☾seventeen☽
Amint megérkezünk a hotelhez, ahova egy hétig leszünk elszállásolva, mindenki egyszerre kezd nyomulni le a buszról. Mivel nekem van annyi eszem, ezért én még várok egy kicsit, hogy lecsillapodjon az a nagy sor, a kis keskeny "folyosón". Luke szinte észre sem veszi, hogy megérkeztünk, ugyanis egy órája elmerült az álmok világában, és nagyban alszik ezen a kényelmetlen ülésen. Michael kitalálta, hogy ébresszék fel, úgy, hogy a nyakába öntenek egy flakon vízet, de én tarkón vágtam a színeshajút. Hogy miért? Mert ha Luke ebbe a hidegbe kimegy úgy, hogy a haja vizes, tuti nem ússza meg egy jó kis megfázás nélkül. A meccs előtt pedig ez marha jó lenne. Persze ezt a cselekedetem, Calum egy sejtelmes mosollyal jutalmazta, amit nem igazán értettem.
- Luke – rázogatom meg óvatosan a vállát, amire csak nyöszörög egyet.
- Hagyjál már...
- Nem hagylak! Mennünk kéne!
- Nem kéne – motyogja csukott szemekkel. Szét nézek, és már senki sincsen a buszon, és már a csomagtartónál is alig vannak.
- Baszdmeg Hemmings! Keljél már fel! – erőteljesebben rázogatom, és a hangomat is feljebb emelem.
- Kenzie... – folytatja tovább.
- Hát beszarok! – csapok az előttem lévő székre, és megpróbálok kimászni, de ezt Luke hosszú lábai akadályozzák.
Addig nyomorgok azon a centiméternyi helyen, míg bele nem esek egyenes a szőkeség ölébe. A lába, az enyémmel összekulcsolódva, én pedig Luke felé fordulva támaszkodok meg a feje mellett. Bezzeg erre rögtön felkel, én pedig hülye szokásomhoz híven rögtön elpirulok, amit próbálok a haragommal leplezni.
- Te mit csinálsz? – kikerekedett szemeivel néz rám én pedig mérgesen fújtatok egyet.
- Szerinted? Próbáltam kimászni! De a póklábaid basztak engedelmeskedni nekem! – háborodok fel.
- A többiek? – néz oldalra, én pedig jobbnak érzem, hogy ha mielőbb felállok az öléből... mert, khm.
- Anyádban – morgom, és hirtelen megpróbálkozok az ülés melletti helyre kilépni.
Túl hamar történik minden, és szerencsésen elvesztem az enyensúlyomat. Kicsi hiányzik ahhoz, hogy a fejem a másik karfával érintkezzen, de hála az égnek, Luke-nak túl jók ahhoz a reflexei, hogy ezt megtörténni hagyják. Így ismét a kezei között kötök ki.
- Köszi – fújom ki a hajamat a szememből.
- Mostmár tényleg jössz nekem eggyel! – vigyorodik el kajánul, mire megcsapom a mellkasát.
- Lesheted! – jelentem ki. Hemmings behúzza a lábait, így végre sikeresen megyek ki a sorból.
- Hallod– kezdi, viszont ezzel egyetemben, észreveszem, hogy mindenki, de tényleg mindenki eltűnt a buszról és a mellől.
- Ugye tudod, hogy utállak? – fakadok ki, ezzel megszakítom a mondandójában. Odasietek az ajóhoz és elkezdem rágatni, és ütögetni.
- Mi bajod? – lépdel utánam Luke.
- TE VAGY A BAJOM! Miattad fent ragadtunk is mindenki elment innen – hadarom el idegesen.
Meglökve Lukeot megyek vissza a táskámhoz, hogy felhívhassam valamelyik idiótát a sok közül. Calum nevére nyomok rá elsőnek. Egy hosszú sípolást hallok meg a telómból, majd síri csönd. Nincs térerő.
- Baszdmeg magad Hemmings! – kiáltok a busz végébe.
- Majd inkább téged! – mondja vigyorogva. Megforgatom a szemeimet, majd egy üzenet írással is próbálkozok.
Én: Bezártatok minket a kibaszott buszba!😡
Üzenet elküldése sikertelen...
- Most ki tudja milyen szar szobát kapok majd miattad – motyogom és lerogyok az egyik székbe.
- Majd alszol velem, ha szar a szobád – jön ide hozzám a szöszi.
- Inkább alszok putriban – hazudom, miközben az ajkaimat harapdálom. – Próbálj meg te is hívni valakit a telefonodon! – parancsolok rá.
- Lemerültem – von vállat unottan.
- Mii? Azt hogy? – emelem rá a tekintetem.
- Zenét hallgattam – ad a kérdésemre egy egyszerű választ. Na szuper.
~
Egy óra elteltével, valami dudolás üti meg a füleimet. Közelebb lépkedek az ajtóhoz, miközben Luke le sem szarja, hogy miért hallgatózok, ő csak tovább nézi az ablakon keresztül a leszálló hópihéket.
- Csendül a fagyban, hóban a dallam, tél szele sóhajtva dúdolja tovább... – hallom meg ezt a dalt kissé hangosabban mint az előbb. – Perdül a vízen tánca a fagynak, tó sima jégtükörré vált – folytatja az illető. Azonnal kopogtatni, és ütögetni kezdem az üveget.
- VALAMELYIK AKI EZT A SZART ÉNEKLI JÖJJÖN IDE!! – ordibálom, amire már a szőkeség is felfigyel.
Egyszer csak egy szőkés barna, göndör hajat pillantok meg. Már majdnem az ajtóhoz ér, amikor bebizonyosodok, hogy ez bizony Ashton.
- ASHTON!!! – üvöltöm mint egy elmebeteg, de megéri, hisz meghallja és az ajtóhoz jön.
- Mi a fasz!? Itt keresünk titeket egy órája! – döbben le a göndörke.
- Hozd ide a sofőrt, és engedjetek ki minket! – csapok még egyet az ablakra, mire ő hátrálva egy lépést elsiet, a segítségért.
Öt perc múlva végre kijutunk a buszból, én pedig azonnal megfogom a cuccaimat, és rohanok a szobámhoz, aminek a kulcsát az edző út közben ideadja. Hálálkodva pillantok rá, majd el is tűnök a folyosók rengetegében.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top