Szavai újból és újból végig csengenek hallójáratomban, miközben lábaim égni kezdenek a szüntelen, s céltalan futástól. A fák a magasba meredeznek, míg a nyirkos levelek erőteljesen roppannak meg talpaim alatt. Tüdőmben a levegő, akár a forró tűz, úgy okoz éles fájdalmat szervemben, mitől egy pillanatra el is felejtem a szívemet körülölelő töviskoszorút. Iramom fokozatosan lassul, percekkel később pedig már térdeimre támaszkodva pihenek meg, várva az újabb löketre, ugyanakkor reménykedek abban; senki nem követ többé.

Agyamba a képek élesen vésődtek be, képtelen vagyok elfelejteni a karmazsin színben úszó szemeket, melyek ezelőtt borostyán hártyát öltöttek magukra, s mikben a békét véltem megtalálni az ártatlanság fényével vegyülve. Ám mindez eltűnt akkor, a bíbor szín hívatlan eljövetelével. 

Hajam izzadtan tapad a homlokomra, ajkaimra mégis a történtek ellenére mosoly szökik, hisz egy pillanatra azt gondoltam; minden jó lesz.

"Maradj távol tőle."- emlékszem vissza akaratlanul is Niall intő szavaira, kire talán mégsem lett volna oly' nagy ostobaság hallgatni, mint ahogy akkor gondoltam. 

Feltéve magamnak a kérdést ugyanakkor; Most így gondolom? Távol kellene tőlem maradnom?

Hamar azonban rá kell jönnöm, bármennyire is szeretném, egyszerűen képtelen vagyok rá. Ha csak arra a Harryre gondolok, aki még reggel köszöntött csókjaival, s szívet melengető, törődő szavaival. Azonban nem felejtettem el hirtelen változását sem és jöttem rá mind ezáltal arra; mennyire nem ismerem őt. 

Más mindezek után félne, engem azonban kíváncsiságom mégis előrébb hajt a feltett és megválaszolatlan kérdéseim felé; Mégis mi folyik itt?

A földre hullott ágak torz recsegése térít észhez gondolataimból, míg a vaksötétből igyekszem kiszűrni a zaj forrását, reménykedve abban, hogy csak egy magányosan bolyongó őz próbálja rám hozni a frászt, s emelni rémültségem fokát. Ám a hang egyre hangosabb és közeledik, akár az éhező vad, mely pillanatokon belül tépi fel torkod, míg te szabadjára engeded halál sikolyaid. Testem minden porcikája megremeg, a levegő süvítve szeli át újból tüdőm, akárcsak a táncoló izzadság cseppek bőrömön. Zakatoló pulzusom fülemen keresztül szánkózik tovább, kékjeimmel reménytelenül figyelem az árnyakat, melyek a fák és a bokrok lombajai közé rejtőztek.

Választ akarok. Válaszokat akarok. Hogy ki Ő és mi Ő? Egy kérdésemre már megleltem a választ; Ő nem ember. De akkor mégis mi? Mely képzeletbeli lényből választhatnék, miket mesékben formáztak meg vagy épp hátborzongató filmekben. 

Újabb haszontalan eszmefuttatásom sem tart tovább az előzőnél, egy autómotor harsány hangja mordul fel, pillanatokon belül már íriszeimben a fényszóró vakító fénye terül szét, még hunyorogva megpillantom azt a jól ismert szőke hajkoronát, mely most az ablakon kihajolva meredezik az ég felé. 

- Szállj be!- kiabálja, mire most ellenkezés nélkül teszek eleget kívánságának és termek az anyósülésen másodperceken belül, míg ő eszeveszetten tapos a gázra.

Nem kérdezek semmit, ahogy ő sem, csak hallgatjuk az ablakra verődő esőcseppek zaját, mely a rádió halk zenéjével vegyül össze. Nyugalmam lassan visszaszerzem, ereimben a vér már nem rohan, s nem kerülget a szívroham esélye. 

- Hogy találtál meg?- töröm meg végül a csendet, miközben a göröngyös útról rákanyarodik a sima főútra. 

- Felhívott.- válasza rövid, mégis tudom rideg hangja mögül, hogy kire céloz.- Elvesztette az eszét, igaz? 

Feltett kérdése újból előidézi fejemben a történteket, mik mámorral teliek voltak, s mikből sosem gondoltam volna, hogy idelyukadunk ki.  

- Én... nem tudom mi történt.. vagy, hogy mit láttam..- válaszom bizonytalan, akárcsak jelenlegi érzéseim Harry iránt, már ha valójában így hívják. 

Képtelen vagyok mindezek után bármiben is hinni, s különbséget tenni aközött; mi az igazság és a hazugság. 

Niall sóhaja kérdő tekintetet vált ki belőlem, hisz azt vártam fejem szedi majd mindezért, ám most azonban, mintha együtt érzést tanúsítana felém. 

- Mondtam, hogy maradj távol tőle..- tekint rám egy másodpercre fagyos kristályaival.- Harry más, mint mi.

- Ezt meg hogy érted?

- Láttad, amit láttál. Nincs ezen mit megmagyarázni. 

- De mi van, ha nem tudom, hogy mit láttam?

- Akkor magadtól kell, hogy választ kapj a legfőbb kérdésedre.

- És mégis melyikre a több száz közül?- nevetek fel hisztérikusan, miközben ujjaimat hajamba vezetem. 

- Hogy micsoda is Harry és persze arra, hogy ki is vagy Te magad valójában...