Másnap hiába vártam, hogy Jimin keressen, még este tízkor sem írt semmit. Szomorú voltam, csalódott és azt éreztem, hogy csak kihasznált, pedig semmi komoly nem történt közöttünk. Hogy hihettem azt, hogy majd ma megbeszélünk mindent? Miért hittem neki, ha múltkor sem beszéltünk? Annyiszor bepötyögtem már neki, amit szerettem volna a fejéhez vágni, viszont egyszer sem volt bátorságom, hogy el is küldjem neki. Mi van, ha valami vészhelyzet adódott és nincsen ideje írni vagy nem tud? Komoly minden megfordult már a fejemben és ez miatt olyan ideg voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon, pedig a másnaposságom ellen igazán kellett volna valamit tennem, de még ahhoz sem volt erőm, na meg kedvem sem.

Nem volt kedvem anyáékkal filmezni, de sajnos megígértem már nekik, így nem volt menekvés. Arra sem emlékszem, hogy mit néztünk, ugyan is csak bámultam magam elé és szám szélét rágcsálva agyaltam a péntek este történteken. Magamat okoltam, hogy elfogadtam azt a pohár alkoholt Taehyungtól, még ha nem is ő tette bele azt a drogot és, mi van, ha Jimin ez miatt gáznak tart?

A vasárnapot is szerencsésen végig szenvedtem, ami anyának is feltűnt, ezért sikeresen kiharcoltam, hogy hétfőn is otthon maradjak. Meglepetésemre aznap reggel éreztem magam a lehető legrosszabbul, mert amikor felkeltem, a fejem majd szét akart menni és sikeresen oda is hánytam a szobám ajtaja elé - csak tudnám, hogy mit -, szóval azt a parancsot kaptam, hogy vegyek be gyógyszert és pihenjek. Seungminnel és Jihyunnal nem beszéltem olyan sokat a buli óta, csak pár szót és eszembe juttatták, hogy Jiminről még beszélnünk kell. Annyira nem szerettem volna, hogy szavak nincsenek rá, mert még mindig rettentően kihasználva éreztem magam a szombat este miatt.

Jimin
Nem mentél ma suliba?

Szemöldökeim összeszaladtak, amikor elolvastam a kapott üzenetet, méghozzá Jimintől. Nyeltem egy hatalmasat és hosszú percekig csak bámultam a szavakat és nem akartam elhinni, hogy ezek után volt bőr a képén írni nekem.

Jungkook
Nem

Jimin
Miért? Minden oké?

Jungkook
Miért érdekel? Nem mindegy
neked? 😂

Jimin
Sajnálom, hogy tegnap
és azelőtt sem kerestelek.
Csak... ez az egész olyan
rohadt bonyolult.

Jungkook
Aha :) Jó

Jimin
Átmehetek?

Jungkook
Nincsenek óráid, vagy mi?

Jimin
Leszarom az óráimat.
Szóval átmehetek?

Jungkook
Felőlem...

Jimin
10 perc

Nem válaszoltam neki, helyette lezártam a telefonomat és az ágy végébe hajítottam. Igazán kíváncsi voltam, hogy mitől is ilyen rohadt bonyolult ez az egész. Meg sem próbáltam rendbe szedni magam, hagy lássa csak, hogy mennyire szarul nézek ki. Miatta. Mert igen, miatta vagyok teljesen magam alatt. Végre van valaki, aki egy kicsike érdeklődést is mutatott irántam és ő is rendesen felültetett.

Nem néztem az időt, hogy valóban tíz percet kellett-e várjak Jiminre, de a csengő hangja zavart meg a nagy magam elé bambulásomban. Lecsoszogtam az ajtóhoz, majd elmotyogtam egy sziát és arrébb álltam, hogy beengedjem.

- Mi a fasz? - tágultak nagyra szemei, ahogy végigvezette rajtam a tekintetét.

- Mi az?

- Nem nézel ki valami jól - sóhajtott fel, mire megvontam vállaimat. - Van itthon valaki?

- Nincsen - indultam meg a szobám felé, ő pedig szótlanul követett engem.

- Szép szoba - szólalt meg, miután pár perc némán telt el, ugyanis a szobámat tanulmányozta.

- Kösz - sóhajtottam fel, majd bevágódtam az ágyamba és nyakig takaróztam. - Szóval?

- Szóval - sóhajtott fel és leült az ágyam szélére. - Nem nagyon szoktam kinyilvánítani az érzéseimet, szóval ne várd azt, hogy majd térdelve szerelmet valljak neked, mert az nagyon nem én lennék. Alig két hónapja lett vége egy majdnem egy éves kapcsolatomnak és tudod egy kicsit megviselt. Megcsaltak, de ez már nem az első alkalom volt és talán ez fájt a legjobban. Megbocsájtottam neki, erre megint ezt tette, szóval ja. Nem akarok kapcsolatot, egy időre biztosan nem, mert elegem van abból, hogy ebben a kurva világban senkiben nem lehet már megbízni. Mármint nem úgy értettem, hogy benned nem bízok, hanem úgy általánosságban az emberekben. Te egy nagyon aranyos srác vagy és nem szeretném azt, hogy úgy érezd, mintha kihasználtalak volna, mert ez nem így van. Élvezem a társaságot és szeretek veled lenni, csak nem hinném, hogy készen állok ilyen gyorsan egy újabb kapcsolatra. - mondta el egy szuszra, egész végig a szemeimbe nézve, én pedig mondandója végére lesütöttem a szemeimet.

- Sajnálom Jimin - motyogtam és továbbra sem néztem rá.

Valóban sajnáltam, hogy ez történt vele, mert borzasztó lehet, ha valakit megcsalnak. Szerencsére még nem volt alkalmam átélni, de nem is szeretném soha. Azt akartam, hogy tudja Jimin, hogy szívesen segítek neki, amiben csak tudok és, hogy rám bármikor számíthat, de végül csak egy nyomorék 'sajnálom' jött ki a számon, semmi más.

- És nem akarom, hogy ez miatt haragudj rám, mert nem szeretném, hogy egyik pillanatról a másikra elfelejtsük egymást.

- Nem haragszom - vágtam rá azonnal, hiszen, hogy tudnék rá haragudni ezek után?

Őszintén elmondott mindent, én pedig teljesen korrektnek tartottam, hogy ezeket közölte velem, mondjuk ezt előbb is megtehette volna már. Akkor talán nem estem volna hirtelen depresszióba és nem fordulok teljesen magamba. Mondjuk meg tudom érteni, hogy erről nem könnyű beszélni, csak na.

- Ennek örülök - eresztett el egy apró mosolyt. - De te még is miért nézel ki így? - terelt okosan, én pedig nem ellenkeztem, mert már amúgy is örültem, hogy őszinte volt velem.

- Harmadnapos vagyok azt hiszem - nevettem fel, mire ő is csatlakozott hozzám. - Tegnap nem vettem be semmilyen gyógyszert és nem is ettem, ezért ma még rosszabbul lettem, mint tegnap voltam.

- Jajj, te - sóhajtott fel, majd felállt az ágyam széléről. - Csináljak neked levest? Azt még én is tudok.

- Nem muszáj, elvagyok én... - kezdtem el, de ő a szavamba vágott.

- Akkor csinálok valami finomat - pattant fel az ágyról, figyelmen kívül hagyva engem. - Merre találom a konyhát?

- Megmutatom - tápászkodtam fel az ágyamról, majd az említett helyiség felé vettem az irányt.

Csak ültem a konyhapulton és figyeltem, ahogy Jimin precízen csinálja nekem a reggeli ebédemet, mert már lassan delet ütött az óra, viszont reggelizni sem reggeliztem még. Nem beszélgettünk, de ez nem az a kínos csend volt, hanem a nyugodt. Megbeszéltük a dolgokat, mondjuk azt még mindig nem értettem, hogy ha nem akart semmit tőlem, akkor miért csókolt meg kétszer is és miért mászott rám szombaton? Ezt viszont már nem volt tőle merszem megkérdezni tőle, mert féltem, hogy az alkoholra fogja majd. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd választ kapok a kérdéseimre, még ha nem is most azonnal.

- Jó étvágyat kívánok - tett le egy tányér levest Jimin, majd egyet maga mellé és vigyorogva várta, hogy vajon finomat hozott-e össze.

Kezembe vettem az evőpálcákat, majd megfújtam a forró levest és szürcsölve megkóstoltam. Hümmögtem egyet és tökre úgy éreztem, mintha valami főzőműsorba lennénk.

- Öt pontból három és fél - szólaltam meg, mire a mellettem ülő hitetlenkedve kérdezte, hogy még is mi nem ízlik benne. - Sósan eszek nagyjából mindent, szóval hoznál nekem sót onnan? - vigyorodtam el, majd arra a szekrényre mutattam, ahol az említett fűszer van.

- Ez maximum fél pont levonás lehetne, mert ez tökre szubjektív - fonta karba kezeit, miután elém tette a sót.

- Te vagy a szubjektív - nevettem fel, mert valójában fogalmam sem volt a szó jelentésével.

Nem csoda, egy egyetemistával beszélek, persze, hogy olyan szavakat használ, amikről én még életemben nem hallottam. Végül elkezdte sorolni, hogy miért kellene ötből ötöt adnom neki, végül pedig közöltem vele, hogy csak akkor kap öt pontot, ha itt marad velem egész nap. Természetesen azonnal belement, én pedig szemet forgatva közöltem vele, hogy ennél finomabb levest még soha életemben nem ettem és képtelen lennék erre nem a maximumot adni.

- Azért ennyire ne fényezz - villantotta ki fogait, én pedig sokadjára haltam meg a mai nap folyamán, viszont az én arcomról sem lehetett levakarni azt a hatalmas mosolyt.

Pár órája még a halálomon voltam, most viszont boldog voltam, még ha illedelmesen, de el is lettem utasítva. Itt volt velem Jimin és jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy nem lehet közöttünk semmi komolyabb szimpla barátságnál.