Mackenzie May

Másnap reggel, az utam megint az iskolába vezet. A tegnap délután Briannel töltöttem. Sétáltunk, kajáltunk, aztán pedig nagy örömömre elkezdett nagy pelyhekben esni a hó. Mondhatni felkiáltottam az út közepén, amin Brian csak jót nevetett. Aztán este elbúcsúztunk egymástól, és szerintem mostmár a kocsiban ül és úton van. Én meg itt poshadok a legelső órámon, ami a kémia. Nos, annyit tudni kell rólam, hogy én és ez a tantárgy sosem álltunk jó viszonyba. Míg Chloe a füzetébe rajzolgat mellettem, addig én a feladatot próbálom megérteni.

- Te érted? – suttogom oda a barátnőmnek.

- Aha... Szerinted Luke megint nem jön be kémiára, vagy szimplán hiányzik a suliból? – vált témát.

- Mit érdekel téged? – ráncolom a homlokom, miközben idegesen becsapom a füzetemet.

- Hát, nem tudom, csak hallottam Cal és Ashton beszélgetését... és érdekelt – rántja meg az egyik vállát. Továbbra sem néz fel rám, hanem folytatja a virág szirmok megrajzolását.

- Mit hallottál?

- Ja.. Öhm, semmi olyan nagyon érdekeset – hadarja.

- Okké – furcsálom Chloe viselkedését, de úgymond nem annyira érdekel.

Sőt, Luke sem érdekel. Vagyis egy kicsit izgatja mostmár ez a téma a fantáziámat, de tényleg csak egy minimálisan.

Az órák viszonylag gyorsan telnek, és Luke mint már kb. dél fele, rájöhettünk, beteg lett, vagy valami. Éppen az osztályfőnöki óránkra esünk be Chloe-val, és gyorsan helyet foglalunk. Mr. Smith elkezdi ledarálni az elkövetkezendő hónapok programját. Szünetek, ünnepségek, meg minden egyéb. Már majdnem csengetnek, amikor még kérdez tőlünk valamit.

- Ki hiányzik jelenleg? – néz fel a papírjai közül az osztályfőnökünk.

- Luke – ordíbálja be Calum, mire a többiek bólogatni kezdenek. Látszik, hogy mindenki már a halálán van így a nap végére.

- Ki küldi, vagy viszi el neki a házit? – veszi le a szemüvegét Mr. Smith. Mindenki csendben üldögél a székén, egészen addig míg Chloe fel nem rántja a kezemet a padról, így épp úgy látszik mintha jelentkeznék.

- Mi a francot csinálsz? – sziszegem neki.

- Cal mondta! – ejt egy kisebb vigyort, ami miatt megforgatom a szemeimet.

- Én rá nem írok! – jelentem ki hangosan, mire a barna hajú barátom visszaszól nekem.

- Akkor átmész hozzá! – megfordulok és egy mérges pillantással ajándékozom meg, ő pedig a kezeivel szívecskét formál.

- Mackenzie megtennéd? Luke nem a legjobb tanuló, ha meg lemaradna érettségi előtt akkor az sem lenne a legjobb – mondja Mr. Smith, amire muszáj bólintanom, akármennyire nem akarok elmenni a Hemmings házba.

Az óra után közvetlenül elrángatom egy csendesebb helyre Chloet és Calumot.

- Ezt minek kellett? – intézem a kérdésem a fiú felé, aki csak ártatlanul vizslat engem.

- Mivel nem vagytok olyan jóba, ezért gondoltam ezen lehetne javítani – vigyorog Cal.

- Jaja! – helyesel Chloe.

- Te meg mióta állsz Luke mellett? – háborodok fel.

- Nem állok mellette, továbbra is egy seggfejnek tartom, de tényleg nem jó ha ilyen a kapcsolatotok. Főleg a csapat miatt is – ecseteli a barátnőm. Felsóhajtok, majd miután elköszöntem tőlük, rögtön haza is indulok.

~

Olyan este hét fele járhat, de még mindig nem mentem át Lukehoz. A telefonommal játszadozok, míg úgy döntök, hogy ráírok Calumra.

Én: Hol is lakik?😒

Calum: Ki?:D

Én: Anyád! Szerinted?

Calum: Bocs, de tényleg nem tudom..😅

Én: Ahj, Luke baszdmeg.

Calum: Jaaa, mindjárt küldöm.

Míg Cal leírja Luke címét, addig összepakolom a lapokat, meg a füzeteimet. Gyorsan megigazítom a hajamat, majd a kezembe kapva a telefonomat is, elindulok le a lépcsőn.

- Fél óra és jövök apa! – kiáltom neki, ő pedig elmondja a szokásos dumát, ami abból áll, hogy vigyázzak magamra.

Felhúzom magamra a cipőmet, és elhagyom a házat. Út közben a telefonom képernyőjét nézem, ami a megadott utcát és házszámot mutatja. Amikor odaérek a bézs színű lakáshoz, nagyot nyelek. Fellépkedek a kisebb lépcsőkön, majd az ujjamat a csengőre illesztem és megnyomom. Pár másodpercig rajta tartom, majd elengedem. Rá nem sokra, egy szőkés hajú nő nyit ajtót.

- Öhm, jó estét! Mackenzie vagyok és Lukehoz jöttem. A házit hoztam neki – mondom ki gyorsan.

- Ó, te vagy Mackenzie? Gyere be! – húzza kedves mosolyra az ajkát Luke édesanyja, majd egy aprót bólintva belépkedek a házba. – Luke sokat mesélt már rólad.

- Rólam? – lepődök meg.

- Igen – mosolyog továbbra. – Amúgy a fiamat fent balra találhatod – mutat az adott irányba.

Elmotyogok egy köszönömöt és felmegyek Hemmingshez. Bekopogok az ajtaján, majd lassan benyitok. Megpillantom a szőkeséget aki az ágyon ülve egy gitárt fog a kezeiben, és azt pengeti, de amikor meglát abbahagyja.

- Hali – köszönök halkan.

- Szia.. Hogy kerülsz ide? – vonja fel a szemöldökét, én pedig beljebb lépkedek. Végig vezetem a szemeimet a helyiségen.

- Házit hoztam, de már megyek is! – rakom le az asztalra a papír köteget.

- Ennyi? Semmi, hogy vagy, vagy miért nem jöttél suliba? – vigyorog a szokásosan, mire elnevetem magam.

- Miért nem jöttél suliba? – kérdem.

- "Beteg" vagyok.

- Aha, látom – forgatom a szemeimet, de a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni az arcomról.

- Nem ülsz le? –  néz rám, mire egy halk sóhaj hagyja el az ajkaimat. Helyet foglalok az asztala melletti széken.

- Gitározol? – pillantok az említett tárgyra.

- Szerinted?

- Oké, jól van, hülye kérdés volt! – teszem fel a kezeimet nevetve.

- Amúgy igen – pengeti meg a húrokat.

- Úúú! Játszol most valamit? – csillanak fel a szemeimet, hisz mindig is megakartam tanulni valami hangszeren játszani, de sosem jött össze.

- Megérdemled? – vonja fel a szemöldökét.

- Hé! Igen! – csapok egy aprót a combomra, amire Luke megrázza a fejét és elkezd játszani a gitáron.

Már mikor azt hiszem, hogy ennyi, becsatlakozik hozzá a hangja is. Hűha, úgy látszik sok meglepetést tartogat mindenki számára Luke Hemmings, hisz nagyon jó hangja van. És ezt eddig nem is tudtam.

- 'Cause I'm not fine at all.. – fejezi be a produkciót a szőkeség.

A piercingjét harapdálva néz fel rám. Meg sem tudok szólalni, annyi érzés kavarog bennem. Érzem, ahogy az arcom égni kezd. Megköszörülöm a torkom.

- Te írtad? – nyögöm ki nagy nehezen.

- Hát mondhatni, Calum is a segítségemre volt. – válaszol.

- Ő is tud énekelni? – döbbenek le.

- Ja, meg Mikey és Ash is. Néha összeülünk zenélni.

- Van időtök egyszerre három dolgot csinálni?

- Milyen három dolgot? – fürkészi az arcom meglepetten.

- Sport, zenélés és tanulás – sorolom el.

- Tanulás? – kérdez vissza.

- Oh.. Oké, akkor csak kettő dolgot mondtam – nevetem el magam halkan.

- Már is jobb – mondja, majd feláll és a kezembe nyomja a gitárt.

- Mit csinálsz? – tartom meg a hangszert meglepetten.

- Tudsz játszani rajta? – hajol le hozzám és a fülembe suttog.

- Nem igazán – felelek.

Luke rendesen eligazgatja az ujjaimat a húrokon. A szívem hevesebben kezd el dobogni, és érzem, hogy nem bírom tovább.

- Nekem mennem kell – állok fel hirtelen és letámasztom a gitárt.

Felkapom a táskámat, majd szó nélkül elhagyom a szobát. Luke utánam kiált de figyelmen kívül hagyom. Gyorsan elköszönök Mrs. Hemmingstől és kisietek a házból is. Eléggé besötétedett, de nem igazán izgat. Egyetlen egy dolog van amin agyalok. Az az egy vagy több dolog ami most a legjobban érdekel. Hogy miért viselkedtem így, hogy miért ijesztett meg ennyire Luke közelsége, hogy miért volt velem ilyen kedves.

És, hogy talán beleszerettem Lukeba.

Öt perc gyors séta után befordulok az utcánkba. De annyira elgondolkodok, hogy nem is veszem észre az előttem sétáló rossz kinézetű fiút.

- Mi van, cica? Hova sietsz ennyire? – kapja el  a csuklómat amikor megpróbálom kikerülni őt.

- Anyádba – szűröm ki a fogaim között.

- Oh de kis morci valaki – vicsorog rám. – Nos, ezen segíthetünk.. – húz magához és belemarkol a fenekembe.

- Hagyjál! – remeg meg a hangom egy kicsit, hisz az érzelmeim jelenleg szerte szét ágaznak, és plussz még ez is rá tesz egy lapáttal.

- Baba, ne csináld már! – morogja, és végig simít az arcomon, majd az ajkaimon. Elkezdi lehúzni a kabátom cipzárját.

- Mondom hagyjál! – lökném el magamtól, de mivel úgy szorítja a derekamat, ezért ez lehetetlennek bizonyul.

- De.. – kezd bele egy mondatba az ismeretlen srác, de ekkor egy ismerős hangot vélek felfedezni a hátam mögül.

- Hallottad mit mondott! Engedd el – tagolja el lassan a mondatot, teljesen nyugodtan... Luke.