Reggel a forró karok még szorosabban öleltek, mint ahogy az emlékeimben élt a múlt éjszaka folyamán. Harry fantasztikus, efelől semmi kétségem, hisz az este tökéletes volt vele, még ha fejemben továbbra is rengeteg kérdés cikázik.

Szemeimet lassan nyitom ki, majd egy finom csókot lehelek hátra fordulva a göndör tincsekre, miknek ragyogása élénk a hajnali fények által. Óvatosan mászok ki a védelmező karok közül, magamra kapva a szürke köntöst, mely árván hever az egyik szék karján, indulok le egy kis felfedező útra.

A folyósora kilépve ismét megcsodálom a régies festményeket és az antik dísztárgyakat, melyeknek értéke hatalmas, s nem is csodálom, hogy minden ily' patyolat tiszta, hisz Harryről sugárzik a kifinomultság és az elegancia bája. 

A lépcsőn lehaladva ismét a jól ismert konyhába toppanok be a nappalin át, és bár ismeretlen a terep nekem, mégis úgy érzem muszáj valamivel eltöltenem az időt és mi sem lehetne jobb időtöltés, mint reggelit készíteni.

Bár nem mintha Ő enne normális, emberi ételt...

Egy sóhaj szalad ki ajkaim közül, hiszen egy pillanatra el is felejtettem mi is valójában Harry, s hogy ennek milyen következményei vannak. Ám elszántságom most sem csillapodik, a hűtőhöz lépve nyitom ki azt, miben meglepetésemre számomra megfelelő étel is van és még valami...

Vár. Tasakokban felhalmozott vér. Mindenesetre jobbnak találom ezt a módszert, minthogy fejvesztve gyilkolja le az embereket a vérükért.

Egy csomagot fogok kezembe, hogy aztán azt egy pohárba töltsem ki neki, apró narancs szeletet biggyesztve szélére, csak is a hatás kedvéért. Magamnak egy egyszerű tükör tojásos reggelit készítek, miközben magamban halkan dúdolom egyik kedvenc dalom a Beatlestől, mikor is két erős tenyér szorítását érzem meg derekamon. 

- Nem szép így meglógni - mondja, még kezeivel lassan hasam kezdi cirógatni, s ösztönösen dőlök bele ölelésébe. 

- Csak reggelit készítek.- sóhajtom, megérezve finom csókját nyakhajlatomban.

- És az az enyém?- mutat a pohárra, mely már a pulton áll készen.

- Igen.- bólintok, mire elenged, ajkaira egy mosoly ül, miközben a poharat megfogva üríti le annak tartalmát szinte azonnal.

Szemei körül vörös vonalak rajzolódnak, ám cseppet sem olyan sokáig, mint tegnap este. Hamar visszanyeri eredeti arcát, majd ismét felém fordul, még én a tojások forgatásával foglalkozom. Mikor jónak gondolom végül őket, egy tányérra rakom, elzárva ezzel a gázt és szabad utat adva a hátam mögött stírölő személynek.

- Tudod...- hallom meg leheletét fülem mellett, mire megdermedek mozdulatomban.- Iszonyatosan szexi vagy a köntösben.

Lassan fordít maga felé, erejével hamar a pultnak taszít, míg ajkaival éhesen csap le az enyémekre, s én ezt cseppet sem bánom. Karjaimat lustán fűzőm tarkója mögé, és egy jól irányzott mozdulattal már fel is ültet a kemény márványra, ezzel elérve, hogy lábaim közzé furakodjon. Heves csókunk ugyan megszakad, mindkettőnk szeme saját színükben ragyog, ahogy bágyadtan egymást bámuljuk.

- Mit szólnál ahhoz, ha itt a pulton dugnálak most meg, hm?- mondja mély hangon, közben fogaival nyakam bőrét harapdálja, mire hátravetem fejem, s csak élvezem a kényeztetést, amit tőle kapok.

- Azt teszel velem, amit csak akarsz..- lihegem hajába markolva.- A tiéd vagyok.

- Így igaz. Az enyém vagy, Louis - már kulcscsontomnál jár, számból pedig heves nyögések szakadnak fel, amint szájával és nyelvével érinti érzékeny bőröm minden apró pontját.- Istenem, akár a legfinomabb porcelán.

Ujjait lassan szántja végig vállamon, miről a köntös hanyagul csúszott le tettei következményeképp. Szinte elveszünk egymásban, s talán rosszul teszem, de mellette érzem a legnagyobb biztonságban most magam, annak ellenére, hogy tudom; bármikor a prédája lehetek.

Ugyanakkor érintései mást sugallnak, teljesen ellazulok kényeztető mozdulatai által, ám e transz azonnal elillan, amint valaki az ajtón ejt egy hangos kopogást. Harry elégedetlenül mordul fel, ahogy én is.

- Vársz valakit?- kérdezem, mire nemlegesen megrázza fejét, majd mélyeket szagol a levegőbe, s villám gyorsasággal terem az ajtónál.- Louis, maradj ott!- utasít, de értetlenül bólintok, hisz most egy cseppet sincs jó előérzetem.

Az ajtó kinyílik, elsőnek csak egy sötét alakot látok, ám amint jobban megnézem levegőt is elfelejtek venni. Ez lehetetlen...

- Mit akarsz itt Zayn?- teszi fel a kérdést Harry, míg én csak némán figyelem az eseményeket.

- Én is örülök neked, Bátyám..