehet, hogy már most leesett neki, hogy hazudok. Persze, hogy el szeretném neki majd mondani, hogy együtt vagyok Jiminnel, de csak hétfőn jöttünk össze, szóval még egy hetesek sem vagyunk. Vajon mostantól minden hetet és hónapot nyilván fogok tartani?

- Csak barátok vagyunk, anya - szólaltam meg végül, mert nagyon nem akarta abbahagyni a bámulásomat. - Csak ugye, amikor beteg voltam, akkor belenézett az egyik animébe, amit elkezdtem és megtetszett neki, ezért arra gondoltunk, hogy mivel holnap úgy is együtt buliznánk, így ma este meg tudnánk nézni az elmaradt részeket. - mosolyodtam el halványan, hiszen még magamat is megleptem azzal, hogy milyen hamar reagáltam és találtam ki, valami teljesen hülyeséget.

- Van jogsija? - kérdezte, mire bólintottam. - És hol lesz az a buli?

- Jimin egyik haverjánál.

- És, akkor majd ő fog téged fuvarozni? - tette fel a következő kérdését.

- Igen. Csak tőle alig öt percre lesz a buli, nekem meg majdnem fél órát utaznom kellene. Apát meg nem akarom mindig ugrasztani, ha valahova megyek. Kérlek anya, bízhatsz Jiminben, ő eddig is vigyázott rám. Meg abban a buliban Jihyun, Seungmin és több osztálytársam is ott lesz, szóval nem lesz baj. - váltottam kérlelő üzemmódba, de látszott rajta, hogy kezd belemenni.

- És, akkor mikor jössz haza?

- Vasárnap délre itthon vagyok! - jelentettem ki, jobb kezemet még a fejemhez is emeltem, mintha tisztelegnék, akárcsak valami katona.

- De hívni foglak. Ma este még nem, mert csak Jiminnél leszel, de holnap számíts arra, hogy legalább kétszer telefonálni fogok és, amint hazaértél abból a buliból írsz egy üzenetet. Értve vagyok? - lépett hozzám közelebb és felemelte a mutató ujját, hogy nyomatékosítsa magát.

- Igen! Köszönööm! - vigyorodtam el és szorosan magamhoz öleltem.

- Apádnak azt mondom, hogy Jihyunnál alszol - motyogta, miközben még mindig öleltem.

- Oké - hajoltam el tőle, arcomról pedig nem lehetett levakarni a hatalmas vigyort.

- Na, menjél pakolni akkor - paskolta meg a seggem, én pedig már a szobám felé is vettem az irányt.

Jungkook
Nálad aludhatok ma és
holnap is. Mikor menjek?

Jimin
Most?

Jungkook
Még össze kell pakoljak.

Jimin
Menjek el érted?

Jungkook
Lehet megköszönném 😇

Jimin
Akkor egy óra múlva
ott vagyok, az úgy jó?

Jungkook
Igen! Majd csengess.

Jimin
Jó jó. Csak pakolj már.

Nem is válaszoltam neki, azonnal a szekrényemhez léptem, hogy valami elfogadható outfitet válasszak ki magamnak a buliba. Szerintem, ha valaki bejött volna a szobámba, azt hitte volna, hogy valami atomkatasztrófa történt, hiszen a földtől kezdve, az íróasztalomon át, egészen az ágyamig ruhák hevertek. Végül egy fekete, szaggatott farmerre és egy fekete-piros pólóra esett a választásom, így azokat be is hajigáltam a sulis táskámba, mert azt viszem majd Jiminhez. Még le is akartam tusolni, de sajnos a ruha választással elbasztam majdnem fél órát, így azt elengedtem végül. Most odafigyeltem, hogy tényleg tegyek be magamnak pizsamát, nehogy úgy járjak, mint előző hétvégén és, mire fellélegezhettem volna, már csengettek is. Siettem, hogy én érjek először a bejárathoz, de mire leértem a lépcsőn, addigra anya már mosolyogva mutatkozott be Jiminnek és invitálta beljebb. Egy pillanatra lesütöttem a szemeimet, de utána mosolyt varázsoltam az arcomra, hogy ne tűnjön fel, hogy mennyire nem is szerettem volna, hogy találkozzanak.

- Szia Jimin - intettem a fiúnak, aki éppen anyummal beszélt.

Fekete baseball sapka volt rajta és egy farmer dzseki, amitől egy másodpercig levegőt is elfelejtettem venni. Rohadt jól állt sötét hajának a sapka és a farmer is, ezért csak zavartan végignyaltam ajkaimon, elmotyogtam egy 'szerintem mehetünk'-öt és reménykedtem benne, hogy édesanyám ebből semmit sem vett észre.

- Nekem aztán vigyázz a fiamra, Jimin! - mondta anya, miután gyors magamra húztam a cipőmet.

- Vigyázok Mrs. Jeon - villantotta ki fogait, majd meghajolt, majd el is vette tőlem a táskát és amíg én anyától búcsúztam, ő a csomagtartóba helyezte.

- Még mindig helyes - kacsintott anya, én pedig csak szemet forgatva indultam meg a kocsi felé és már be is szálltam az anyós ülésre.

Intettem anyának, Jimin még dudált is egyet, majd végre valahára elindultunk. Fellélegeztem, amikor kiértünk az utcánkból és ki is fújtam egy mély adag bent tartott levegőt, mire a mellettem ülő elnevette magát.

- Bocsi anya miatt, néha túlságosan bepörög - túrtam bele hajamba.

- Szerintem aranyos volt. Csak aggódik érted, ez teljesen érthető. - vonta meg vállait.

- Néha túlságosan is aggódik értem.

- Nem baj az. Nem tud rólunk, igaz? - nézett rám egy pillanatra, de utána rögtön vissza is vezette a tekintetét az útra.

- Nem tud - ráztam meg a fejem. - De majd el szeretném neki mondani.

- Ráérünk még ezzel - simított egyik kezével a térdemre, mire bólintottam egyet és rá pillantottam. - Mit szeretnél csinálni nálam?

- Nem tudom igazából. Megnézhetnénk valami jó horrort. - vetettem fel az ötletet, ami úgy tűnt, hogy tetszett neki.

- Csak nehogy az legyen belőle, mint múltkor - villantotta ki fogait, én pedig zavartan hajtottam le a fejemet és haraptam be alsó ajkamat. - Mondjuk én adnám.

- Én is adnám - motyogtam és igazából abban sem voltam biztos, hogy meghallotta, de nem is bántam annyira.

Alig pár perc múlva meg is érkeztünk, miután leparkoltunk és sikeresen bejutottunk a lépcsőházba, a lift felé vettük az irányt. Jimin benyomta a hármas gombot, viszont amint becsukódott az ajtó, egy mosoly kíséretében lépett oda hozzám és hajolt ajkaimra.

- Ma még nem is csókoltalak meg - ragadta meg a tarkómat és közelebb húzott magához.

Mielőtt még jobban belemerülhettünk volna a csókba, a lift ajtaja kinyílt, mi pedig ki is szálltunk, mert megérkeztünk a harmadikra. Lepakoltam a táskámat Jimin szobájába és úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát, mert a házigazdaelmondása szerint semmi ehető nincs itt, ő pedig nem akar visszamenni boltba, főzni még annál jobban sem. Így, hát amíg vártuk, hogy megérkezzen a pizza, felfedeztem a kis erkélyt, ami a nappaliból nyílik. Szép kilátás volt, bár a közelben volt egy egyetem és annak az épülete kicsit rondított a látképen, de ezt leszámítva nem volt ronda. Jimin mögém lépett és átkarolt a hasamnál, állát pedig a vállamra tette. Elmosolyodtam és orromat rögtön meg is csapta a jellegzetes illata, amitől ösztönösen hunytam be a szemeimet egy pillanatra.

- Örülök, hogy itt vagy - puszilt bele a nyakamba, mire én felkuncogtam, mert érzékeny pontomat találta el.

- Örülök, hogy itt lehetek - pillantottam oldalra és egy vigyorgó Jiminnel találtam szemben magam. - Mi az?

- Semmi - rázta meg a fejét, majd hosszú percekig csak álltunk és bámultunk a távolságba.

Próbáltam kizárni mindent, nem agyalni semmin, de Jimin jelenléte ezt rendesen megnehezítette. Gondolataimba akaratlanul is beférkőzött, de nem bántam, mert úgy érzem, hogy mellette talán adhatom az igazi énem és nem kell megjátszanom magam. Bíztam benne és csak reménykedni tudtam abban, hogy ez az érzés kölcsönös legyen és ő is bízzon bennem.

Random kérdés: Melyik egyetemista (azaz BTS tag) a legszimpatikusabb számotokra? Igen, tudom, hogy még nem szerepeltek olyan sokat Jimin kivételével, de azért kíváncsi vagyok, hogy van-e kedvencetek. ❤