Péntek délelőtt nagy készülődésbe kezdtünk, ugyanis Dzsudzsiék elméletileg délben jönnek értünk és megyünk a balatoni nyaralójukba.

Megint elcsomagoltam a fél életemet, hogy ott semmiből se legyen hiányunk. Igaz, Balázs közölte velünk, hogy ne hozzunk felesleges dolgokat, mivel teljesen fel vannak szerelkezve, így véleményem szerint tényleg csak a legfontosabb cuccokat pakoltam be.

Ahogyan megláttam barátom üres sporttáskáját, felkiabáltam az emeletre.

- Szalai Ádám Csaba! Ezt mégis hogyan gondoltad?

- Tessék? Mit? - kérdezte, miközben leszaladt a lépcsőn. Kaján mosolyával végignézett rajtam, majd megnyalta alsó ajkát. Még a futóruhám volt rajtam, ami jóganadrágból és rövid topból állt. - Ems... mennyi időnk van még? - kérdezte, mire egy kicsit elkalandoztam kidolgozott karjain, s fehér pólóján áttetsző kockáin...

- Nem lehet - ráztam meg a fejemet az órámra nézve. - fél óra múlva jönnek és te még semmit se csomagoltál el! - tértem észhez, ekkor pedig Ádám isteni külseje másodlagossá vált számomra.

Miután kivetettem vele a hanyagul beleszórt alsónadrágokat és pólókat, együtt pakoltunk.

- Biztos vagyok benne, hogy elfelejtettem valamit - motyogtam idegesen. Miközben a nappaliban sétálgattam, a halálnyugodt Szalai eldobta magát a kanapén.

- Gyere ide - hívott magához lebiggyesztett ajkakkal, amiknek sosem tudok ellenállni. Az ölébe ültem, viszont ő megfordított, hogy egy hosszú csókot nyomhasson ajkaimra. Belemosolyogtam csókunkba, aminek hatására felbátorodott, aztán megindult a nyakam felé. A puha felületet nedves puszijaival hintette be, minden egyes érintésével megőrjítve engem.

Kis késéssel, de hatalmas lelkesedéssel robbantak be Balázsék az ajtónkon. Pontosabban Kata kivirultan nevetgélt, míg mögötte barátja a poggyászaik miatt morgolódott.

Végignevettük az egész utat, ugyanis Szalai és Dzsudzsi egy szám erejéig sem tudtak megegyezni abban, hogy mit hallgassunk. A masszőrlánnyal beszélgettem az idő nagy része alatt, mialatt Ádám keresztbekiabált az elől vezető sofőrnek és az általa választott csatornát szidta.

- Csoda, hogy ezek ketten képesek megmaradni együtt egy fesztiválon - mérgelődtem, mire focistám a combomba markolt.

Dzsudzsák Balázs nem a csiga lassúságú vezetéséről híres, ami ismét bemutatkozott, mivel rekordidő alatt leértünk a nyaralójába. Nyaralóba? Inkább palotának nevezném.

A tóparti ház látszik, hogy vendégfogadásra és bulizásra készült. Hatalmas alapterület, tágas helyiségek és rengeteg hálószoba. Ha minden igaz hat, melyekhez három fürdőszoba tartozik. Tágas konyha és étkező, átalakítható bárpulttal felszerelve. Mindenhol rejtett világítások és elhúzható bútorok vártak minket. A teraszon jacuzzi, az udvaron medence várta a pihenőket a saját stég mellett.

Lepakoltuk a csomagjainkat a saját szobánkba, s azonnal átöltöztünk, hogy mehessünk a partra. Sosem volt még ilyen élményem, hogy szinte a házból sétálhatok bele a Balatonba.

Az újonnan beszerzett világoskék fürdőruhámat vettem fel, amit még Szalai sem látott. Ahogyan ledobtam magamról a törülközőt nyelt egy nagyot, ajkai elnyíltak.

- Ems... még a barátaink előtt is kínozni akarsz? - kérdezte még mindig engem kémlelve, miközben közelebb jött hozzám. Kezeit derekam köré fontam, hogy magához húzhasson egy ölelésre.

- Nagyfiú, remélem azért estig kibírod - kacsintottam rá vigyorogva, de ő csak rosszallóan megrázta a fejét. - A hátamat még be tudod kenni? - kérdeztem nevetve, mialatt odaadtam neki a naptejet.

- A specialitásom - motyogta, majd elkezdte belemasszírozni a krémet a bőrömbe. Amikor végzett, nyomott egy puszit a tarkómra.

- Na, nem jöttök? - kiabált ki felénk Kata, akit épp nagyban fröcskölt a középpályásunk. - Te idióta, hagyd már abba! - lökte el finoman barátját, aki csak nevetve felkapta és bedobta a vízbe. A lány prüszkölve bukkant elő, onnan, ahol az előbb földet ért. - Emma, kérlek forduljatok el, hogy ne legyenek szemtanúk, amikor belefojtom a nagyságos Dzsudzsák Balázst a Balatonba.

Szinte az egész napot a víz közelében töltöttük. Úsztunk, megpróbáltuk lenyomni egymást a víz alá és rengeteget röpiztünk. Katával ragaszkodtunk a lányok fiúk ellen felálláshoz, mivel a szőkeség azt állította, hogy profi benne, ami valahogy mégsem volt elég a válogatott focisták ellen. Egyetlenegyszer sikerült legyőznünk őket, elvileg akkor is csak azért, mert azt mondták: "Hagytunk titeket győzni, hogy ne hisztizzetek". Pffff...

A naplementét törülközőbe csavarva néztük a teraszról, miközben elpusztítottuk a kiszállított pizzákat.

- Gyönyörű ez a hely! Miért nem mondtad, hogy van egy nyaralód? - kérdeztem hitetlenkedve a házigazdától, aki mocorogni kezdett székén.

- Eddig nem volt lehetőségem megosztani valakivel - válaszolta mosolyogva, mialatt barátnőjére nézett. Kata rögtön elpirult, zavarában beharapta alsó ajkát.

- Te miért nem tudsz ilyen szépeket mondani nekem? - böktem meg Szalai mellkasát, aki meglepetten kapta fel a fejét.

- Állandóan lököm a romantikus hülyeségeket - szólt vissza szemforgatva, miközben a hajammal babrált.

- De nem ilyeneket... - nyafogtam. - Az nem számít, hogy: "Húúú, Ems, milyen dögös vagy ma" - dörmögtem az ő mély hangján, kijelentésemre barátnőm egyetértően bólogatott, míg Dzsudzsi szolidan lepacsizott a fiúval.

- Tudod, hogy milyen jól tudok bókolni - suttogta fülembe végül, amikor Balázsék nem figyeltek, szavai hallatára kirázott a hideg, s libabőrös lettem. Lopott egy rövid csókot, majd egy hosszabbat, ahogyan a másik pár eltűnt a konyha felé menet.

- Hmm... jól van Szalai, megbocsátok - hümmögtem kipirosodva, aztán szorosabban hozzábújtam, fejemet a vállába fúrva.

Nyomott egy puszit a hajamba, kezét a hátamon járatta fel s alá.

- Szeretlek Ems, nagyon szeretlek... - suttogta alig hallhatóan, pont annyira, hogy még kivehessem szavait. Válaszul összekulcsoltam ujjainkat és felnéztem kéken csillogó íriszeibe.

- Az ellenállhatatlan mindenedet - csóváltam a fejemet vigyorogva, amint egy újabb csókért sóvárgott lebiggyesztett, rózsaszín ajkaival. - Ez tipikusan az a fej, amikor tudod, hogy úgyis megkapod a labdát és megint gól lesz belőle, igazam van? - kérdeztem mindenttudóan, mire kajánul bólintott. - Te meg az egoista hozzáállásod...

- Van is mire! - húzta ki magát büszkén, majd bizonyítékként befeszítette bicepszét.

- Hülye - nevettem fel megfogva kezét, ami még mindig hihetetlenül izmos volt. Felnevetett, s elővillantak gödröcskéi. A fenébe Szalai Ádámmal és azzal a szívdöglesztő kinézetével...

- Még Bordeaux-ból hozattam, abból az étteremből, amit Ádival annyira dicsértetek - nyitotta ki Dzsudzsi előttünk a bort, melyen az említett francia vendéglátóhely neve és emblémája díszelgett. A palackot meglátva Ádám feszültté vált, a kelleténél jobban szorította a kezemet, amit betudtam a helyzet okozta ingerültségének. Hüvelykujjammal megsimítottam kézfejét, s nyugtató pillantásokat küldtem felé.

Mialatt a franciaországi kisvárosban voltunk, "kopogtatott nálunk" egy régen látott ismerős, aki talán az utolsó lett volna a listán azok között, akiket a fiúk viszontlátnának. Nagyi és Szala belefutottak egy csúnya verekedésbe a volt barátommal, akinek támadt egy remek ötlete, miszerint biztosan örülnénk az újbóli felbukkanásának.

Mivel nem tudtam lerázni és mielőbb véget akartam vetni a körülöttünk zajló cirkusznak, belementem egy vacsorába, hogy tisztázhassuk múltbéli dolgainkat. Természetesen Illés Dávid megint többet gondolt bele a találkozóba, így váratlanul érte a két srác társasága. Mondjuk engem is, de tudtam, jobb, ha velem vannak, hiszen mellettük nagyobb biztonságban érzem magam még akkor is, ha tudom, az exem egy újjal se érne hozzám.

Sikerült ismét felkavarnia az érzéseimet csupán a megjelenésével és kínos helyzetbe hozott Ádiék előtt. A sírás határa kerülgetett, ezért bezárkóztam az étterem mosdójába.

Úgy tűnt, nem eléggé, ugyanis szinte azonnal érkezett a felmentőseregem. És nem a legjobb barátom, hanem Szalai Ádám személyében. Az az ember jött megmenteni, akivel a legviharosabb kapcsolatot ápoltam az összes válogatott focista közül, s ő volt az, akivel még abban sem tudtam megegyezni, hogy a lépcsőt vagy a liftet válasszuk. Az esetek többségében talán épp ezért mentünk külön utakon...

Kivéve azt az estét. Feltépve az ajtót jött utánam, arckifejezése az enyémhez hasonlóan viharos, összezavarodott volt. Akkor és ott magához húzott és megcsókolt. Másodjára. Igaz, a látszatért tette, mert tudta, hogy Dávid lát minket, viszont már akkor is éreztem az őszinteségét. Érzett irántam valamit. Igaz, utána ismét ellökött magától, de csak annyira messzire, hogy napok múlva közelebb húzhasson...

S most, amikor a szemébe nézek, nem azt az elvakult, dühös embert látom, sokkal inkább azt a nyugodt, szerető férfit, aki a legjobban gondoskodik rólam.

Valószínűleg hasonló gondolatok futhattak át barátom fejében, ugyanis amint újra felfedeztem azokat a csillogó íriszeket, szeretetet és gyengédséget láttam bennük. Semmi mást.

- Mit szóltok egy kis "Én még sosem" -hez? - tette fel az ördögi kérdést a csapatkapitány, ahogyan letelepedtünk a kinti garnitúrára.

A nap már réges-régen lement, fáklyák és lámpások világították meg a gyönyörű kertet.

Ádámmal összenézve szinte felnevettünk az ötletre, miközben közelebb furakodtam hozzá, hogy testének forrósága felmelegítsen. Mialatt Balázs előkészítette a vodkanarancsos keveréket, elgondolkoztam rajta, hogy hogyan sikerült belekeverednem egy ilyen játékba.

Mert ebből senki sem kerül ki nyertesen.

Sziasztok drágáim!!❤
Néztétek a válogatott mérkőzést? Szerintem igenis ott volt a srácok lábában az egyenlítés. Nem baj, talán majd a görögök ellen.😊 Remélem, tetszett nektek a fejezet, örülnék, ha elolvashatnám a véleményeteket! Szép hétvégét!😘

Ui.: Aki még nem tette, csekkolja a Magyar válogatott tények c. könyvemet, hamarosan új bejegyzés érkezik!😊