Miután Jimin faképnél hagyott, a szobámba rohantam és a szűk nadrágom után kezdtem kutatni. Szerencsére meg is találtam, az pedig nem volt kétség, hogy azt fogom-e húzni este. Írtam a két jómadárnak, hogy megyek én is a buliba, szóval akár mehetnénk együtt is. Persze mindketten majd kiugrottak a bőrükből és azt mondogatták, hogy ők megmondták, hogy Jimin rávesz erre, hogy menjek. Seungminnek egyébként hétfőn mondtam el mindent a suliban, nem akartam neki telón ledarálni a dolgokat. Örült és szerinte egyáltalán nem a pia miatt csókolt meg, viszont én nem voltam ebben annyira biztos. Egy egyszerű fehér pólót húztam fel ismét, majd befújtam magam hat kiló kölnivel, a hajammal meg igazából nem kezdtem semmit, csak trehányul beletúrtam és hagytam, hogy néhány tincsem az arcomba lógjon.

- Jól nézel ki - mosolyodott el anya, amint lementem az emeletről.

- Köszi - villantottam ki fogaimat, majd levettem a kabátom a fogasról, de nem húztam fel, mert kocsival megyünk, én pedig nem szerettem volna, hogy rám süljön.

- Megint azokkal az egyetemistákkal lesztek? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet. - Meg a helyes gyerekkel?

Megnevezésére nehezemre esett nem felnevetni, aranyosnak találtam, hogy így megjegyezte. Ismét csak egy bólintásra futotta, de pont ekkor hallottam meg Jihyun kocsijának dudáját, ami jelezte, hogy itt vannak. Egy gyors puszit nyomtam anyának, majd közöltem vele, hogy sietek haza, hogy filmezős szombatot tartsunk. Erre csak azt válaszolta, hogy nem kell délre itthon lennem, mert apa úgy is ledől majd, mert hét körül ér csak haza. Éjszakai műszak után általában délután háromig sosem tér közénk, szóval ez az időpont lett a végső megegyezésünk.

- Szexi - jegyezte meg Seungmin, mikor már Jihyun mellett ültem az anyós ülésen.

- Jimin miatt öltöztél ki ennyire? - kérdezte a kormány mögül egy hatalmas vigyor kíséretében Jihyun.

Nem válaszoltam, hiszen eléggé egyértelmű volt. A hátsó ülésről megkaptam, hogy ha ma este nem mászok rá Jiminre, akkor ők veszik kezükbe az ügyet. Szemet forgatva bámultam ki az ablakon és inkább nem is szóltam semmit. Nem fogok nyomulni rá, de ezt már nekik is elmondtam, de azt komolyan nem akarom, hogy kezükbe vegyék az irányítást, mert abból jó nem sülhet ki.

Alig öt perc múlva már le is parkoltunk egy hatalmas kertes ház elé és már a kocsiban is lehetett hallani a dübörgő zenét. Vettem egy mély levegőt és ismét feltettem magamnak a kérdést, miszerint megér ez nekem ennyit? Nyilván nem csak az a szerény hat fős egyetemi társaság lesz itt, akiket már ismerek, hanem ki tudja hány ismeretlen ember.

- Én szerintem itt megvárlak titeket - motyogtam a lehető leghalkabban, de szerintem mondanom sem kell, hogy a két fiú mit reagált erre.

- A faszt vársz meg - reagált először Jihyun és már ki is szállt a volán mögül.

- Jungkook, ne csináld már. Jó buli lesz, végre engedd el magad. - mondta egy fokkal nyugodtabban Seungmin, majd ő is kiszállt a kocsiból, így egyedül maradtam.

Vagyis egyedül maradtam konkrétan öt másodpercig, amíg Jihyun meg nem kerülte a kocsit és mellém nem ért. Kinyitotta az ajtót, és nem túlzok, h azt mondom, hogy konkrétan kirántott a kocsiból. Nagyokat pislogva próbáltam felfogni a helyzetet és nem elröhögni magam, de annyira abszurd volt az egész. Magamtól is kiszálltam volna a kocsiból, nem kellett volna segíteni, na mindegy.

- Na, menjünk - biccentett a hatalmas fehér ház felé, én pedig nem akartam elhinni, hogy Yoongi valóban itt lakik.

Jihyun ment elől magabiztosan, én középen, Seungmin pedig mögöttem, azért, hogy ne rohanjak el, ha mondjuk meglátom Jimint. Ahogy kinyílt a bejárati ajtó, olyan füstfelhő szaladt ki azon, hogy arrébb kellett álljak, nehogy belesétáljak. Random tény, hogy utálom a cigi füstöt és hányni tudnék a szagától.

- Szevasztok - jelent meg Jin és Hoseok az ajtóban, majd egy szoros öleléssel üdvözöltek minket és beljebb is invitáltak minket.

- Nem tudom hol van Yoongi, de üdvözöl titeket - kiabálta túl a zenét Hoseok, de mielőtt még bármelyikünk is válaszolhatott volna, eltűnt Jinnel együtt.

Ekkor volt csak merszem körbe pillantani a hatalmas nappaliban, ahol vagy negyvenen lehettek. Namjoon a kanapén ült és egy kisebb társasággal röhögtek valamin, de olyan hangosan, hogy még a zenénél is hangosabbak voltak. Mindenhol alkoholos poharak hevertek és szemet szúrt pár vízipipa is, amik a sarokban lévő asztalon voltak. Szívesem hevesen kezdett verni, amikor megpillantottam Jimint, amint éppen kifúj egy hatalmas adag füstöt. Vettem egy mély levegőt és jó mélyre elraktároztam ezt a pillanatot, mert az egyik legszexibb megmozdulása volt, amit valaha láttam tőle. Végig nyaltam alsó ajkamon és automatikusan eszembe jutott a csókunk, amit szerintem sosem leszek képes elfelejteni. Mondjuk nem is akarom, de az már más kérdés.

- Nem jössz beljebb? - zökkentett ki Seungmin a gondolatmenetemből, mire zavartan bólintottam egyet és követtem őket.

A konyhában kötöttünk ki és megbeszéltük, hogy iszunk egy pohár vodkát, hogy meglegyen az alapozás. Ma sem szerettem volna sokat inni, de elnézve ezt a rengeteg alkoholt, nem hiszem, hogy ellen tudnék állni. Plusz kellene valamiféle löket, ami miatt szóba merek majd állni Jiminnel és rá merek kérdezni a buliban történtekre.

Fogalmam sincs, hogy mikor is maradtam egyedül, de amikor észbe kaptam, már nem vodkával teli poharat szorítottam a kezeimben, hanem valami barna löttyöt és nem Jihyunnal és Seungminnel voltam, hanem egy számomra ismeretlen fiúval. Látszott rajta, hogy nincsen már egyedül, miután elkezdte nekem ecsetelni, hogy Jessica nem szereti őt és, hogy ma este a sárga földig fogja inni magát, mert szerelmi bánata van, úgy döntöttem, hogy magára hagyom. Kiosontam a konyhából, de nem gondoltam volna, hogy hirtelen ekkora tömeg lesz itt, ezért megtorpantam. Nem segített a helyzeten, hogy forogni kezdett velem az egész ház, mindenből kettőt láttam és a kék, sárga, piros neon fények kivakították a szemeimet.

- Minden oké? - lépett oda hozzám Taehyung, én pedig fellélegeztem, hogy végre találkoztam egy ismerős arccal.

- Kicsit el vagyok veszve, hogy őszinte legyek - vakargattam meg a tarkóm, mire a mellettem állóból kitört a hangos nevetés.

- Ezek szerint nem ittál eleget - veregetett hátba, majd már kezembe is nyomott egy újabb piros poharat, amiben átlátszó folyadék volt. - Egészségedre!

- Köszi - motyogtam, majd mit sem törődve azzal, hogy valójában mit is iszok, lehúztam az egészet.

Arcom azonnal grimaszba szökött, hiszen megcsapta ízlelő bimbóimat az alkohol jellegzetes íze, de ez egyáltalán nem volt finom. Kaparta a torkomat, így köhögni kezdtem, Taehyung pedig elmotyogott egy "amatőr" szöveget, majd megint egyedül maradtam. Sóhajtottam egyet és a kanapé felé indultam, mert egyre jobban kezdtem szédülni, de még mielőtt elérhettem volna a célom, szerencsésen nekimentem valakinek.

- Jungkook? - hallottam meg a már túl jól ismert hangot, én pedig azonnal az előttem állóra pillantottam.

- Helló - intettem egyet és szerintem a lehető leggázabban nézhettem ki. - Hát te? Hogy hogy itt vagy?

- Yoongi a haverom - ráncolta össze a szemöldökeit, én pedig képzeletben tarkón csaptam magam a hülye kérdés miatt.

- Bocsi, túl sokat ittam - kuncogtam fel, majd kikerülve Jimint indultam meg a kanapé felé, ahol szerencsére senki sem ült, így elterültem rajta.

- Szerintem nem jó ötlet egyedül maradnod - jelent meg mellettem Jimin, majd leült a fejemhez, én pedig felpillantottam rá.

Hirtelen ötlettől vezérelve feljebb tornáztam magam a kanapén, fejemet pedig a combjaira helyeztem.

- Akkor maradj velem - csúszott ki a számon a mondat, amit csak magamban szerettem volna kimondani, de nagy köszönet az alkoholnak, hogy meghozta a kellő bátorságom.

Jimin nem szólt semmit, csak oldalra pillantott, ezzel párhuzamban pedig végignyalt ajkain. Jobbnak láttam, ha elfordulok onnan, mert a végén képes lettem volna rámászni. Nagyon kívántam őt, mocskosul, viszont ő semmi érdeklődést nem mutatott felém, szóval ennyit a majd este megbeszéljük a történteket dologról.

- Vicces, hogy mindenből kettőt látok - kuncogtam fel, ahogy az embertömegen bámultam végig.

- Nem úgy volt, hogy nem iszol sokat? - kérdezte, mire én csak megvontam vállaimat.

- Mindig ezt mondom.

- Egyszer be is kellene tartanod - nevetett fel, én pedig egyet értettem vele, de erről neki nem kellett tudnia.

- Egyszer majd befogom - mondtam, de abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán hallotta.

Eddig bírtam ki, hogy ne nézzek fel rá. Beharaptam alsó ajkaimat, amikor találkozott tekintetünk egymással. Szemei a lehető legjobban csillogtak, de egyetlen szót sem szólt. Miért csinálja ezt velem? Olyan, mintha direkt fel akarna csigázni engem, ezzel az az egy baj van, hogy már a puszta jelenlétével ezt tette. Elmotyogtam egy bazdmegot, abban reménykedve, hogy nem hallotta meg, majd felültem. Kérdőn pillantott rám, mire közöltem vele, hogy elmegyek és megkeresem a mosdót. Muszáj volt leöblítenem az arcom egy kis hideg vízzel, mert olyan szinten melegem lett, hogy ha valaki hozzám akart volna érni, megégettem volna. Megkérdezte, hogy kísérjen-e el, de egy határozott nemmel le is ráztam, mert éppen tőle szerettem volna menekülni, vagyis nem tőle, hanem az érzéseimtől. Azt hiszem rosszul vagyok.