2017. 02. 16. /a történet befejezésekor/

Nos, nem hittem volna, hogy ezt ilyen nehéz lesz elkezdenem. A fejemben nagyjából összeállt, hogy mit fogok ide írni, de most, hogy itt vagyok, és ezt csinálom, nem is tűnik olyan könnyűnek.

Eleinte úgy voltam vele, hogy nem fogom ezt megírni, mert minek. De végül rájöttem, hogy annyi minden mondanivalóm lenne, nektek, akiket érdekel/érdekelt a Wherever you are, hogy nem hagyhattam ki.

Őszintén szólva, marha nehéz volt befejeznem ezt a sztorimat, mert ez volt az első, amit úgy komolyabban vettem. Figyeltem a helyesírásra, a szó mennyiségre, hogy ne legyen sablon, de persze izgalmas, és eseménydús legyen. Minden tőlem telhetőt megtettem, és szerintem sikerült is, de azért van hova fejlődnöm. Sőt, elég sokat kell még, hogy ténylegesen meglegyek elégedve magammal, és az írásaimmal.

Az igazat megvallva, én már a tizennyolcadik rész környékén elgondolkodtam a második évadon, de nem döntöttem el akkor, és még most se, hogy én akkor azt majd elkezdem.

Éppen ezért a két opció miatt, hagytam kisebb nyomokat az első évadban, amik alig észrevehetőek, de ha esetleg sor kerülne az újabb évadra, akkor sok mindent megmagyarázna, és tovább lehetne vinni a sztorit. De mivel olyan apró nyomok ezek, ezért az sem lenne baj, ha nem lenne folytatása az egésznek. Pár komment is arról szólt az Epilógus alatt, hogy lesz-e esetleg második évad. Igaz, ott is válaszoltam, de akkor itt is megteszem: Nem tudom, ha lesz is, akkor majd talán nyáron. Nem csak a suli miatt, hanem azért is mert ott van még a másik blogom, a You lied to me, és arra is szeretnék olyan erőt fektetni, amivel jobb lehet az egész. Ajajj, a másik agy szüleményemről akkor már ne is beszéljünk, mert eközben nagyon szeretnék egy nem fanfictiont is. De az már más tészta.

Így a végére szeretném megköszönni, hogy olvastátok, és támogattatok a vote-okkal, kommentekkel. Köszönöm a barátnőimnek, uh, talán nélkülök meg sem tudtam volna írni ezt. És persze azoknak is köszönöm külön, akiket nem ismerek személyesen, még is elmondta a véleményét, és várta az újabbnál újabb részeket. Fhú, nekem ezek tényleg nagyon jól estek/esnek. Ahj, tökre úgy "beszélek" mintha annyira "híres író" lennék itt wattpadon.

Na mindegy, szerintem ennyit szerettem volna leírni, de ha bármi kérdésetek van, akkor nyugodtan feltehetitek, és szívesen válaszolok rájuk.

Na-na, azért a meglepetést el ne felejtsem. Gondoltam hozok öt tényt a Wherever you are-ról. Hát akkor lássuk;

1. Az egész alapsztori tesi órán ugrott be, miközben kettő barátnőmmel a padon ülve a fiúkat néztük ahogy floorballoznak.

2. Brian és Mackenzie szakítását az elején nagyon drámaira akartam írni, sok bonyodalommal, de végül rájöttem, hogy felesleges lenne, mivel akkor a Lukenzie párosnak több probléma is feljött volna.

3. Sokat vaciláltam a happy end-en, hogy legyen-e vagy sem a végén, de hát mint olvashattátok, nem lett annyira happy.

4. Chloet az egyik legjobb barátnőmről mintáztam. Egy és egyben ugyanaz, bár míg neki barna haja van, C-nek szőke, de ettől függetlenül a személyeségük megegyezik. (A összetört púderes eset (20.-ik rész) meg is történt)

5. Mackenzie May a képzeleteimben Danielle Campbell.

+1. Az elején felmerült egy kis probléma, hisz Mackenziet elsőnek nem Luke-al képzeltem el, hanem Calummal, viszont mindenképp Luke-os fanfictiont akartam.

2018. 07. 06. /a történet átjavításakor/

Körül belül két nap alatt végeztem a sztorinak az átírásával. Igazából csak a helyesírási hibákat néztem át, mert nem akartam annyira a cselekvéseket is megbolygatni hisz ez volt a legelső könyvem itt wattpadon és nagyon jó emlékek kötnek hozzá, így hagytam úgy ahogy volt. (Pár szót alakítottam át a jégkorong meccseknél, amik nagy hülyeségek voltak, hisz úgy kezdtem el írni a sztorit, hogy fogalmam sem volt az egész sportról, de még ígyis van benne pár furcsa dolog ami tényleg csak az én képzeletem szüleménye, szóval dont't judge me ezekért). Ja, és a sztori elején van mostmár egy kis "cast" rész ahol bemutattam a kettő főszereplőt, hisz már rég akartam egy ilyet csinálni ennek a könyvemnek is. A mostani gondalataim a második évadról még mindig ugyanaz, hogy talán egyszer megírom, de nem akarok hitegetni senkit sem. Ha esetleg tetszett nektek ez az írásom, akkor nézzetek be a többi műveimbe is, hátha az is elnyeri a tettszéseteket.

Köszönöm, hogy végig olvastátok!💕
Xx, B.