Jimin minden áron azt szerette volna, hogy én aludjak a szobájában és ő majd alszik a nappaliban, de nem akartam kitúrni a helyéről, hiába vagyok én a vendég. Szerettem volna, ha ezt ő is megérti, de hiába vitáztunk vagy fél órát azon, hogy hol aludjunk, nem sikerült megoldást találjunk.

- Engem nem zavar, ha egy ágyban alszunk - mondtam neki ma már sokadjára.

- Biztosan? Csak mert... - nem tudta befejezni mondatát, mert szavába vágtam.

- Nincs csak mert, Jimin! A szobádban alszunk mindketten és ennyi. Nem foglak kitúrni a saját szobádból, te meg nem mennél bele, hogy a kanapén aludjak, szóval marad a hatalmas, kényelmes ágyad, amin mindketten totál jól elférünk. - mondtam a lehető leghatározottabban, mire ő csak bólintott egyet és már meg is indult a szobája felé.

Némán figyeltem, ahogy megágyaz, addig kivittem a konyhába a megmaradt nassolni valókat, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakartam magam. A plafont bámultam, csak a kintről beszűrődő fény világította be a szobát, így nem lehetett olyan sokat látni, de miután megszokta a szemem a sötétséget, már ki tudtam venni a csillárt és az ajtót is. Miután Jimin is elhelyezkedett, egy kérdést mindenképp fel szerettem volna neki tenni.

- Téged zavar, hogy hat évvel fiatalabb vagyok, mint te? - kérdeztem tőle, mert erre igazán kíváncsi voltam már a konyhai incidens óta.

- Nem zavar - válaszolta, én pedig elmosolyodtam, hiszen úgy sem látta. - Téged zavar?

- Nem - sóhajtottam fel, majd szembe fordultam vele és ő is így tett.

Hosszú percekig csak némán feküdtünk és mindketten agyaltunk, vagyis én ezt tettem, de szerintem ő is. Nem tudtam, hogy most akkor mi van, mert közölte velem, hogy nem bírja távol tartani magát tőlem és ez sajnos fordítva is így volt. De ott van az exe, aki miatt nem akar kapcsolatot, de még is kiverte nekem és azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Most, akkor mi van?

- Honnan vetted, hogy érdekelni fog a kettőnk közötti korkülönbség? - kérdeztem tőle pár perc csend után.

- Nem tudom. Csak te még kiskorú vagy és a többiek is mondták, hogy nem kellene elmondanom neked a rendes korom.

- Többiek? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Ők is tudnak rólunk?

- Taehyung tudja, hogy egyszer csókolóztunk már, de többet nem tud és nem is fog. Egy darabig biztosan nem. A többiek pedig felhozták, hogy furán viselkedek veled, de igazából nekik nem mondtam semmi konkrétat, mert ez szerintem csak ránk tartozik.

- Igen, csak ránk - értettem egyet, még ha én Seungminnel és Jihyunnal mindent tervezek megosztani. - És, most mi van? - bukott ki a számon a rettentően értelmes kérdés, te tudtam, hogy érti mire gondolok.

- Nem tudom - sóhajtott fel. - Komolyan nem tudom.

Nem válaszoltam neki, hanem lehunytam szemeimet és próbáltam mélyeket lélegezni. Annyi kérdésem lett volna még, de végül egyet sem tettem fel, mert nem volt elég merszem.

- Aludjunk inkább - mondta, én pedig elmotyogtam egy okét és már hátat is fordítottam neki.

Tisztában voltam azzal, hogy egy darabig még biztosan nem fogok aludni, hanem csak magam elé bambulok majd, és az este történéseit pörgetem vissza magamban, még vagy hetvenkettőször. Nem számítottam arra, hogy Jimin mögém csúszik és átkarolja a derekam. Teljesen megszeppenve feküdtem és hagytam, hogy szorosan magához húzzon, majd egy puszit nyomjon a tarkómra.

- Jó éjt, Jungkook.

- Jó éjt - suttogtam, hiszen hang szerintem nem hagyta volna el a torkom, ha normál hangnemben próbáltam meg volna elköszönni tőle.

Órákon át csak feküdtem és bámultam magam elé, szívem nem akarta abbahagyni az őrült verdesést. Jimin közelségétől teljesen kikészültem és olyan melegem lett, mintha nyár délután lenne. Ezzel csak az a probléma volt, hogy holnap december, mint pedig mínusz fokok vannak.

Nem tudom, hogy mikor sikerült elaludnom, de arra riadtam fel, hogy a telefonom csörögni kezd. Az ágy melletti éjjeli szekrényre nyúltam, majd miután megpillantottam, hogy mindjárt dél van és, hogy anya már háromszor hívott, megállt bennem az ütő. Azonnal felhívtam és arra fogtam, hogy le volt némítva a telefonom, ezért nem vettem fel. Megbeszéltem vele, hogy lassan elindulok haza, mert valami különleges programot szerveztek mára. Miután letettem a telót, kivánszorogtam az ágyból, de amint kinyitottam Jimin ajtaját, megcsapta orromat a jellegzetes gofri illat. Hasam korgott is egyet, én pedig a konyha felé vettem az irányt. Jimin a konyha pultnál állt és éppen a gofrisütőt szerette volna kinyitni, csak az istenért sem sikerült neki, plusz sikeresen meg is égette magát.

- Jó reggelt - kuncogtam fel, ahogy szerencsétlenkedését néztem.

- Jó reggelt - fordult azonnal felém, majd kivette a szájából az ujját, ugyan is eddig ott próbálta hűteni. - Mióta állsz itt?

- Elég ideje ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy segítenem kellene - léptem oda mellé és felnyitottam neki a gofrisütőt.

- Köszi - mosolyodott el. - Csak gondoltam megleplek valamivel, ha már hamarabb felkeltem, mint te.

- Ez igazán kedves - ültem le az asztalhoz, ő pedig már elő is vett két tányért, plusz nutellát.

- Remélem ízleni fog, mert eddig azt sem tudtam, hogy van gofrisütőm - nevetett fel, miután ő is helyet foglalt mellettem.

Nem lett rossz, sőt igazán finomra sikerültek a gofrik, a nutella pedig csak dobott az ízén. Miután megkajáltunk, elkezdtem pakolni, ugyan is sietnem kellett haza anyáék meglepetés programja miatt. Már fel is öltöztem, indulásra kész voltam, amikor Jimin elém lépett és a számat kezdte szuggerálni. Már majdnem meg is kérdeztem, hogy mi történik, amikor is hüvelyk ujjával megtörölte a szám sarkait.

- Ott maradt egy kis nutella - mosolyodott el, majd el is lépett tőlem és levette a kabátom a fogasról.

- Oh, köszi - válaszoltam megszeppenve és jobbnak láttam, ha minél hamarabb elhúzok innen.

Gyorsan magamra húztam a kabátomat és a cipőimet is, majd léptem is volna ki a lakásból, ha Jimin meg nem ragadja a felkarom és vissza nem húz.

- Köszönöm, hogy átjöttél - mosolyodott el.

- Én köszönöm, hogy áthívtál - erőltettem magam egy apró mosolyt. - Jól éreztem magam.

- Ennek nagyon örülök - villantotta ki fogait, majd elengedte a karom, én pedig most már végleg kiléptem a folyosóra.

Arra viszont már komolyan nem számítottam, hogy mielőtt még elindultam volna, a kelleténél egy fokkal hevesebben a falnak nyom és ajkaimra tapad. Először nem is tudtam reagálni, hiszen teljesen meg voltam lepődve, mert nem gondoltam volna, hogy valaha lesz közöttünk újra valami. Karjaimat összefontam a tarkójánál és úgy húztam közelebb magamhoz, ő pedig a derekam két oldalába kapaszkodott. Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy bármelyik szomszéd megláthat minket, csak is az számított, hogy Jiminnel csókolózom.

- Vigyázz magadra - nyomott egy utolsó puszit a számra, én pedig hatalmas vigyorral indultam meg a lift felé.

- Te is - kiáltottam neki, mielőtt még befordultam volna a kis folyosón.

Egészen hazáig nem bírtam abbahagyni a mosolygást, egyszerűen hiába próbáltam, lehetetlen volt. Az pedig csak növelte a jobb kedvem, amikor kaptam egy SMS-t Jimintől.

Jimin
Mondtam, hogy nem
vagyok jó az érzelmeim
kinyilvánításában.

Jungkook
Szerintem azzal az utolsó
csókkal mindent érzelmes
kinyilvánítottad...

Jimin
Ez volt a célom😅
Még egyszer sajnálom,
hogy hazudtam neked.

Jungkook
Nem baj. El van felejtve.

Jimin
Köszönöm!!

Jungkook
❤❤

Zsebembe csúsztattam a telefonomat, mert időközben haza értem. Anyáék már az ajtóban azzal fogadtak, hogy ne nagyon menjek fel az emeletre, mert indulnunk kell, persze azt nem mondták, hogy hova. Egy hatalmas sóhajtás kíséretében dobtam le a táskámat a kanapéra és csak mosdóba volt időm elszaladni indulás előtt. Egyre kíváncsibb voltam, hogy még is mit találtak ki anyáék, remélem nem valami rokonhoz megyünk, mert akkor fejbe lövöm magam.