Először én tusoltam le, utánam pedig ő, csak éppen azzal nem számoltam, hogy a pizsamámat szerencsésen otthon felejtettem. Úgy emlékeztem, hogy betettem, de amikor akartam volna felöltözni, nem találtam a táskámban. Csak álldogáltam ott vagy öt percig és bámultam magam elé, hogy még is miért vagyok ilyen szerencsétlen. Derekam köré csavartam a kapott törülközőmet, majd kidugtam a fejem a fürdő ajtaján és Jimin nevét kezdtem kiabálni.

- Mi az? Baj van? - jelent meg pár másodperc múlva az említett, de szemöldökei rögtön össze szaladtak, amint megpillantott engem.

- Nem hoztam pizsamát - motyogtam zavartan.

- Várj, mindjárt hozok valamit - mosolyodott el és már be is sietett a szobájába.

Egy fehér pólóval a kezében tért vissza, plusz egy rövid nadrággal, mire nem győztem megköszönni, hogy adott. Legyintett egyet, mondván, hogy nem gáz és visszament a nappaliba, amíg én felöltöztem. Majdnem az én méretem volt a felső, talán egy vagy két mérettel lehetett nagyobb, mint én, de nem zavart különösebben. Vettem egy mély levegőt, majd kimentem a fürdőből és hajamba beletúrva álltam meg a nappaliban lévő kanapé mögött. Jimin azonnal rám vezette a tekintetét és nem igazán zavartatva magát, mért végig tetőtől talpig.

- Nem is annyira nagyok rád - szólalt meg, mire bólintottam egyet.

- Csak két év van közöttünk, nem hat - nevettem fel.

- Aha - motyogta Jimin, majd felpattant a kanapéról és szó nélkül sietett be a fürdőbe.

Most valami rosszat mondtam? Én csak viccnek szántam, amit mondtam, de ezek szerint neki máshogyan jött le, mint szerettem volna. Egy hatalmas sóhajtás kíséretében pakoltam el a cuccaimat a táskámba, majd inkább visszamentem Jimin szobájába és ott vártam meg őt. Nem is kellett olyan sokat várjak, eléggé gyorsan végzett. Látszott rajta, hogy valami még mindig nyomassza, de nem mondott semmit, ezért én törtem meg a kínos csendet.

- Sajnálom, ha valami rosszat mondtam.

- Nem, nem mondtál semmi rosszat - erőltetett arcára egy apró mosolyt, de látszott rajta, hogy nem őszinte.

- Jimin - sóhajtottam fel, majd felpattantam az ágyról és közelebb sétáltam hozzá, ő meg szinte ledermedve követte minden mozdulatom.

- Ne - lépett hátra egyet, a szemöldökeim pedig a homlokom közepére szaladtak.

Én is megálltam, nem mentem közelebb hozzá, de nem értettem, hogy még is mi a fene ütött belé. Eddig minden teljesen jó volt, de most megváltozott és nagyon fura lett. Próbáltam elkapni a pillantását, de ügyesen kerülte, mert egyszer sem nézett rám.

- Ez így nekem nem megy, Jungkook - szólalt meg a lehető leghalkabban, viszont még mindig nem értettem, hogy mire is gondol pontosan. - Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, ha a közelembe vagy. Egyszerűen nem tudom távol tartani magamat tőled, bármennyire is akarom. - túrt idegesen a hajába, én pedig teljesen ledöbbenve hallgattam őt.

- Akkor ne tartsd - szólaltam meg, ezzel magamat is teljesen meglepve. Mióta is mondom ki bátran a gondolataimat?

- De muszáj - pillantott végre rám és szemeiben most először láttam meg a félelmet. Félt? De még is mitől?

- Miért lenne az? - kérdeztem tőle és egy lépéssel közelebb léptem hozzá.

- Mert nem akarlak bántani.

- Nem bántasz, Jimin - suttogtam, amikor már teljesen elé értem.

- Most még nem, de egy idő után... - kezdte el, de nem tudta már befejezni, hiszen még közelebb léptem hozzá és - egy elég hirtelen ötletlennek köszönhetően - ajkaira hajoltam.

Már el is akartam hajolni tőle, hiszen csak az volt a célom, hogy elhallgattassam, viszont ő utánam hajolt és másodjára is megszűnt közöttünk a távolság. Meglepődtem, hogy milyen nagy hévvel csókolt meg, de esélyem sem volt felfogni a történéseket, hiszen következő pillanatban hátra felé kezdett tolni, egészen addig, amíg az ágy meg nem akadályozta ezt. Elhajolt tőlem, de csak addig, amíg az ágyon heverő dolgokat arrébb nem pakolta, utána ismét ajkaimat vette célbe. Hátra döntött, én pedig vele együtt estem a puha matracra és felnyögtem, amikor Jimin nyakamat vette célbe és sikeresen meg is találta a helyet, ami a legérzényekebb. Nehezen vettem levegőt, de eszem ágában sem volt leállítani, mert még mindig rohadtul élveztem, amit csinált.

- Levehetem a pólót? - nyomott egy puszit az államra, majd felpillantott szemeimbe.

Bólintottam egy aprót és már emeltem is a magasba a kezeimet, hogy megkönnyítsem a dolgát, ő pedig azonnal meg is fosztott a ruhadarabtól, amit tőle kaptam kölcsön. Ajkaimra hajolt, de most már egy fokkal lassabban csókolt, nem úgy, mint az előbb, amikor is szinte tépte ajkaimat. Áttért a nyakamra, én pedig szorosan behunyt szemekkel élveztem, amit csinál. Egyre lejjebb hallatt, de nem hagyta abba a puszikkal való kényesztetését. Először a kulcscsontomat lepte el, majd mellkasom, egészen az alhasamig, én pedig nyeltem egy hatalmasat, amikor beleakasztotta mutató ujját a tőle kapott nadrág szélébe. Felpillantott rám, én pedig le rá és csak bólintottam egyet. Nem is várakozott sokat, azonnal levette rólam a rövid nadrágot, így csak az alsóm maradt az egyetlen ruhadarab, ami fedte a testem. Lejjebb csúszott és jelezte, hogy húzzam magam alá a lábaimat, én pedig kérdés nélkül tettem, amit kért. Combom belső felét lepte el apró csókokkal, én pedig egyre nagyobbakat sóhajtoztam, miközben egyre közelebb ért a legérzékenyebb pontomhoz.

- Ha nem szeretnéd, akkor leállok - szólalt meg, bőrömön éreztem a lehelletét.

- Szeretném - mondtam kissé mélyebb hangon, mint terveztem, erre ő kivillantotta fogait és feljebb csúszott az arcomhoz, majd ismét megcsókolt.

- Én téged szeretnélek - suttogta és gyengéden megharapta alsó ajkamat.

Lekerült rólam az utolsó ruhadarab is, így már teljesen mesztelenül feküdtem alatta, miközben ő még pizsamában volt. Kicsit zavart, de nem is volt alkalmam tovább törődni vele, hiszen megéreztem ujjait a férfiasságomon, ezzel párhuzamban elhagyta egy apró nyögés a számat, így sikeresen belenyögtem a csókba. Tisztában volt vele, hogy ez az első alkalom, amikor intimebb helyzetbe kerültem valakivel és csak reménykedni tudtam benne, hogy vigyázni fog rám és nem veszíti el a fejét, mert azért lefeküdni még nem szerettem volna vele. Kezét mozgatni kezdte, én pedig az alattam lévő paplant markoltam, hiszen valamit muszáj volt, mert olyan ismeretlen, de még is rettentően jó érzés volt, amit csinált. Eléggé tapasztaltan csinálta, de jelen pillanatba az sem érdekelt, sőt igazából semmi sem. Közben hol ajkaimat, hol nyakamat lepte el csókokkal, én pedig nem bírtam egy helyben maradni, testem akaratlanul is vergődni kezdett, bármennyire nem akartam. Nem telhetett el olyan sok idő, éreztem, hogy testem ívbe feszül és egy teljesen új, eddig még nem ismert érzés lepi el a testem. Mély levegőt kellett vegyek, hogy egyáltalán lélegezni tudjak, szemeim előtt csillagokat láttam és olyan erőtlennek éreztem magam, hogy nem akartam soha sem felkelni innen.

- Olyan gyönyörű vagy - szólalt meg Jimin, majd egy apró puszit nyomott a szám sarkába.

Lesütöttem a szemeimet és elmosolyodtam apró bókján, még ha ezt a jelzőt nem is olyan sokszor szokták fiúkra használni, még is jól esett, hogy így gondolja. Nem mertem szólni egy szót sem, csak őt figyeltem és próbáltam betelni a látványával. Felkelt mellőlem és feltakarította az élvezetem, én pedig fülig pirulhattam, amikor rám pillantott.

- Gyere, öltözz fel - nyújtotta felém a kezét, én pedig bólintottam egyet és hagytam, hogy segítsen felkelni.

Magamra kapkodtam az alsómat és a Jimin által kapott pizsamákat, majd a konyhába siettem, hogy igyak valamit, mert rendesen kiszáradtam az előbb történtek miatt. Kicsit zavart, hogy nem igazán beszélgettünk, mert úgy éreztem, hogy valamit nem jól csináltam, vagy talán az volt a baj, hogy én nem csináltam vele semmit? Már éppen szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem tőle, hogy mi a baj, de ő beelőzött.

- Nem tízenkilenc vagyok Jungkook, hanem húszonhárom - szólalt meg, mire szemeim hatalmasra tágultak.

- Tessék? - kérdeztem vissza, először azt hittem, hogy rosszul hallottam.

- Sajnálom, hogy hazudtam, csak azt hittem, hogy szóba sem állnál velem, ha közölném, hogy laza hat év van közöttünk.

- Akkor ez volt a baj, mielőtt elrohantál fürödni? - kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.

Hát persze. Viccből mondtam, hogy csak kettő év van közöttünk, nem hat, de ezek szerint pontosan eltaláltam, az igazi korkülönbséget. Lesütöttem a szemeimet és ismét átverve éreztem magam. Megint.

- Előbb kellett volna elmondanom, csak nem mertem - mondta és kivette a kezemből a poharat, majd a mögöttem lévő pultra tette. - Ne haragudj - lépett teljesen elém és homlokát az enyémnek támasztotta.

- Miben hazudtál még? - pillantottam rá, mire azonnal rávágra, hogy csak ebben. - Oké.

Csalódott voltam és szomorú, amiért hazudott a korát illetően, de még ez sem tudta befolyásolni a Jimin iránti érzéseimet. Még mindig teljesen bele voltam zugva, hiába van hat év közöttünk, ami egyébként nem zavart engem.