- Tudom a titkod.

Fejemben a keserű gondolatok cikázni kezdenek, hirtelen képtelen vagyok felfogni az információt, melyet formás ajkai közül kieresztett. Elszántsága most a fellegekben jár, s biztos vagyok benne nem fog e küszöbről eltántorodni egyhamar. Okolhatnám magam figyelmetlenségem és óvatlanságom miatt, ám jól tudom; nem én voltam az ki nyomra vezette titkom útjára. Úgy látszik a szőke fiú nem bírta tartani a száját..

Számat szólásra nyitnám újból, megadva neki azt amire oly' régóta áhítozik; hallhatja hát az igazságot. Ám haszontalannak bizonyul ismét cselekedettem, mikor forró csókját az ajkamra forrasztja, tudván mi veszélye is van ennek, mégsem húzódik el vagy épp rémül meg amikor is karjaimmal szorosan magamhoz vonom, nem hagyva neki többé lehetőséget az egérútra. Tudja mit vállalt. Tudja, hogy bármikor elveszthetem fejem és megölhetem, mégis képes a testemhez feszülni és elkábítani részegítően édes gesztusával, mi már cseppet sem olyan lágy, mint amikor belefogtunk. Az ajtó hangosan csapódik be mögöttünk, amint a kicsiny test neki feszül kifejtett erőmtől, miközben újra és újra húsába marok, forró táncba hívva nyelvét, melyet visszakozás nélkül kínál fel nekem, míg torkából halk nyögések törnek fel, s túr hosszú tincseim közzé elveszve.

Hosszú percek telnek el így, mire nehezen, de elválok a csábító gyümölcsöktől, hogy belenézhessek a vágytól ragyogó íriszekbe, miket a pozsgás bőr finom keretez. Ujjaimmal gyengéden simítok rá nyáltól nedves ajkaira, melyeket direkt kijjebb emel, újból elsodorva engem a mennyek országába, mit csak általa ismerhetek meg. Ám nem adom meg neki kívánságát, hagyom szenvedni mire elégedetlenül nyög fel, s gúnyos mosolyom ezáltal hamar arcomra kívánkozik.

- Nem félsz tőlem?- teszem fel a kérdést, mivel csak még inkább húzom az időt, ugyanakkor kíváncsiságom mit sem nyugszik bőröm alá bújva.

Szemöldökét felvonja, mintha csak nem értené kérdésem, ugyan nem várat soká; hamar megtudom mi is jár a kócos fejében.

- Ha félnék tőled szerinted ide jöttem volna az éjszaka közepén szakadó esőben és megcsókoltalak volna?

Válaszára muszáj felkacagnom halkan, tetszik eme temperamentuma és csintalansága melyet megenged felém, s nem hagyom elveszni kérdésének alapját..

- Rosszul teszed.- suttogom fülébe, még tenyereimet combjai alá simítom, így emelem fel és döntöm neki újból a kemény fának, mire lehunyja szemeit egy pillanatra.

Nem adok neki többé szót, most én vagyok az ki éhesen és vadul csap le a két kincsre, egy pillanatnyi ellenkezést sem hagyva neki. Karjait nyakam mögé fonja, ujjaival néha-néha tincseimbe mar, kergetve ezzel egymást egy őrjítő játszma felé, melyben most egy nyertes helyett kettő van.

A szörnyeteg, kinek szíve most fénnyel telik meg és a szépséges angyal, melynek lelke a romlás felé indult meg.

A lépcső fokok hamar elfogynak lábam alól, csókunkat meg nem szakítva haladok a hálószoba felé, hol megkaphatjuk végre azt, amire mindketten vágyunk.

A vágyat, a kielégülést, melynek szikrái bőrünk alá pattogzott az érzelmeink heves szilánkjaival együtt, mik sebeket vájnak belénk, mégis képesek összeforrasztani fájdalmaink újból és újból. A szobába belépve hamar ruháink a földön találják meg helyüket, még az ágyhoz el nem érve dőlünk el végül a puha matracon. Testünk szorosan simul egymásnak, ott érintjük a másik rejtett zugait ahol csak tudjunk, s egy másodpercre megállva muszáj végig tekintem az egész szépségen, ki most alattam fekszik emócióktól fűtve.

- Gyönyörű vagy.- suttogom lágy puszikat hintve nyakától kezdve egészen combjáig, látható nyomokat hagyva rajta; kié is ő valójában.

- Könyörgöm.. ne kínozz..- sóhajai kéjesek, szemeiben a tűz ragyog, mi engem is vadságra késztet bármennyire is szeretném megtartani önuralmam, s úgy érzem muszáj figyelmeztetnem őt.

- Nem tudom meddig bírom még visszatartani...

- Akkor ne tedd. Mutasd meg Harry, ki is vagy valójában.

Kezei érintése arcomon, mintha egy néma mágia lenne, akaratom ellenére kezd ábrázatom eltorzulni, meglátva mindezzel a gonoszt. Mutató ujjával óvatosan érinti meg szemfogam, mely csak arra vár, hogy vérét ízlelhessem, mindaddig szemeim vörösen izzanak ütőerét kémlelve.

- Kibaszottul szexi...- nyel egy nagyot, ám én nem hagyok több időt neki, kínzását azonnal akarom, türelmetlenségem pedig az egekbe szökött e pár rövidke pillanat által, mit lehetetlen megállítani most már.

Oda figyelve minden ingerére, minden egyes aprócska mimikájára készítem elő, kitapogatva ezzel érzékeny pontjait, míg nem lassan, de készen áll végre befogadásomra a kisebb előjátékunk után. Nem akarok neki fájdalmat okozni, az összes apró centit, mellyel egyre inkább elmerülök benne, lágyan és precízen teszem meg, bármennyire is szeretném már a matracba döngölni törékeny kis testét.

- Ah, basszus Harry..- szívja meg nyakam, mire muszáj felmordulnom, s egy nagyobb lökéssel teljesen elmerülök benne, torkunból kicsikarva mindezzel egy megkönnyebbült nyögést.

- A picsába Louis..

Hangom reszelős, lökéseim egyre merészebbek lesznek, amint csípőjét egyre inkább feldobja, mindezzel ellentétes ritmus diktálva nekem, miközben áriáival zengi be az egész szobát. Körmeit hátamba vájja, lábait csípőm köré fonja; így mozgunk tovább egyszerre, elérve mindezzel a be teljesülést, minek ékes bizonyítéka a lepedőn marad, akárcsak a verejtékben úszó testünkön, miket a bársony takaróval hintek be, s oly' szorosan húzom magamhoz a megpilledt angyalt, amennyire csak lehet..

És amennyire csak a szívem engedi az álmok világába átlépve.