Szabó Emma szemszöge:

A bejárati ajtót becsapta a huzat, mialatt én az autómhoz siettem, s igyekeztem nem foglalkozni az arcomon legördülő könnycseppekkel. Épp akkor indítottam be a motort, amikor Szalai kivágódott a házból, egyenesen a kocsi elé.

Ahogyan megláttam azt a férfit, akit mindennél jobban szeretek, majd megszakadt a szívem, a sírásom pedig nem akart csillapodni. Rádudáltam a focistára, ő viszont szakadatlanul kiabált, de nem tudtam vele foglalkozni. Túlságosan nagy volt a fájdalom, amit okozott nekem.

Kikanyarodtam a feljárónkról, aztán egy utolsó pillantást vetettem Ádámra. Sportos melegítőjében járkált fel-s alá, szinte magamban hallottam folyamatos káromkodását, ahogyan elhordja magát mindennek. Megfordulás közben láttam, hogy öklével a falba üt.

A következő utcában azonban meg kellett állnom, hogy egy zsepivel feláztassam megszűnni nem tűnő könnyeimet, aztán felhangosítottam a rádiót, hátha az eltereli a figyelmemet.

Elküldtem egy üzenetet, fél óra múlva pedig felmentem az autópályára. Útközben csak egyszer álltam meg, akkor is a mosdó és egy könnyed vacsora miatt.

Éjfélre Gelsenkirchenbe értem, ahol az útbaeső diszkontban vettem fagyit és nutellát. Feltételeztem, hogy a vendéglátóm nem tart otthon ilyen egészségtelen dolgokat.

A GPS-emnek hála, aránylag hamar eltaláltam a keresett címre, így háromnegyed egykor már a bejárati ajtó előtt ácsorogtam.

Egy álmos, kissé nyűgös, ennek ellenére hihetetlenül aranyos Nagy Ádi fogadott. Szegény srácnak még arra se volt energiája, hogy kinyissa a szemeit, ezért csukott szemmel kitárta karjait, én pedig szorosan hozzábújtam. Erre volt szükségem. Semmi másra.

- Minden rendben lesz, Emmie, ne aggódj. Reggel megbeszéljük, oké? - nyugtatgatott a hátam simogatása közben, mire bólintottam egyet, s hagytam, hogy betessékeljen a házba.

Másnap reggel órák súlyos ketyegésére ébredtem. Fogalmam se volt róla, hol lehetek. Átfordulva másik oldalamra kinyújtva kezeimet azt a forró testet kerestem, akihez hozzáfonódva még egyszer visszaaludhatok. Szalai hasa helyett a lepedőt markolásztam, ami rádöbbentett a kegyetlen valóságra.

Ádám nincs velem. Megcsalt. Soha többé nem aludhatok mellette.

A sípoló hang még most sem akart megszűnni, ezért lassan kiszenvedtem magam az ágyból, hogy Nagyi szobájának keresésére induljak. Másodszorra sikerült eltalálni.

- Ádiiiii! A rohadt életbe már, kapcsold ki az ébresztőket! - nyitottam be hozzá, de azon nyomban visszacsuktam az ajtót.

Mert egy lánnyal volt.

Nyilván nem ismertem őt, hiszen valószínűleg a környéken él. Göndör, szőke hajú szépség hosszú lábakkal. Ennyit láttam belőle. Ja, és hihetetlenül vékony volt. Tipikus modellalkat. Két éve focistákkal vagyok körülvéve, de még mindig nem jöttem rá, hogy mit esznek a modelleken. Elég a szexi külső ahhoz, hogy elcsábítsanak egy gazdag sportolót?

Inkább megráztam a fejem és lementem a konyhába reggelit csinálni. Köszönetet mondó finomságokat szerettem volna készíteni, hiszen az ember életében nem sok olyan személy létezik, akit ha felhívsz este kilenc tájékán azzal a szöveggel, hogy "útban vagyok hozzád, három óra és érkezem", szó nélkül biztosít számodra egy szobát.

Úgyhogy először gofrihoz való masszát kevertem. Amíg a sütő melegedett, leütöttem néhány tojást, hogy virslis-sajtos rántottát készítsek, majd neki álltam a gyümölcsaprításnak, s egy serpenyőt elővéve a palacsintasütésnek.

Fél óra múlva elégedetten vettem szemügyre a végeredményt. Biztos, ami biztos, három főre terítettem, aztán beindítottam a kávéfőzőt.

Lábdobogás. Lépcsőnyikorgás. Megérkezett Nagy Ádám a reggelihez.

- Azt a... hát te nem vagy semmi! Emma, tudod, hogy nem kellett volna! Mi a szarért csináltál ennyi mindent? - nézett körül, már-már kicsorduló nyállal. Nyelt egy nagyot.

- Úgyis könnyedén eltünteted - léptem egyik lábamról a másikra, nem tudtam, hogyan hozhatnám fel a témát. - Hátha lesz egy kis segítséged.

- Mármint? - kérdezte, de úgy tűnt, nem is várta a válaszomat, hiszen megpillantotta az asztalt. - Ó! Ójaj!

- Igen, ójaj!

- Találkoztál vele.

- Nem, csak láttam. Amikor beindult az ébresztőhadsereg, be akartam menni a hálódba, hogy felébresszelek.

- És hát ott volt. Értem.

- Ilyen nagy baj? Nem akarod bemutatni nekem? - kérdeztem meg félve, ahogyan leültem az asztalhoz, majd egy nagyot kortyoltam a kávémból.

- Öhm... hogy is fogalmazhatnék...

- Mondjuk számomra is érthetően?

- Oké, szóval... ő nem a barátnőm.

- Tessék? - rökönyödtem meg, aztán intettem neki, hogy üljön már le. Szedtem neki pár gofrit, tettem mellé gyümölcsöt és egy kis fagyit.

- Ha kedvet kapunk hozzá, akkor néha-néha találkozunk.

- Ez az jelenti, hogy párszor lefekszetek egymással és ennyi?

- Igen. Valami olyasmi - válaszolt Ádi egy halvány mosoly kíséretében, mire félre döntött fejjel vártam a magyarázatára. - Mi van? Rosszat mondtam?

- Nem, dehogy. Csak valahogy belőled ezt nem néztem volna ki. Te a legjobb barátom vagy. Az a fiú, aki szerelembe esik, romantikus gesztusokat tesz, udvarol, randizgat és a legszuperebb ajándékokat találja ki a barátnőjének. Nem olyan, aki egy-egy éjszakát foglalkozik a lánnyal. Vagy lányokkal. Tudod mit? Nem is akarom tudni.

- Ne aggódj, ő az egyetlen. Kristinen, Andrean, Katharinan és Marien kívül - mondta, én pedig kikerekedett szemekkel figyeltem. - Nyugi, Emma, vicc volt.

- Nekem nem. Nagyon megijesztettél. Már majdnem elhittem, hogy Casanova lett belőled.

- A helyzet az, hogy elegem lett a komoly kapcsolatokból.

- Ezt hogy érted?

- Esztivel egy darabig minden remekül alakult. Aztán valami megváltozott. Ő egyre csak többet akart, olyan dolgokat, amiket én nem tudtam neki megadni. Rá kellett döbbenem, hogy nincs nekem erre szükségem. Nem akarok megfelelni egy lánynak sem, ha az úgyis eldob magától. Mi értelme lenne? Nézz magatokra! Szalával annyira tökéletesek vagytok együtt. El hülyéskedtek, szidjátok egymást, mégse bírnátok ki a másik nélkül. Az én kapcsolatom nem ilyen volt. Sose találtam olyasvalakit... Emmie, minden oké? - torpant meg, majd mellém ülve átkarolt. - Mi rosszat mondtam?

És már késő volt. A könnyeim újra potyogni kezdtek úgy, ahogy azt az éjjel tették, amikor nem sikerült elaludnom.

- Persze, én csak... - szipogtam, szemeimet törölgetve. Feleslegesen. A sírásom nem akart csillapodni. Ádi magához húzott és igyekezett csitítgatni.

- Mi a fene történt, amíg nem voltam veled? - kérdezte, majd egy pillanatra elgondolkodott. - A kurva életbe. Ugye nem Szalai csinált valamit? - bólintottam. - A francba. Letépem a tökeit - bosszankodott, míg én még szorosabban hozzábújtam.

- Niki - suttogtam reszketve, ahogyan átkaroltam őt.

- Tessék? Jól hallottam?

- Niki. Nikivel volt.

- Nikivel? Ezt hogy érted? Aztakurva. Ugye nem? Lefeküdtek? - akadt ki Ádi teljesen, azt hittem menten felrobban.

- Nem. Csókolóztak - vallottam be lesütött szemekkel, ahogyan a zsepiért nyúltam.

- Kinyírom. Esküszöm, hogy kinyírom azt a rohadékot. Nem hiszem el, hogy ezt tette veled. Bassza meg.

- Ádi, én már nem tudom, mit higgyek. Nagyon félek.

- Mégis mitől?

- Attól, hogy sose fogok találni olyat, mint amilyen ő volt. Hogy többé már nem lehetek szerelmes. Nem tudom, képes lennék-e valaha annyira szeretni valakit, mint amennyire őt szeretem.

- Emma, én...

- Nem, nem kell semmit se mondanod. Értem én, ez így megy. Másfél évig jól meg voltunk, de ennyi. Fogalmam sincs mit gondoltam. Hogy majd mellettem megállapodik és megkomolyodik? Hogy lehettem ennyire hülye? - őrlődtem a könnyeim között. Kikapcsoltam a telefonomat, nem bírtam tovább nézni az üzeneteit és a hívásait.

- Nem, ez nem igaz. Hidd el nekem, Ádámot még sosem láttam ilyennek. Tényleg komolyan gondolta. Azzal nyilván ő sem számolt, hogy előbb-utóbb az exének is hiányozni fog.

- Nem érdekel. Én se szerettem bele újra Dávidba, amikor felbukkant. Szalait szeretem. Vagy ő nem így érez? Neki nem számít az együtt töltött idő?

- Dehogynem. Hidd el, teljesen oda van érted. Most viszont valószínűleg megőrült.

- Nem. Elegem van. Én ezt így nem csinálom tovább - bújtam ki Nagyi öléből, majd a nutella keresésére indultam. - Pedig azt hittem, egyszer, évek múltán a felesége lehetek.

- Hidd el, ő is így akarta. Feleségül akart venni.

Drágáim!!❤
Nagyon szépen köszönöm a támogatást, hihetetlenül sokat jelent, hogy ennyien szeretitek a Emma és Ádám történetét!

Remélem, tetszett nektek ez a fejezet is. Szép hetet és kitartást mindenkinek! Sok puszi!😘