Ahogy Luke hideg piercingje hozzá nyomódik az alsó ajkamhoz, egy hosszas bizsergés fut át a gerincem mentén. Mohón faljuk egymást, mintha ez lenne az utolsó perc a világvégéig. Teljesen kikapcsol az agyam, és semmire sem tudok koncentrálni, csak a szöszi puha ajkaira, amik egyszerűen őrületbe kergetnek. Fél perc múlva kapcsolok, hogy talán nem helyes, hogy ezt tesszük, mivel kitudja, hogy Lukenak milyen szándékai vannak. Hirtelen elválok a szöszitől és felállok az öléből. Zavartan túrok bele a hajamba, és egy aprót bólintva, tűnök el a fülkéből.

- Mackenzie, várj már! – kiált utánam a szőkeség, de én meg sem várva, rohanok bele a tömegbe.

Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.

- Nem láttad Lukeot? – jelenik meg előttem Cal, egy barna hajú lánnyal az oldalán, a semmiből.

- Lukeot? Ö, valahol ott – mutatok zavartan a hátam mögé.

- Valami gond van? – kérdezi, és egy pillanat alatt megváltozik az arckifejezése.

- Mi? Mi lenne a gond? Semmi baj – varázsolok egy műmosolyt az arcomra, közben pedig Calum kap egy üzenetet a telefonján. Megnézi, és rögtön a tekintetét az enyémbe fúrja.

- Ismered Yvettet? – vált témát Calum, amire csak egy értelmetlen pofát vágok.

- Öh, nem? – vonom fel a szemöldökömet, és a barna hajkoronával rendelkező lány, de ahogy jobban megnézem nem is teljesen barna, mert vége halványabb kékre van festetve, féloldalasan elmosolyodik.

- Ohh, nem baj az. Yvette, ő itt Mackenzie – mutat rám ez az idióta, akinek azt sem tudom mi baja lehet a jelenlegi pillantokban. – Mackenzie, ő itt Yv – húzza közelebb magához a csajt.

Biccentek egyet, majd kedvesen elmennék onnan a helyszínről, de Cal nem engedi.

- Mi bajod van? – förmedek rá.

- Bocs, Luke kérte – von vállat, és mire már ráeszmélek a szőkeség mellettem álldogál.

- Anyátokat – morgom, majd kifogás nélkül tovább megyünk Lukeal, aki egy csendesebb részleghez vezet. Calum és Yvette pedig a fotó fülkéhez igyekeznek, ahogy látom.

- Mi bajod van már megint? Észrevetted, hogy neked mániád mindig elszaladni előlem, és a problémák elől? – von kérdőre, de a hangjában nem vélek felfedezni egy cseppnyi haragot sem.

- Igen, tudhatnád már, hogy ez a hobbim – forgatom a szemeimet, közben pedig árad belőlem a szarkazmusság.

- Fura vagy – állapítja meg.

- Ja... – suttogom magam elé, majd a szemeimet Lukera vezetem. – Felejtsük el – mondom.

- Mit?

- Ami ott történt, abba a fotózos cuccban – veszem halkabbra a hangomat.

- Ha te így akarod... Nekem aztán oly mindegy. Mást csajt is meg tudok fektetni, nem kellesz pont te ehhez – fröcsögi az arcomba a szavait, ami már őszintén szólva nem hat meg.

- Na, akkor ezt megbeszéltük – mosolyodom el gúnyosan, majd elhagyom azt a helyet, és a többiek megkeresésére indulok.

~

Másnap reggel egy újabb meccsel indítjuk a napot, amit szerencsésen, ismét, megnyerünk. Ötből három, ami már jó aránynak számít. Ezért a srácok eldöntötték, hogy a ma este egy kisebb "bulit" tartanak, ahova meghívnak pár csajt a hotelből. Nem lepődtem meg ezen, őszintén szólva. De azon sem, hogy nekem erre semmi kedvem sincs elmenni. Ezért unottan fekszek az ágyamon, miközben a fejemet egy fehér párnával támasztom, és a telefonom képernyőjén látható Chloet figyelem, aki jelenleg a sminkét csinálja.

- ..és aztán elmentünk egy vásárba – folytatom tovább a tegnapi nap elmesélését.

A szőke barátnőm megáll egy pillanatra és várakozva néz bele a kamerába.

- Igen? – buzdul fel.

- Külön széledtünk, én bementem egy ilyen fotó fülkébe, és később Luke utánam jött – tartok egy kis hatás szünetet.

- ÚRISTEN?? ÉS??

- Elindította azt a szart, és így képet csinált rólunk az a gép.. Na és, ott.. Khm.. Megcsókolt. – nyögöm ki, mire Chloe felkiált és ugrálva kezd el táncolni a szobájában.

- EZAZ!! SMACIZTATOK, EZ TUDOD MIT JELENT?? – beszél hangosan, de muszáj elszomorítanom őt.

- Azt jelenti, hogy nem lesz semmi köztünk, mert azt mondta, hogy mást is megtud fektetni, és nem kellek én hozzá – hadarom el gyorsan, és C boldog arcából egy komoly, 'mindjártmegölömmagam' fej változik.

- A KURVA ANYJÁT!! – ordítja el magát és a púderjét a földhöz dobja. – Oh, ez eltört – nézegeti meg az előbb leejtett tárgyat.

- Alkohollal vissza tudod csinálni – tanácsolom.

- Hát ezt elhitted, mert én biztos ki nem megyek a konyhába. Vízzel is jó lesz – von vállat és a csapot megnyítva, az alá rakja a smink terméket.

- De ne! Azzal csak elrontod és utána már nem lesz jó – motyogom a végét.

- Szólhattál volna hamarabb is! – szól rám mire elkezdek hangosan röhögni.

- Bocs már!

- Na meséld tovább – tereli a témát, mire én megemlítem a mai "bulit".

- Ugye elmész? – kérdezi.

- Hát nem tudom – sóhajtok és gurulok egyet az ágyban.

- Akkor elmész – bólint, amire már nem is tudok ellenkezni.

Elmegyek, és megpróbálom jól érezni magam. Már amennyire a Lukeal történt szituáció miatt eltudnám engedni magam.

~

Mielőtt indulnék, kopogtatnak az ajtómon. Kilépve a kis fürdőszobából, nyomom le a kilincset. Nagy meglepetésemre Calum áll velem szemben.

- Ezt azt hiszem tegnap ott hagytátok – nyomja a kezembe rögtön a három képecskéből álló fotósorozatot. Elveszem tőle, és oldalra biccentem a fejemet, egy újabb kérdésre várva.

- Még valami?

- Jössz akkor ma a 223-as szobába? – vonja fel a szemöldökét.

- Igen – válaszolok röviden, mire a kreol bőrü fiú bólint, ezzel itt is hagyva engem.

Visszamegyek a szobába, hogy lerakjam a képet, amit előtte jól szemügyre veszek. Az asztal helyett, a kukába dobom, amiből rögtön kicsusszan.

- Mi a...? – morgolódok, majd megelégelve, azt hogy a kuka nem fogadja be azt a képet, ledobom a komódra, és elindulok a megadott szoba felé.

Amikor odaérek bekopogtatok, és nem sokára Jason nyit nekem ajtót. Köszönök neki, majd belépdelek. Az ő "lakosztálya" sokkal nagyobb mint az enyém. Helyet foglalok az ágy melletti széken és várom az eseményeket. Yvette ül le mellém pár perc múlva.

- Hali – köszön mosolygósan.

- Szia – motyogom.

Meglepő módon, egy negyed óra eltelte után feloldódok mellette, és elkezdünk beszélgetni.

Egyre többen vannak ebbe a helyiségbe, ismeretlen normális lányok, ismeretlen ribanc lányok, Luke, Cal, Mikey, Ashton, Adam, Max, és még a többi csapattársam is, na meg pár szintén ismeretlen srác is. Adam javaslatára az estét egy üvegezéssel kezdjük. Felelsz vagy mersz változattal. Luke ölébe egy fekete hajú cica baba ül, és úgy kezdi ő a pörgetést. Gery-re csúszik az üveg szája, és mivel felelni szeretne, ezért kap egy perverz kérdést attól a csajtól. Ez így megy jó sokáig. Összesen csak ötször kerül rám a sor, és ebből hármat csak innom kellett büntetésből.

Mikor már mindenki megunja ezt a játékot, jön a Hét perc a mennyországban is, amit tök hülyeségnek tartanék, de amennyi alkohol van már bennem, ezért most nem így vélekedek. Első pár aki hét percet tölthet el a fürdőszobába, az Max és valami Lisa nevű normális kinézetű lány. Majd jön Calum és Yvette, amin egyáltalán nem lepődök meg. Adam, és Wendy, vagy Mandy, igazából nem annyira izgat a csaj neve. Aztán engem pörgetnek ki, valami ismeretlen fiúval, aki nem rég érkezett, így megnyugodva észlelem, hogy nem a srácok közül kaptam valakit. Ahogy bemegyünk a kissé részeg csávó egyből az ajkaimnak esik, amit egy jó nagy pofonnal díjjazok. Lejjebb halad és a nyakamat kezdi szívogatni, ami undorral tölt el. Így ahogy letelik az a szörnyű hét perc, fellélegezve megyek ki a többiekhez. Kb. tízszer, ha nem többször, löktem le magamról azt a nyomorékot, mert nem értette meg, hogy én nem akarok semmit sem tőle. Az utánam következő többi pár teljesen kiesik, de ami megmarad, az a fekete loboncú hölgyemény és Luke Hemmings párosítás. Megforgatom a szemeimet ahogy belépnek a mosdóba. Furcsálva veszem észre, hogy semilyen nyögést nem lehet hallani onnan. Gondolok egyet, és véget vetve ennek a "fergeteges" éjszakának, szó nélkül távozok a szobából.