Ádi bulija ismét rendhagyó volt. Nem tudom, hogy sikerült rávennie a szövetséget, de megkaptuk az egyik konferenciatermet. Ha az enyém lenne az MLSZ, biztosan nem engedtem volna meg nekik. Viszont ők nem ismerik olyan jól a fiúkat, mint én. Egészen biztos vagyok benne, hogy az engedékenységüket még meg fogják bánni.

A termet nem csak, hogy odaadták nekünk az estére, de még ajándékot is kaptunk hozzá. Amellett, hogy beszereltek egy hűtőt, fel is töltötték piával. Természetesen a válogatott csoportképe díszelgett minden cimkézett üvegen.

Szerencsére ezúttal a srácok még a buliszervezés gondolatát is elkerülték, megkímélve a szövetség költségvetését és idegeit.

Ádi nagyon örült az ajándékoknak és egy lopott pillanatban a Szalai-Dzsudzsák páros is sort kerített az ajándékozásra.

Egy pohár pezsgővel a kezemben dőltem neki a folyosó falának, miközben a focistákat néztem, akik izgatottan nézegették a becsomagolt ajándékokat. Míg barátom egy keskeny borítékot adott át, addig Balázs egy kisebb dobozt hozott.

Ádám egy kötényt kapott, aminek az elején egy szexi nővérkés alak volt falatnyi ruhában.

- Ha legközelebb kedved támadna a meztelen főzéshez, használd egészséggel - kacsintott rá vigyorogva Dzsudzsi. Alig bírta visszatartani a röhögését, míg Szalai a vékony anyagot maga elé rakva próbálgatta. A szinkronúszós bérlet nagy sikert aratott, sőt, a vöröske tudta nélkül lebeszéltem Katával, hogy ha elkíséri, mindenképp készítsen képeket.

Másnap késő délutánra még Dárdai bepróbálkozott egy edzéssel, hogy a másnapos játékosok sokáig aludhassanak. Drága szövetségi kapitányunk úgy gondolta, jó buli lesz megszívatni a gyerekeket, úgyhogy rendesen bekeményített.

Fél órán keresztül futották a köröket, majd páros gyakorlatok következtek, utána pedig egymást kellett kergetniük a padok között. Nehezékekkel fociztak, sprinteltek és a párharcot gyakorolták. Pali két és fél órát kínozta a csapatot, akik az edzés végén a füvön kifeküdve lihegtek. Barátnőmmel hideg vizet osztottunk a törülközők mellé, majd odamentünk az edzőhöz gratulálni. Még sosem láttuk ilyennek a válogatottat.

- Lányok, azt hiszem ez a legjobb része az edzősködésnek - nézett ránk kissé elérzékenyülten, ami egyszerre volt vicces és hátborzongató. - Teljesen mindegy milyen kurva nehéz a feladat, amit kapnak tőlem, egy rossz szó nélkül megcsinálják - mondta büszkén a kiterült csapatot figyelve. - Láttátok az előbb Némót a tizenhatosnál? - kérdezte, mi pedig bólintottunk. - Végigment az akadályokon, sprintelt egyet, majd elfutott a bokorig hányni. Visszajött és folytatta a szlalomozást. Ezt nevezem futball iránti elkötelezettségnek - mondta mosolyogva a távolba meredve, míg mi Katával félve néztünk össze. Dárdai már-már túl sokat volt együtt a válogatottal az évek alatt, úgyhogy könnyen lehet, hogy részben meghülyült. Megesik az ilyen.

Sötétedéskor kezdtünk összepakolni, s készülődni a másnapra. A fiúk holnap Írországot fogadják egy barátságos mérkőzés keretében, így még rendesen ki kell pihenniük magukat. Csoda, hogy Pali engedélyezte Nagyi buliját. Le merem fogadni, három évvel ezelőtt meg se próbálták volna rábeszélni.

Hát igen. A magyar válogatott valószínűleg varázserő birtokában áll, ami hosszú hónapok munkájával, de kicsit meglágyítja az edzők szívét.

Az utolsó segédedzőtől is elköszöntem, majd bementem a srácok öltözőjébe, megnézni, a barátomon kívül ki nem készült még el. Ahogy beléptem, Kádár Tomival találkoztam, aki akkor fejezte be a cipője bekötését, majd felkapva a táskáját elsuhant mellettem. Körülnéztem a fürdőben és a raktárhelyiségekben is, de sehol sem találtam őt. Végül csak egy lehetőségem maradt.

A pálya.

Telitalálat. Ott volt.

Ádám a fűben ült, kinyújtott lábakkal, karjait maga mögött támasztotta meg, s a másik térfél kapuját fixírozta. Haja kicsit nedves volt a friss zuhany miatt, s gondolkodás közben összeráncolta a homlokát.

- Megfeledkeztél a barátnődről? - kérdeztem ahogy mellé értem csípőre tett kézzel. Rám emelte világoskék, buzgón csillogó szemeit és egy halvány mosoly kíséretében felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam azt, majd leültem mellé, fejemet a vállára hajtottam. Kellemes barackos illata volt, de már a cigarettát is éreztem rajta.

Nem tévedtem, a másik kezében ott volt egy, amit messziről nem tudtam kivenni. Most azt a szájához emelte, s hosszan beleszívott. Az ujjait figyeltem, aztán elfogadtam tőle a szálat. Enyhén mentolos beütése volt, lehunytam a szemem, amikor kifújtam a füstöt. Aztán ezt még megismételtem néhányszor. Visszaadtam neki a megmaradt a cigit, majd azon töprengtem, hogyan kérdezhetnék rá arra, ami a legjobban zavart.

- Tudom, megint rágyújtottam. Ne haragudj, nem kellett volna - bökte ki, mintha olvasni tudna a gondolataimban, aztán mégis elővett egy újabb szálat. - Utoljára akkor cigiztem, amikor. Tudod. Ádinál voltál.

- Igen, de most miért tetted? Történt valami?

- Nem. Én csak... Én nem is tudom, hol kezdjem.

- Csak mondd, nem fogok rád haragudni, bármit mondasz is - suttogtam, s egy puszit nyomtam a szája sarkára. - Nem fogsz eltántorítani.

- Jó tudni, hogy ennyi idő után sem untál meg és még kitartasz mellettem - mondta egy halvány mosoly kíséretében, miközben mutatóujjával végigsimította az állam vonalát.

- Muszáj lesz, ha focistafeleség akarok lenni, nem? Vagy keressek mást? Ronaldótól egész jó ajánlatot kaptam az EB-n, meg kellene kérdeznem, hogy még érvényes-e - tettettem töprengést, aztán kuncogva hagytam, hogy Ádám ledöntsön a fűbe, s kissé rám nehezedve megcsókoljon.

- Focistafeleség, mi? - suttogta ajkaimra, mire bólintottam. - Jól hangzik - Ezúttal a homlokomra kaptam egy puszit. - Semmi pénzért se hagynám, hogy egy reálos szépfiú a közeledbe férkőzzön.

- Hát akkor még a családom is kitagadna - húztam el a számat, majd csak, hogy tovább ingereljem a barátomat, hozzátettem - Pedig lehet, hogy megérné amiatt a hasizom miatt - morfondíroztam hangosan, kijelentésemre Szalai leszorított a földre és készen állt rá, hogy halálra csikizzen. - Engem aztán nem törsz meg - nevettem fel, aztán felsikítottam a következő támadásra. - Ó, oké. Tartsunk fegyverszünetet!

A férfi, aki már majdnem két éve az őrületbe kerget mélyen a szemembe nézett és rögtön tudtam, hogy valami nem stimmel.

Sosem volt az a lelkizős típus, jobban szerette kimutatni az érzéseit, mint beszélni róluk. Most mégis, ahogyan ott ültünk a füves pályán, nem tudtam más megoldásra gondolni. Igenis tudnom kell, hogy mi nyomasztja.

- Minden rendben, Ádi?

- Fogalmam sincs - motyogta maga elé. Nem mertem kérdezni. Végül magától folytatta.

- Amúgy nem. Nem hiszem, hogy minden rendben lenne. Hogy lehet, hogy ennyi idő után is fel tudom húzni magam miatta?

- Niki?

- Ki más? Kurvára elegem van, hogy miatta megkérdőjelezek mindent, ami kicsit is bizonytalan az életemben. Előtte már épp elég önfejű voltam, hogy hibát hibára halmozzak. De most? Hogy hogy állunk most? Kétszer üldöztelek el magam mellől, mert olyan kibaszottul jó vagyok hozzád.

- Szívem, én nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a felbukkanása.

- Tudod, azt hittem sikerült végleg elengednem. Mégis úgy tűnik, mintha még mindig be akarna avatkozni az életembe és ez kikészít.

- Szereted még?

- Persze, hogy szeretem - sóhajtott fel, fejét zavarában lehajtotta, hogy ne kelljen a szemembe néznie. - De már rég nem szerelemből. Annak ellenére, ahogy végződött, megőrzöm a szebb emlékeket róla.

- Értem - haraptam alsó ajkamba. - Nagyon kiborultál, amikor Balázs említette - mondtam, s egy nagy kő esett le a szívemről, amint láttam, mennyire normálisan reagál a felhozott témára.

- Nem is tudom, mikor beszéltem róla utoljára. Dzsudzsi játéka szabad utat mutatott a félelmeimnek.

Nem mertem közbevágni.

- Niki és én jegyesek voltunk. Két és fél év után kértem meg a kezét, ő pedig már négy hónappal előtte kezdett el kavarni egy sráccal a munkahelyéről, természetesen a tudtom nélkül.

Édes Istenem.

- Igent mondott. Képes volt úgy igent mondani nekem, hogy közben rendszeresen lefeküdt valakivel a hátam mögött, mialatt én edzőtáborban voltam vagy éppen mérkőzésem volt. Amire persze sose tudott eljönni, mert véletlenül mindig akkorra időzítette a "megbeszéléseit". Hagyjuk is mielőtt csak még jobban felhúzom magam rajta. Niki már nagyon régóta nem érdekel. Egyedül te vagy fontos az életemben. Ezért is akadtam ki annyira. Féltem, hogy mégegyszer megtörténik. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha ez megismétlődne. Ha többé nem lennél mellettem... Látod? Nekem ez a legnagyobb félelmem.

Nem tudtam mit mondhatnék. Képtelen voltam megszólalni, ezért inkább magamhoz húztam és átöleltem. Egy pillanat alatt ellazult az érintésem hatására, míg állát a nyakam hajlatába fektette.

- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - suttogtam két csók között.

- Tudom, szerelmem.

Drága Olvasóim!💕

Remélem, ez a fejezet is tetszett nektek, én imádtam írni.

Fogalmam sincs hogy fogom tudni elengedni ezt a történetet, annyira a szívemhez nőtt. Azt hiszem, Szalait később sem fogom mellőzni a könyveimben😏 Enyhe utalás... khm... khm... khm...

Ó, és természetesen Dzsudzsi, illetve Nagy Ádi mellett Bödéről és Dárdairól sem szabad megfeledkezni...

Baszki, kivel szórakozok? Az egész válogatott hiányozni fog ebből a sztoriból!❤

Ismét csak azt tudom hajtogatni, hogy mennyire örülök/örültem az aranyos visszajelzéseiteknek! Köszönöm!💕

Szép hetet mindenkinek, hamarosan megint jövök!😘💕