Balázs Szalaihoz hasonlóan elrohant, így mi maradtunk a teraszon Katával, síkidegen. Nem tudtuk, mitévők legyünk, ráadásul nem lehetett eldönteni, hogy melyik srácnak van nagyobb szüksége támogatásra.

Én Ádám után szaladtam - ahogyan ő Dzsudzsák irányába -, hogy megnézzem, mi van vele. Minden helyiséget átkutattam, végigordítottam a házat folyamatosan a nevét szajkózva, de semmi jel nem utalt arra, hogy a közelben lehet.

Végül az utolsó lehetőség telibetalált. Kinyitottam az egyetlen ajtót, melynek a túloldala ismeretlen volt számomra. A gardrób. A hatalmas, szekrényekkel körberakott szoba közepén ült a padlón focistám, kissé összegörnyedve, arcát tenyereibe temetve. Ha nem ismerném annyira, azt hittem volna, sír. Azt hiszem a magábazuhanás sokkal rosszabb néhány elhullatott könnycseppnél.

Nem mertem megszólalni, mivel eddig még sosem találtam ennyire zaklatott állapotban. Fogalmam sem volt, mit csináljak. Egy mély levegővétel után odamentem hozzá, majd mellételepedve a hátát kezdtem simogatni.

Elkeserített a gondolat, hogy egy múltbéli személy felhozatala akkora néma transzba ejti azt a fiút, aki az egyik legnagyobb társasági ember, akit ismerek, hogy meg sem szólal. Kicseszettül érdekelt, mégis kiről van szó, de nem lehettem önző. Kitudja, lehet, hogy még mindig szereti. Az embert nem szokták elragadni az érzelmei, ha egy számára érdektelenről hall.

Nem akartam erőltetni, hogy beszéljen, jelenleg talán némi csendre van szüksége. Nem nézett felém, még csak egy pillanat erejéig se, hogy megbizonyosodjon róla, én vagyok az. Fogalmam sincs, számított-e egyáltalán a jelenlétem. Elképzelni sem tudom, miért érintették meg ennyire Balázs szavai.

Az ember az alkohol hatására könnyen képes elveszíteni az önkontrollját, s a körülötte zajló dolgok felett való irányítást. Úgy tűnik Dzsudzsák már nem gondolkodott mondandóján, ez pedig szimplán kicsúszott a száján. A francba is azzal a rohadt vodkával...

Fél órája ültünk egymásnak dőlve csapattársa gardróbjában, mindketten elmerülve a közös játék történéseiben. Már mindenkit hibáztattam azért, hogy valahogyan ahhoz a témához kanyarodtunk, mégsem szabadott volna. Egyikünk sem hitte, hogy ennek a gyerekes beszélgetésnek komoly következményei lesznek.

- Niki - szólalt meg először az incidens óta, nekem viszont nem esett le rögtön, hogy mégis miről beszél. Hangja rekedt és meglehetősen fáradt volt. - Nikinek hívták, ha tudni akarod - jelentette ki keményen, úgy, mintha én akartam volna kiszedni belőle. Szavai hűvősnek, rendkívül idegennek tűntek számomra. Nem értettem, miért viselkedett ellenségesen.

Mivel a női név említésére nem reagáltam semmit, felémfordult, pusztán ellenőrizve, eljutott-e hozzám az információ. Ahogyan tekintetét rámvezette, s mélyen a szemeimbe nézett, íriszei teljesen megváltoztak. Többé nem tűntek olyan hidegnek és elutasítónak. Valószínűleg rájött, hogy nem bánhat így velem.

- Ne haragudj. Nem akartam bunkózni... - motyogta, aztán hitetlenül felnevetett. - Ez az én formám, nem igaz? Mint régen. Amikor rátapintottál egy fájó pontra, válaszként pedig otthagytalak a francba, de azelőtt még jól be is olvastam neked - mondta, mostanra lehajtott fejjel, látszott rajta, mennyire bántják a múltban történtek. - Egy kibaszott rohadékként viselkedtem, amit nem érdemeltél meg. Ems, én...

- Hagyjuk, jó? - szakítottam félbe monológját, miközben ujjaimmal babráltam zavaromban. - Rég volt, felejtsük el.

- Kicsim, nem lehet, nekem nem megy. El se tudom képzelni, milyen fájdalmat okozhattam. Csoda, hogy kitartottál mellettem.

- Makacs vagyok. Képtelen lettem volna feladni.

- Szeretlek - suttogta, ahogyan felém közeledett, ajkainkat miliméterek választották el egymástól.

- Tudom - vigyorogtam, majd hagytam, hogy szórakozottan magához húzzon egy lágy csókra.

Nem engedett el, karjai között tartott hosszú percekig, mialatt ott puszilt, ahol ért. Forró lehelete és közelsége a lelkemet is felmelegítette. Talán egy örökkévalóságig úgy maradtam volna, ennek ellenére előbb-utóbb ki kellett jönnünk Balázs gardróbjából, így elhúzódtam barátomtól, aztán megsimogattam enyhén borostás arcát.

- Ugye tudod, hogy meg kellene beszélnetek ezt az egészet? Nem rejtőzködhetsz életed hátralévő részében az ő ruhái között - mondtam felmérve helyzetét, mire vonakodva, de bólintott. Feltápászkodott, aztán kezét nyújtva felhúzott engem a földről.

Miután végigtapogattam és -nézegettem Dzsudzsák Balázs válogatott ereklyéit, beleegyeztem az indulásba. Ádám összekulcsolta ujjainkat, majd a terasz felé vezetett. Közben hüvelykujjammal kézfejét simogattam, s igyekeztem átadni megmaradt lelki erőmet a beszélgetéshez, ami rá és egyik legjobb barátjára várt.

Ők ketten kiültek a stég végébe, míg mi Katával onnan figyeltük párosukat.

- Bárcsak be lenne poloskázva az a nyomorult partszakasz - szomorkodott mellettem a masszőrlány, miközben a limonádéját kevergette.

- Nekem jelenleg az is elég lenne, ha megtudhatnám már, hogy mire jutottak - hadartam, kíváncsian a srácok felé nézegetve.

- Az égvilágon semmit sem fognak mondani. Ismerem a fajtájukat - húzta el a száját, mialatt tekintetét ő is Balázsékra szegezte. - Kinézem belőlük, hogy még váratnak magukra és csak egy órával később jönnek vissza, mintha akkor végeztek volna.

- Most, hogy mondod... Töltök magunknak még egy pohárral, s amint az elfogy, bemegyünk és elindítunk valami filmet - dobtam fel az ötletet, melyet lelkes beleegyezés fogadott. Úgy érzem megint valami nagyon csajosat akar nézni, túlságosan felpörgött a mozizás említésétől.

- Ééés, amúgy megvagytok az istenséggel?

- Hát, ahogy hallottad, épp igyekszik túltenni magát egy korábbi barátnőjén, úgyhogy végülis igen, remekül elvagyunk. Mellette biztosan nem lehet unatkozni. Mindig felbukkan egy lány, egy új szereplő, aki hozza magával a jól ismert kérdéseket. A kedvenceim a: "Vele vajon lefeküdt-e?" és a "Mennyivel szebb ez a csaj nálam?".

- Ne hülyéskedj, amióta felbukkantál az életében, mégcsak rá se néz másra - érvelt Szalai oldalán Kata, mire egy morcos fejet kapott válaszul.

- Te tudod ki az a Niki? - kérdeztem meg, mindenféle kertelés nélkül. Egyrészt alapból sem tudtam volna felvezetni a témát, másrészt pedig vagyunk olyan jó barátnők, hogy inkább az én pártomat fogja és támogasson. Ami ebben az esetben, eltitkolt információk kiszolgáltatását jelenti.

- Ööö... én...

- Kata, kérlek az igazat.

- Én nem tudom.

- Felnőtt vagyok, azt hiszem meg tudok birkózni a tudattal, hogy egy csinos, intelligens nője volt.

- Ami azt illeti... nem volt túl sok esze. Vagyis alapvetően valamennyire művelt és értelmes, de inkább homokóra alakú és mindenen nevetgélő lány. Tipikus focista-játékszer. Azonban úgy tűnt Ádám - ahogyan Balázs mesélte -, látott benne valamit.

- Vagy inkább rajta - motyogtam az italomat pásztázva, azon gondolkodva, hogy Szalainak mégis eddig hány modelljelölt barátnője lehetett. Hat-hét, tíz, húsz vagy afelett? Nem, nem akarom tudni. Mindenkinek jobb ez így. Van egy olyan érzésem, hogy a masszőrlány több infót tud Ádám korábbi kapcsolatairól, mint amennyit én valaha is hallani fogok.

- Miért szakítottak? - nyögtem ki végül a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott, azonban csupán akkor sikerült erőt gyűjtenem a feltevéséhez.

- Tessék? - kérdezett vissza barátnőm, holott látszott rajta, hogy elsőre is megértette. Szóval kényes téma.

- Miért szakítottak Nikivel? - mondtam újra, s próbáltam nem törődni a gyomrommal, ami a lány nevének említésekor parányira szűkült.

- Ems, az én limonádém elfogyott - mutatta az arcomba a poharat, melynek alján összekoccantak a félig elolvadt jégkockák. - Készen állok a filmezésre. Múltkor felvettem kettőt is, az egyik Ryan Gosling-os. Imádni fogod! - lelkesedett, ami által muszáj volt magamra erőltetnem egy halvány mosolyt, hogy lássa, én ugyanúgy örülök a programnak, ahogyan ő, s már ki is ment a fejemből Szalai Ádám meg a nevetgélő homokórája. Pedig rohadtul nem.

Miközben Kata végigkommentálta az első negyed órát, csak arra a képre tudtam gondolni, amelyik újra és újra megjelent lelki szemeim előtt. Ő és az a lány kettesben egy gyönyörű, egzotikus helyen. Fiatalok, nyaralnak, kicsattanak a boldogságtól, miközben egymás társaságát élvezik. Mégis mi kellett ahhoz, hogy egy ilyen mesés kapcsolat zátonyra fusson? Nyilván egy bazinagy jéghegy.

Drága Olvasóim!!💕
Mi újság veletek?
Én egész kipihent vagyok - ami elég nálam elég ritka -, ráadásul még a folytatással is időben érkeztem!😊
Remélem, elnyerte a tetszéseteket és ti is jól vagytok! Szép hetet és kitartást!😘