- Nem vagyok féltékeny, csak nem értem, hogy miért adod be ilyen könnyen a derekad. Nem is ismerted a csajt és még is képes lettél volna vele smárolni úgy, hogy full részeg vagy. - hadarta, nekem pedig kellett pár perc, mire felfogtam a mondottakat.

Nem értettem, hogy miért akadt ki ennyire, hiszen az ő szemében csak haverok vagyunk. Úgy viselkedett, mintha a pasija lennék és éppen megcsalni készültem volna. Szótlanul álltam vele szemben és nem esett nehezemre észrevenni, hogy mennyire felhúzta magát. Mellkasa feltűnően gyorsan emelkedett és süllyedt, kezei ökölbe voltak szorulva és száját összepréselte.

- Bocsánat vagy mi - nyögtem ki végül.

Én magam sem tudom, hogy miért kértem bocsánatot, hiszen nem vagyunk együtt, se semmi ilyesmi, de még is ezt láttam helyesnek. Látszólag ő sem erre a válaszra számított, mert hátrált is egy lépést. Belül nagyon őrlődött valamin, ez látszott is rajta, én pedig nagyon kíváncsi lettem, hogy még is mi játszódhat le most a fejében.

- Szerintem menjünk vissza - mondtam, majd el is indultam a bejárat felé, de ő megragadta a csuklómat és visszarántott a helyre, ahol eddig is ácsorogtam.

- Ne add magad ennyire könnyen, Jungkook - szólalt meg, mire szemeim hatalmasra tágultak.

- Mi? - kérdeztem idegesen és nem hittem el, hogy még ötvenszer közli velem, hogy szerinte könnyen beadom a derekam. - Bocsánat, hogy részeg vagyok és csak élni akarom a kurva életemet - csattantam fel és kezdtem egyre idegesebb lenni.

Eddig minden olyan szép volt, erre most be kellett szólnia. Éreztem, hogy torkomban gombóc keletkezik és bármelyik pillanatban elbőghetem magam. Alapjáraton nem vagyok az a sírós fajta, de most a rengeteg elfogyasztott alkohol hatással van rám és mindent jobban magamra veszek.

- Nem úgy értettem - rázta meg a fejét. - Csak arra akartam ki... - kezdte el, de én idegesen szavába vágtam.

- Ő legalább meg akart csókolni és felkért táncolni! - ütöttem könnyes szemekkel mellkasba. - Annak ellenére, hogy azt sem tudta ki vagyok, érdeklődést mutatott felém! - folytak végig az első könnycseppek az arcomon. - Veled ellentétben! - tettem hozzá magamban.

- Ez nem ilyen egyszerű Jungkook - sóhajtott fel és idegesen beletúrt a hajába.

- Bemegyek - motyogtam, majd ismét elindultam a bejárat felé, de Jimin megint megragadta a csuklómat és visszarántott magához.

Teljesen neki nyomott a falnak, majd motyogott valamit, de nem bírtam rá figyelni, hiszen túl közel volt hozzám ahhoz, hogy koncentrálni tudjak akár bármire is. Szívem hevesen kezdett verni, forgott velem minden, de amikor ajkait az enyémeknek nyomta, egy pillanatra megszűnt minden. Nem volt gyengéd, szinte tépte ajkaimat, de nem bántam, mert végre megtette. A pólómba kapaszkodva húzott még jobban magához, majd végignyalt ajkaimon és már el is mélyítette a csókunkat. Próbáltam utánozni őt, szerencsétlenül mozgattam a számat és a nyelvemet, de túl gyorsan történt ez az egész. Szinte fel sem fogtam, hogy végre komolyan megcsókolt. Elhajolt tőlem, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. Próbáltam belőle kivenni valamit, de a sötét miatt ez lehetetlen volt, plusz az is rátett egy lapáttal, hogy még mindig iszonyatosan szédültem.

- Gyere, menjünk vissza - lépett tőlem hátra, majd a bár bejárata felé biccentett egyet.

Teljesen ledermedve álltam és bámultam őt. Ennyi? Meg sem magyarázza, hogy miért csókolt meg? Bólintottam egyet, mielőtt ismét könnyekben törtem volna ki és szó nélkül követtem őt, egészen az asztalig. Jihyun, Taehyung és Seungmin voltak csak az asztalnál, a többiek gondolom táncoltak vagy éppen ittak. Mindhárman ránk pillantottak, amikor odaértünk hozzájuk, én pedig igyekeztem kerülni a szemkontaktust velük. Leültem a helyemre, ahol eddig is ültem és az asztalt kezdtem tanulmányozni.

- Mizu? - szólalt meg először Taehyung.

- Semmi - vonta meg vállait Jimin, mire muszáj volt beharapnom alsó ajkamat, ami még mindig bizsergett az előző csóktól.

Hiába bámultam az asztalt, a szemeim előtt újra és újra lejátszódott a jelenet, amint csuklóm után kap és a falnak nyom. Nem számítottam rá, hogy megcsókol, de annyira vágytam már rá. Nem ilyen első csókot képzeltem el, de legalább Jiminnem volt. Egy irtó helyes és szexi egyetemistával, aki méghozzá fiú. Belegondolva hálás vagyok neki, amiért nem engedte, hogy azzal a lánnyal smároljak, akinek már most nem emlékszem a nevére.

- Minden rendben van? - tette kezét a vállamra Seungmin, mire felpillantottam rá.

- Persze, csak kicsit szédülök a pia miatt - fogtam némaságom az alkoholra.

- Minek iszik, aki nem bírja? - lökött játékosan oldalba Jihyun, mire felhorkantottam. Pont ő mondja?

- Leitattatok - forgattam meg a szemeimet és szerencsére erre már nem válaszolt, mert nem lett volna erőm vitázni vele.

Hajnali négy körül indult meg mindenki haza, szerencsére Jihyun más merre lakik, mint a többiek, szóval kettesben indultunk el. Jimin a csókunk óta még csak rám sem nézett, ami nagyon zavart. Én meg szerettem volna beszélni vele a történteket és tisztázni, hogy akkor most mi is van közöttünk, de ezek szerint ő nem így gondolta. Rosszul csókoltam, ez volt baj, vagy mi? Másra komolyan nem tudok gondolni, mert ez lenne a legvalószínűbb.

- Ugye elmentem táncolni azzal a lánnyal - szólaltam meg pár perc csend után.

Úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megosztanom a történteket, Jihyun pedig az egyik legtökéletesebb ember volt erre. Kíváncsian pillantott rám, hiszen senkinek sem említettem, hogy miért Jiminnel jöttem vissza az asztalhoz, amikor egy lánnyal mentem el.

- Szóval táncoltunk meg minden, a nevét is elmondta, de arra már nem emlékszem. Nem is ez a lényeg, hanem már majdnem csókolóztunk, csak jött Jimin és konkrétan elrángatott onnan, egészen ki, a bár elé. Ott pedig közölte velem, hogy mennyire könnyen adom magam és, hogy nem érti, hogy miért akartam smárolni a csajjal, amikor nem is ismerem. Be akartam jönni, mert elegem lett abból, hogy hozzám vág random dolgokat, de megragadta a csuklóm és konkrétan neki lökött a falnak. Utána meg... - itt beharaptam alsó ajkaimat és szerintem rögtön leesett neki, hogy mi történt ezután.

- Megcsókolt? - kérdezte egy oktávval magasabban, mire bólintottam egy aprót.

Megtorpant és kivillantotta fogait, amint rá néztem. Tudtam, hogy örül neki, de azért nem volt olyan rózsás a helyzet, hogy pezsgőt is bontsunk. Odarohant hozzám és szorosan magához ölelt, majd közölte, hogy jobban örül ennek, mint a matek ötösének, amit gimi alatt ebben az évben kapott először.

- És... jól csókol?

- Tessék? - pislogtam nagyokat és éreztem, hogy arcom vörös színre változik.

- Jól csókol Jimin? - kérdezte Jihyun mosolyogva, mert gondolom észre vette, hogy mennyire zavarba jöttem.

- Hát... igen - sütöttem le a szemeimet és nyeltem egy aprót. - Túl jól.

- És igazából miért is vagy ilyen búval baszott? - tette karba kezeit.

- Mert azóta rám sem nézett. Félek, hogy megbánta és, hogy soha többet nem fog hozzám szólni. Ennyire gáz lehettem? - temettem arcomat a kezeimbe.

- Én majdnem lehánytam a csajt, akivel először csókolóztam, szóval hidd el, hogy nem lehettél nagyon gáz. Plusz szerintem ő sem ezzel törődött akkor. Hidd el, hogy már rég meg akarta tenni, csak hát lehet eddig nem volt mersze. Ha nem hozza fel a témát, akkor hozd fel te és ne hagyd, hogy átbeszéletlen maradjon a dolog. - mondta komoran, nekem pedig muszáj volt felnevetnem, még ha igaza is volt.

- Mikor is lettél te ilyen bölcs? - löktem nevetve vállba.

- A pia hozza ki belőlem - röhögött fel ő is, majd jelezte, hogy ideje tovább indulnunk, mert rohadt hideg volt és már minél hamarabb haza szeretett volna érni, ahogy én is.