Fogalmam sincs, hogy meddig lehettem bezárkózva az emeleti mosdóba, de már vagy hatszor rám akarták nyitni az ajtót. Még szerencse, hogy elfordítottam a kulcsot, így senki sem tudott bejutni hozzám. Már vagy tízszer leöblítettem az arcom, de még mindig rettenetesen szédültem és hányingerem volt. A fürdő forgott velem, melegem volt és egyben fáztam is, többször is nekiestem a falnak, mert egyszerűen nem bírtam megtartani magam, mert konkrétan  nem éreztem semmit és észrevettem, hogy a pupilláim is rendesen kitágultak. Mit tett Taehyung a piámba basszus? Mert nem hinném, hogy ennyire rosszul lennék pár pohár piától, hiába kevertem.

- Jungkook, bent vagy? - hallottam meg Jimin hangját, mire szorosan behunytam szemeimet. Már csak azt hiányzott, hogy így lásson.

- Aha - motyogtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem hallotta meg, de sajnos nem volt akkora mázlim.

- Bemehetek? Vagy nem jössz ki? Már vagy tízen várnak arra, hogy bejussanak. - mondta, én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében ellöktem magam a mosdókagylótól és kizártam az ajtót, Jimin pedig azonnal belökte azt. - Jól vagy? - lépett oda hozzám, mire megráztam a fejem. - Gyere, keresünk valami szobát neked - ragadta meg a csuklómat és maga után kezdett húzni.

Szerencsénkre összefutottunk a folyosó végén Yoongival, Jimin beszélt vele pár szót, majd ismét maga után irányított, az emelet legutolsó szobájáig. Miután bementünk, ránk zárta az ajtót, majd jelezte, hogy feküdjek le az ágyra, én pedig kérdés nélkül tettem, amit kért. Fogalmam sincs, hogy ez milyen szoba lehetett ez, de szerintem nagyobb volt, mint a mi nappalink és a konyhánk egybevéve. Kicsit sem zavartatva magam terültem el a hatalmas francia ágyon, ami a szoba közepén volt, majd arcomat a tenyereimbe temettem.

- Mit ittál, hogy ennyire kész vagy? - kérdezte, mire felkuncogtam és megvontam a vállaimat.

- Taehyung adott valami löttyöt, utána kezdtem furán érezni magam - temettem az arcomat a tenyereimbe. - Szerintem be vagyok állva.

- Nézz rám - sétált közelebb hozzám, mire rá emeltem tekintetemet. - Tágak a pupilláid, szerintem Extasyt keverhettek a piádba, kurva jó. Mindjárt jövök, hozok egy üveg vizet, nehogy kiszáradj nekem. - sóhajtott fel és már meg is indult az ajtó felé.

- Soha többet nem iszok - motyogtam, mire Jimin felnevetett.

- Aha, persze - forgatta meg szemeit és szerintem nem igazán hitt nekem, mondjuk én sem tartottam valószínűleg, hogy nem fogyasztok több alkoholt életem során.

A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak, ne nyissak ajtót senkinek, mert egyre durvább a buli és sok a részeg. Bólintottam, hiszen nem nagyon terveztem felkelni az ágyról, plusz amúgy sem lett volna kedvem senkivel sem beszélgetni. Akaratlanul is csikorgattam a fogaimat és igaza volt Jiminnek, valóban éreztem, hogy rohadt szomjas lettem. Igazából párszor tartottak már előadást a suliban a drogokról, ezért az Extasy sem volt ismeretlen számomra, de sosem gondoltam volna, hogy belecsempészik majd az italomba. Alig telhetett el pár perc - vagyis lehet csak én érzékeltem ennyinek -, Jimin már vissza is jött, a megígért vízzel. Leült az ágy szélére, én pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében felültem és lassan kortyolni kezdtem. Nagyon melegem volt és az, hogy a szobában csak egy kis lámpa égett, ami iszonyat kevés fényt adott, nem segített a helyzetemen. Miután eleget ittam, átnyújtottam a mellettem ülőnek a vizet, amit le is tett az ágy melletti kis szekrényre.

- Na, feküdj le - mondta, én pedig szó nélkül tettem, amire kért.

Sóhajtottam egyet és a plafont kezdtem tanulmányozni. Hiába volt sima fehér, én még is formákat láttam ki a drog miatt és amúgy zsibbadt mindenem. Meglepődtem, amikor besüppedt mellettem az ágy, majd Jimin lefeküdt mellém és ő is a plafont kezdte tanulmányozni.

- Nyugi, legkésőbb négy óra múlva kimegy a hatása belőled - szólalt meg, én pedig egy pillanatra rosszul lettem.

Négy óra? Szerintem már éjfél is elmúlt, nem hinném hogy reggelig itt szeretnék maradni, hiába Yoongi lakásán vagyunk. Szerintem láthatta, hogy mennyire megrémültem, ezért elmosolyodott és közelebb csúszott hozzám.

- Nyugi, itt maradok veled és vigyázok rád - nyúlt a kezemért, majd összekulcsolta az ujjainkat és cirógatni kezdte a kézfejemet.

- Jó - bólintottam egyet és nyeltem egy hatalmasat, mert éreztem, hogy megint szomjas lettem. - Nagyon zsibbad mindenem.

- Tudom - sóhajtott fel. - Sajnos ilyen ez az Extasy. De még így is jobban jártál, mintha Speedet vagy Ginát kevertek volna a piádba, mert azok sokkal veszélyesebbek.

- Miért tudsz te ennyi mindent a drogokról? - pillantottam rá, mire ő lesütötte a szemeit.

- Mondjuk úgy, hogy van egy rokonom, aki függő és miatta néztem utána ezeknek.

- Oh, értem. Kaphatok vizet? - nyeltem ismét egyet, mire Jimin már fel is ült és nyújtotta az üveget.

- Mihez lenne kedved? - kérdezte tőlem, mire el kellett tűnődjek ezen a kérdésen.

Nem sokszor kérdezi meg, hogy mit szeretnék csinálni, sőt még egyszer sem érdeklődött különösebben afelől, hogy mit szeretnék csinálni, ezért rendesen meg kellett fontoljam. Akárhogy is próbáltam nem afelé terelni a gondolataimat, még is mindig ott lyukadtam ki, hogy meg akarom csókolni őt. Tekintetem az ajkaira is tévedt és ismét nyeltem egyet, de most nem feltétlen a szomjúság miatt, hanem ezért mert észrevette, hogy mit nézek és szerintem tisztában volt azzal, hogy még is mit szeretnék csinálni.

- Na? - simított végig az alkaromon, mire felsóhajtottam.

- Me... megcsókolsz? - kérdeztem tőle dadogva és le is sütöttem a szemeimet, mert rendkívűl zavarba jöttem.

Nem válaszolt semmit, ami miatt tökre azt hittem, hogy illedelmesen el lettem utasítva és esze ágában sincs megcsókolni engem, viszont felkönyökölt az ágyon, jobb kezével az állam alá nyúlt, majd óvatosan maga felé fordította a fejemet. Fogalmam sincs, hogy meddig bámulhattuk egymást szótlanul, de elvesztem íriszeiben és szerintem még pislogni is elfelejtettem, annyira koncentráltam, csak tudnám, hogy miért. Végül sóhajtott egyet, én pedig majdnem felnyögtem, amikor ajkait végre az enyéimnek nyomta és gyengéden mozgatni kezdte azokat. Egészen egy hete sóvárogtam, hogy ismét megcsókoljon, mert már az első alkalomkor is meg tudtam volna halni az örömtől és egy kicsit még most is hihetetlen volt, hogy megint megtörtént, de ezek szerint neki sem volt ellenére, hiszen egyre gyorsabban diktálta a tempót. Meglepődtem, amikor elhajolt tőlem és átdobta rajtam a lábát, majd ismét megszüntette a közöttünk lévő távolságot, de esélyem sem volt ilyenek gondolkodni, hiszen következőre már meg is harapta alsó ajkam és gyengéden meghúzta azt.

- Szólj, ha rosszul vagy - lihegte ajkaimra, mire elmotyogtam egy okét, de jelen pillanatban semmi bajom nem volt, azon kívül, hogy rohadtul melegem volt.

Oldalra fordította a fejemet és áttért a nyakamra, én pedig apró sóhajokkal díjaztam, amit csinált. Kirázott a hideg, amikor gyengéden végig húzta fogait a felhevült bőrömön és muszáj volt megmarkolnom felsőjének alját, mert nem akartam felnyögni. Egészen a fülem mögötti részig puszilgatott, ezzel teljes eksztázisba rántva engem. Beszélt hozzám, de egyszerűen nem értettem és úgy éreztem, hogy bőröm lángol, Jimin puha ajkai pedig csak rontottak a helyzeten, úgy éreztem, mintha folyamatosan cigicsikkeket nyomkodtak volna a bőrömre.

- Ji... Jimin - nyöszörögtem, mire azonnal abbahagyta a bőröm kényeztetését.

- Jól vagy? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Nyitok egy ablakot - szállt le rólam, én pedig hálásan néztem rá, hiszen tényleg tüzelt a testem. - Ez az egyik rohadt mellékhatás. Sajnálom, jobban oda kellett volna figyelnem erre, csak... - itt elhallgatott és idegesen a hajába túrt.

Nem értettem, hogy mi történik, viszont amikor megéreztem a hűvös levegőt a bőrömön, muszáj volt felnyögjek. Rohadt jó érzés volt, rögtön éreztem, hogy segít és fel is ültem az ágyon, hogy még jobban érezzem a kinti levegőt. Valaki megrángatta a kilincset, Jimin pedig mutatta, hogy ne parázzak, majd ő lerendezi.

- Te komolyan drogot kevertél a piájába? - emelte fel a hangját, nekem pedig már ekkor leesett, hogy Taehyung lehet az ajtóban. - Lángol a kurva teste és rohadtul kivan miattad! - kiabált, én pedig meglepődtem, hogy ennyire felhúzta magát.

Nem hallottam Taehyung válaszát, de úgy tűnt, hogy Jimin nem igazán akarja folytatni a beszélgetést, ugyanis rácsapta az ajtót és ismét bezárta azt, majd szó nélkül sétált oda az ablakhoz és hajlította be egy kicsit, hogy ne legyen teljesen nyitva. Leült mellém az ágyra, én pedig behunytam szemeimet, amikor ajkait a homlokomra tapasztotta, de nem volt hosszabb pár másodpercnél ez a művelet, hiszen gondolom csak azt nézte, hogy még mindig lázas vagyok-e. Viszont nem hajolt olyan messzire tőlem, túlságosan közel maradt hozzám, így nehezemre esett nem a szájára pillantani. Nyeltem egy aprót és jelen pillanatban mindent képes lettem volna megtenni azért, hogy ismét megcsókoljon. Már éppen szólásra nyitottam az ajkaimat, mire mutatóujját a számra tette és jelezte, hogy ne mondjak semmit. Hirtelen ötlettől vezérelve megpusziltam az ujját, mire Jimin elmosolyodott.

- Miért vagy ilyen mohó? - kérdezte, de továbbra sem vette el a számtól az ujját, így jó párszor megismételtem az előző műveletet, mert tetszett.

- Nem vagyok mohó - ráztam meg a fejemet. - Csak... - nem bírtam befejezni, amit szerettem volna, mert Jimin ujja helyett most már ajkai tapadtak az enyéimre és nem tehettem róla, de felnyögtem, amikor egy fokkal erősebben csókolt meg.

Fogalmam sincs, hogy meddig voltunk a szobában, de annyit tudtam, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Rohadtul élveztem, ahogy Jimin játszadozik velem és azt is, amikor nyakamat lepte el ismét puszikkal, majd később csókokkal. Nem voltam már olyan nagyon rosszul, szerintem a nehezén már túl voltam, de még mindig melegem volt és zsibbadtam, mint az állat, szóval a drog hatása még mindig nem múlt el. Mondjuk jelenleg az egyetemistán kívül nem igazán tudtam bármire is koncentrálni, de ez már csak részlet kérdés. Jimin komolyan velem volt egészen addig, amíg ki nem ürült a szervezetemből az Extasy, viszont az elfogyasztott alkoholok miatt még mindig szédültem, de legalább most már nem volt lázam és nem tüzelt a bőröm.

Olyan fél négy lehetett, amikor megjelent a többi egyetemista meg a két barátom is a szobában, de senki sem tudott arról, hogy mi volt velem az elmúlt órákban, kivéve Taehyung, de ő szerencsére nem hozta fel a témát, így a többiek csak azt tudták, hogy a kelleténél több piát ittam. Jihyunék vittek végül haza, mert az apja eljött értünk, viszont mielőtt elhagytam volna a házát odaléptem Jiminhez.

- Köszönöm, hogy segítettél és velem voltál - hajoltam teljesen közel hozzá, mert nem akartam, hogy a többiek is hallják.

- Ugyan, ez természetes - mosolyodott el. - Holnap beszélünk - suttogta most ő, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy gyengéden meg fogja harapni a fülcimpám.

Bólintottam egyet, mert rajtunk kívül még legalább tízen álltak az ajtóban és figyelték a történéseket. Nem tehettem róla, de muszáj volt megölelnem őt, mielőtt végleg kiléptem volna az ajtón, mert tényleg nagyon hálád voltam neki. Mosolyogva simított végig a hátamon és közölte, hogy most már tényleg menjek, mert sosem érek haza. Kettő tátott szájjal találtam szembe magamat, amikor távolabb kerültünk egymástól Jiminnel, de én csak lehajtott fejjel, beharapott alsó ajakkal indultam el Jihyun kocsija felé, amiben az apja várt már minket.

Csak mert megint szeretlek titeket és mert ez egy izgalmas rész lett szerintem! ❤❤❤

Amúgy, olyan kérdésem lenne, hogy szerintetek megérné egy olyan könyvet csinálnom, amiben tippeket adnék kezdő íróknak? Pl: helyesírás, tagolás, vessző, szóköz, stb... Csak mert tegnap este gondolkodtam és szívesen segítenék nektek, ha meg lenne rá az igény!