- Nem szeretnék menni Jihyun - ráztam meg a fejemet már sokadjára, amikor haverom közölte, hogy este Yoongihoz vagyunk hivatalosak.

- Jimin miatt, komolyan? Az sem biztos, hogy ott lesz. - sóhajtott fel, majd becsukta szekrénye ajtaját és várakozóan pillantott rá.

- Biztos, hogy ott lesz - vettem kezeimbe a matek cuccomat.

- Már eltelt egy hét és semmi sem történt. Nem keresett, te pedig túl beszari vagy ahhoz, hogy írj neki, de este biztosan tudsz majd vele beszélni, ha ott lesz.

Igaza volt, valóban tényleg beszari voltam ahhoz, hogy írjak Jiminnek. Minden este írtam neki egy regényt, hogy mi volt az a csók, hogy miért nem keres, de minden egyes alkalommal kitöröltem és úgy voltam vele, hogy majd ír, ha érdeklem. Ezzel már csak az volt a baj, hogy nem írt, szóval ezek szerint nem érdeklem őt.

- Nem - csuktam be a kelleténél hangosabb a szekrényemet, majd hátat fordítva Jihyunnak, indultam meg a terem felé.

Nem muszáj nekem is minden buliban ott lettem. Nyilván Seungminnel a csajok miatt mennének, de ha ott lenne Jimin, akkor nem hiszem, hogy mással is tudnék fogalkozni. Egyszerűen túl megalázottnak éreztem magam, amiért ilyen könnyen hagytam, hogy megcsókoljon. Talán igaza volt és tényleg nem tudok nemet mondani. Ismét rossz kedvem lett, csak haza szerettem volna menni és animét nézni. Nem kellenne ennyire megviselnie a történteknek, de túlságosan belehabarodtam Jiminbe, így képtelen vagyok elmenni a tény mellett, hogy csókolóztunk, de azóta nem beszéltünk. Mármint nem is az a bajom, hogy személyesen nem beszéltünk, hanem még messengeren sem próbáltam meg elérni. Ha meg akarta volna velem beszélni a történteket, akkor már megtette volna.

A nap további része eseménytelenül telt, egyedül voltam, mert Seungmin és Jihyun az estét tervezték, amin én nem fogok részt venni. Most már azért sem megyek el és most már azért is otthon maradok és animét fogok nézni. Menjenek csak bulizni, igyák hányásig magukat és csajozzanak be, engem komolyan nem érdekel.

Szó nélkül indultam haza, viszont arra nem számítottam, hogy a suli előtt ott fog állni Yoongi, Namjoon, Taehyung, Hoseok, Jin és nagy örömömre Jimin is. Hirtelen az is megfordult a fejembe, hogy visszafutok a suliba és inkább a hátsó bejáraton távozok, de már késő volt, ugyanis Taehyung vigyorogva kezdett integetni és jelezte, hogy menjek oda hozzájuk. Vettem egy mély levegőt és remegő lábakkal, de megindultam feléjük.

- Sziasztok - erőltettem egy apró mosolyt magamra és minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek Jiminre, mert akkor biztosan zavarba jöttem volna és arcom vörös színben pompázott volna.

- Szeva - üdvözöltek mosolyogva, majd egyesével kezet fogtam velük, igen, még Jiminnel is.

- Mi a helyhet? - kérdezte Yoongi, mire megvontam vállaimat. - Este te is jössz?

- Hát, nem hiszem - vakargattam meg a tarkómat, mire mindenki kérdőn pillantott rám.

- Miért nem? - kérdezte Hoseok, mire ismét csak vállaimat rángattam.

- Nincs igazán kedvem hozzá, de Jihyun és Seungmin megy, szóval ja.

- Pedig lesznek jó csajok - vigyorgott Namjoon, én pedig nem tudtam mit kezdeni az információval. Jó?

- Azért gondold át - szólalt meg Jimin, én pedig rá pillantottam.

Tekintetünk összekapcsolódott, de csak bólintottam egyet, mert szerintem nem bírtam volna megszólalni, ha meg igen, akkor is csak dadogtam volna össze-vissza. Szerencsére pont ekkor ért ide Jihyun és Seungmin, így rájuk terelődött a figyelem, viszont továbbra is magamon éreztem Jimin pillantását. Igazából csak azért jöttek ide, hogy közösen menjenek megvenni estére a piákat és a nassolni valókat. Illedelmesen elköszöntem tőlük, majd a buszmegálló felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb haza érjek. Szívem még mindig hevesen vert az előbb kialakított szemkontaktus miatt, ami Jimin és közöttem alakult ki.

- Megjöttem - kiáltottam el magam, amint beléptem a házba és levetettem magamról a kabátomat, cipőimet pedig a helyükre tettem, mert anya allergiás volt arra, ha a lábbeliket nem a kialakított helyre tettük.

- Szia Jungkook - pillantott rám apa, aki a kanapén ült és valamit olvasott.

- Anya? - kérdeztem, mire válaszként megkaptam, hogy dolgozik.

Apa éjszakás lesz, szóval faszán elkerülik majd egymást. Kivettem a hűtőből egy joghurtot, majd levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

- Minden rendben volt ma? - pillantott rám, mire bólintottam egyet.

- Hármas lett a matek dogám.

- Az jó, vagyis a szintedhez képest jó - javította ki magát, mire mindketten nevetésben törtünk ki.

- Igaz? Nagyon örültem neki.

- Holnapra ugye nem terveztél semmit? Tudod, közös filmezés lesz este. - emlékeztetett az előző heti megállapodásunkra.

- Nem! Sőt még mára is lemondtam a programot.

- Milyen program? - tette le maga mellé a könyvet, így minden figyelmét nekem szentelhette.

- Csak Seungminék hívtak buliba, de nincsen kedvem hozzá.

- Tudod fiam - sóhajtott fe. - Én minden pénteken és szombaton buliztam, amikor annyi idős voltam, mint te.

- Tudom, de engem nem vonzz annyira - vontam meg vállaimat.

- Megértem, csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy most kellene kiélvezned az életet, mert ha egyetemista leszel, esetleg dolgozni kezdesz, akkor alig lesz időd ezekre. - bólintottam, hogy megértettem, de nem igazán értettem, hogy miért mondja ezt nekem.

- Oké? - hallatszódott kérdésnek inkább a válaszom.

- Persze, azért ésszel kell, mert manapság a bulizások nélkülözhetetlen kellékei lettek a fű és a különféle tudatmódosító szerek, meg ugye az alkohol, de az mellékes.

- Nem értem, hogy miért mondod ezt nekem - néztem továbbra is értetlenül rá.

- Csak benne vagy a korban és tudatni akartam veled, hogy engem aztán nem zavar, ha lerészegedsz és lányokkal kavarsz. Élvezd ki ezt a pár évet, amikor még vannak szabad perceid.

Szerencsémre ezt a rendkívül érdekes beszélgetést apa telefonja zavarta meg, ami a konyhából zenélt, én pedig ezt az alkalmat választottam ki arra, hogy felosonjak a szobámba. Kicsit meg voltam zavarodva, hogy apának még is honnan jött ez az egész, de azért örültem, hogy nem zavarja, ha hétvégenként nem itthon ülök, hanem "csajozok". Alig telhetett el öt perc, kopogtattak az ajtómon, én pedig szemet forgatva megszólaltam.

- Gyere apa.

Biztos voltam benne, hogy apa lesz az, hiszen anya majd csak később érkezik, más meg rajtunk kívűl nem tartózkodik a házban, viszont arra nem számítottam, hogy Jimin dugja be fejét az ajtómon, hogy felmérje a terepet. Szemeim hatalmasra tágultak és teljesen lefagytam. Az már csak részlet kérdés volt, hogy leapáztam, de úgy nézhettem ki, mint valami csöves.

- Bejöhetek? - kérdezte, én pedig csak bólintottam egyet, mert szerintem képtelen lettem volna megszólalni.

Rettenetesen zavarban voltam, mert a csókunk óta nem beszéltünk egyszer sem, egyedül suli után, amikor összefutottam velük. Nem értettem, hogy még is mit keres itt, de nem mertem megkérdezni tőle. Viszont Jimin egyáltalán nem zavartatta magát, levágódott az ágyam másik felére, én pedig hálát adtam az égnek, hogy francia ágyam van, nem pedig egy egyszemélyes kis szarom.

- Mi szél hozott? - tettem fel a világ talán egyik leggázabb kérdését és ezt a mellettem fekvő is így gondolhatta, hiszen összeráncolt szemöldökökkel pillantott fel rám.

- Miért nem akarsz jönni este? - hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésem.

- Nincs kedvem - vontam meg vállaimat, de látszólag nem dőlt be nekem.

Most el kellett volna mondanom neki, hogy amúgy miatta nem akarok menni? Mert zavarban vagyok a csókumk miatt és csak meg szeretném vele beszélni a történteket, de neki látszólag eszébe sincsen.

- Na, gyere már, jó lesz - győzködött, de én továbbra is csak a fejemet ráztam. - Én is ott leszek.

- És? - válaszoltam a kelleténél talán túl flegmábban és gyorsabban.

- Hát tudod, megbeszélhetnénk a buliban történteket.

Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, amikor felhozta a témát, nekem pedig azonnal eszembe nyutott, amikor a falnak nyomott és még a szuszt is kicsókolta velem. Mérlegeltem a helyzetet, mert ha ez az egyetlen esélye annak, hogy beszéljünk, akkor elmegyek abba a buliba és végre tisztázhatjuk a történteket. Már csak az az egyetlen bajom, hogy közli majd velem, hogy csak az alkohol miatt tette, én pedig úgy csinálok majd, mintha nem jelentett volna nekem se semmit, pedig belülről majd szét akarnék szakadni.

- Mikor kezdődik? - kérdeztem végül, mire hatalmas vigyorral az arcán közölte velem, hogy este kilcenkor. - Remek - forgattam meg a szemeimet.

- Nyugi, hidd el, hogy rohadt jó buli lesz - kelt fel az ágyamról, majd elém sétált és várakozóan bámult rám.

- Honnan tudtad, hogy itt lakom? - pillantottam fel rá.

- Jihyunék mondták el.

- Ők is tudnak arról, hogy ide jöttél? - ráncoltam össze szemöldökeimet, mire Jimin csak bólintott egyet.

- Azt mondták, hogy nekem nem tudsz majd nemet mondani, szóval feltétlen én beszéljek vele.

- Már megint itt tartunk? - csattantam fel, hiszen a buliban is ez miatt kaptam fel a vizet.

- Nem! - vágta rá azonnal. - Inkább kísérj ki.

Egy hatalmas sóhajtás kíséretében lekísértem a bejáratig és vártam, hogy menjen, de még mielőtt ez megtörtént volna, körbe pillantott, majd közelebb lépett hozzám és a fülemhez hajolt. Szívem heves dobogásba kezdett és közel voltam ahhoz, hogy összeessek.

- Remélem este megint azt a szűk nadrágod húzod - suttogta a lehető legerotikusabban, én pedig beharaptam alsó ajkamat és lehunytam a szemeimet.

Viszont mire észbe kaptam, már egyedül álltam a bejárat előtt és úgy nézhettem ki, mint valami idióta. Arcom száz százalék, hogy piros volt, mert rendesen zavarba jöttem. Oké, azt hiszem, hogy megyek és megkeresem azt a nadrágot.

Utolsó rész 2018-ban❣❣
Ide is írok, mert miért ne (?) Nagyon örülök, hogy a sztori átlépte az 5K-t és, hogy ilyen sok pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban❣ Jövőre találkozunk és igyekszem a könyv folytatásával, mert hát most már tényleg beindul a sztori. Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok előre is B.U.É.K mindenkinek❣