Miután mindenkitől hosszú, könnyes búcsút vettem - pontosabban csak anyu és Kata sírt, de ők úgy, mintha évekre mennék -, felszerelkezve a bőröndökkel beültem barátom terepjárójába. Ideges voltam, na jó, síkideg, kezeim remegtek és még mindig nem hittem el, hogy megteszem. Elköltözöm Németországba Szalai Ádámmal, akit csupán két hónapja ismerek. Igaz, két évnek tűnik.

A fiú beindította a motort, kitolatott, majd egy laza intést követve kikanyarodott az utcánkból. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán el tud indulni. Megszorongatta a tesóit, kapott egy vállveregetést az apjától és az édesanyjától néhány rúzsnyomos puszit. Ehhez képest az én családom nagy drámának tekintette pár hetes távollétemet. Megígértem nekik, hogy legalább havonta látogatom őket.

Kata csak holnap utazik, Ádi tegnap este ment, Némóval pedig hamarosan találkozunk a reptéren. Kezeim között forgattam szerencsétlen telefonomat, félő volt, hogy leejtem. Ahogyan Szalaira pillantottam, láttam rajta azt a kitörő magabiztosságot és az örömöt, amiért végre nem egyedül utazik. Imádta a gondolatát a közös életünknek.

Már másodjára kaptunk pirosat, ő magában füstölgött, mire én hirtelen odahajoltam hozzá és egy hosszú csókot nyomtam édes ajkaira. A jól ismert menta, ezúttal cigaretta helyett kávéval. Amit talán egy fokkal jobban szeretek.

A következő dalnál felhangosítottam a rádiót, melynek slágerét akarva-akaratlanul dúdolni kezdtem, s onnantól kezdve ki sem tudtam verni a fejemből. Ed Sheeran mennyei hangja azzal a csodás akcentusával egyszerűen kikészít. Ugyan Ádám nem szereti a zenéjét, megmosolyogtatta a látvány, ahogyan nagy beleéléssel ordítom a dalszöveget.

"I need you darling
Come on set the tone
If you feel you're falling
Won't you let me know, oh
Oh ooh
If you love me come on get involved
Feel it rushing through you from your head to toe, oh
Oh ooh

Sing, oh oh
Oh oh
Louder, oh oh
Sing, oh oh"

- Nem semmi vagy, baby - kiabálta a fülembe, míg én továbbra is dúdolásztam, miközben szabad kezét a combomra csúsztatta. Kimondottan fázós típus vagyok, ezért meleg tenyere - ahogyan szinte körülölelte lábamat -, felmelegített.

A repülőtérre érve megcsörgettem Krisztiánt, akit sehol sem találtunk, mialatt Ádám a csomagokat intézte.

- Drágám, te mégis hol a fenében vagy? - kérdeztem mézédes hangon, a vonal túloldalán egy női hang nevetett fel. - Ez Zsóka volt, a barátnőd? Te még nem indultál el? Németh Krisztián! 27 múltál az ég szerelmére! Ajánlom neked, hogy nagyon gyorsan kapd össze az izmos kis fenekedet és indulj el most azonnal! Negyed órát kapsz, mérem az időt! Futás! - hadartam el egy szuszra, majd még mielőtt bármit is mondhatott volna, kinyomtam a telefont.

Szalai pont akkora ért oda, hogy szerencsésen végighallgathassa beszélgetésemet a csapattársával.

- Izmos kis fenék? Nekem nem mondassz ilyeneket - duzzogott kisfiúsan, miközben átnyújtotta a hamburgeremet.

- Állandóan téged istenítelek, miről beszélsz? - haraptam értetlenül a forró szendvicsbe, amit gyorsan leöblítettem a kólámmal.

- Nem-nem! Te csak azt gondolod. Nagyon nehéz sorsom van melletted - hajtotta le fejét szomorúan, furcsa, hogy sírást nem imitált hozzá. Csodálom, hogy nem kapkodnak érte Hollywoodban. Nagy alkotásai vannak a normál életben is.

- Nehéz sorsod mellettem? Neked? Szívem, ezt nem gondolhattad komolyan - nevettem fel hitetlenkedve, egyszerűen kikészít ez a férfi. Aki ilyenkor előbb hasonlít egy morcos kisfiúra.

- Folyamatosan csak csesztetsz. Rakodj el magad után, hajtsd össze a ruháidat, vidd ki a szemetet. Szerinted mi vagyok én?

- Egy átlagos ember...

- Egy átlagos ember átlagon felüli eredményekkel - húzta ki magát az ülésen, kijelentésére a szemeimet forgattam.

- Egy átlagos embernek átlagon felüli eredményekkel - mondtam, minden egyes szót hangsúlyozva. - kötelezettségei vannak. Ezekhez tartozik például a ruhahajtogatás. Ezt az emberek legtöbbször saját maguk csinálják.

- Ott van nekem Marika néni. Ő kimossa a cuccaimat, bedobja a szárítógépbe, majd kivasalja azokat. Gond megoldva - vont vállat mosolyogva, mint egy jóllakott óvodás.

- Nem hagyhatod az egész háztartást Marika nénire. Az asszony sem egy robot.

- Pedig néha nagyon úgy tűnik - elmélkedett a focista, mire szúrós szemeimmel méregetni kezdtem őt.

Végül a nagyságos Németh Krisztián egy órával a felszállásunk előtt berontott a terminálba nagy csomagjaival és buzgón, mosolygósan integetett nekünk. Pontosan úgy, mint aki tisztában van vele milyen hülye volt és most jóvá szeretné tenni azt.

- Csak sikerült! - mentem oda hozzá két puszira, amihez egy hosszabb ölelés párosult.

- Siettem, ahogy tudtam! Na, milyen időt futottam? - kiváncsiskodott a mobilomra nézve, mire felpillantottam rá. Ő továbbra is lehajolva kutatott a képernyőn megjelenő adatok között. Ami mellesleg a masszőrlánnyal való beszélgetésem volt.

- Azt csupán viccnek szántam. Te jó ég, mi van veled? - nevettem fel a hasába bokszolva.

- Óóóó... jól láttam, hogy az előbb Katától kaptál üzenetet? - kérdezett az immáron lezárt telefonra, ami folyamatosan rezgett újabb értesítéseket jelezve.

- Igen. Elolvastad?

- Ahhha... te mondd csak... - kezdte zavartan, zsebre tett kezekkel, miközben testével előre-hátra dülöngélt.

- Igen?

- Katának van egy fia? - nyögte ki végül, szavai hallatán kishíján kiköptem az italomat.

- Tessék?

- A barátnődnek gyereke van?

- Mi? Dehogyis. Ez hogy jutott eszedbe?

- Nemrégiben láttam őt a parkban egy kisfiúval. A kölyök nagyon pici lehetett, maximum két éves.

- Szerintem a keresztfia lesz az. Azt mondta, hogy a nővérének a kisebbik gyerekére rendszeresen vigyázni szokott.

- Ha te mondod... - hagyta rám a dolgot a focista maga elé tartott kezeivel, míg én kissé megrázva fejemet újra átgondoltam, hogy minden fontos holmit elraktam-e. Rengeteg poggyászunk lesz, tegnap pedig már néhány teletömött dobozt is odaküldettünk. Már Szalai bőröndjének a felében is az én ruháim és könyveim vannak.

A repülő lépcsőin fellépkedve ismét elfogott a félelem. Szerencsére Ádám mellettem volt, így főként ő irányított, s a gépbe vonszolt. Kedvesen, kissé elfehéredve köszöntem a pilótának és intettem a stewardesseknek. Már az utazás előtt egy órával bevettem a piruláimat - a biztonság kedvéért kettőt -, hogy mire felszállunk ne legyek rosszul.

Focistám erős karjával szorosan maga mögött tartott, majd beengedett a belső ülésre, hogy élvezhessen a kilátást.

- Már nem tudom számon tartani, hányszor utaztam ezen a járaton. Neked viszont új terep, szóval szeretném, ha elnyerné a tetszésedet - hajolt oda hozzám mosolyogva egy csókra, egyúttal becsatolva az övemet is.

- Imádlak - hümmögtem ajkaira, ő pedig lehunyt szemekkel bólintott.

- Nem jobban nálam - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra, tettével most mégsem tudott megnyugtatni.

- Ádi.

- Hmm?

- Én félek.

- Nem kell. Kicsim, én felkészültem. Ellenőriztettem az összes vészkijáratot, dupla zacskó van az előttünk lévő ülések háttámláján, ebből a sportcipőmből még van egy pár otthon, leadtam a rendelést, mialatt leapasztottam a készletük felét, ami a miniatűrüvegeket illeti. Van nálam két csomag zsebkendő, kézfertőtlenítő, asztmaspray és több üveg víz. Nem lesz semmi gond - sóhajtott, majd összefonta ujjainkat.

- Lenyűgözöl. Ijesztő vagy, de lenyűgözöl. Hihetetlen, hogy ennyi mindenre ügyeltél miattam.

- Tényleg veled szeretnék lenni. Ott, Németországban. És ebben egy idióta repülőút nem akadályozhat meg. Egy nyamvadt gép nem foghat ki rajtam - vigyorgott eltökélten, mire egy támogató puszit nyomtam az arcára.

- Ó, és van nálam rágó. Nem szeretném, ha a felszálláskor fájna a füled - nyújtotta felém a csomagot, amit azonnal elfogadtam.

- Igenis, apuci.

- Könyörgöm, ne hívj így. Tudod, hogy nem csinálhatjuk a mosdóban.

- Tudom, apuci.

Kijelentésemen remekül szórakoztam, míg ő a helyén fészkelődött. Egyszerűen nem bírt nyugton maradni, úgy kellett lefognom, hogy maradjon ahol van. Már ki akarta csatolni a biztonsági övét, hogy kihúzzon a mellékhelyiségbe.

- Gyerekek! Kérlek, fogjátok vissza magatokat, nem leszünk úton több napot, ráadásul mások is vannak itt rajtatok kívül, akik szeretnének zavartalanul repülni - szólt hátra hivatalos hangnemben Némó, cselekedetén nem tudtam nem nevetni.

- Igen, galambocskáim. Ha lehet, ne most turbékoljatok! - érkezett egy hang az előttünk lévő háttámlától, aztán Krisztián ismét megjelent a két ülés közötti résnél.

- Ez Zsóka volt. Köszönjetek neki! - nyújtotta hátra a telefont a fiú, melyen megjelent vigyorgó barátnője, amint kedvesen üdvözöl minket.

- Ilyen nincs! Két óra sem telt el azóta, hogy elbúcsúztatok! - ráztam hitetlenül fejemet, viszont a lány csak szerelmesen elpirult.

- Úgy gondoltam jó lenne, ha mindenről értesülhetnék, amíg nem megyek utánatok. Nekem sajnos még egy darabig itthon kell dolgoznom, de jövő héten találkozunk és kipanaszkodhatod magad a fiúkról!

- Naaaaa - nyüszített Ádám, kikérve magának a gonosz említést. - Azért annyira nem vagyunk vészesek.

- Ááá, dehogy. Neeeeem, tényleg nem. Igazi angyalok vagytok - legyintett Zsóka lemondóan, aztán ignorálva a srác pillantásait, folytattuk a csevegést.

Szinte észre sem vettem a felszállást, a társaság elterelte a figyelmemet az emelkedésről, s a szintkülönbségekről. Rendeltünk az egyik légiutaskísérőtől néhány ínyenc melegszendvicset, ugyanis a focisták az utazástól hamar megéheztek. Zsóka még akkor is a vonalban volt, ő kekszet evett a másik oldalon. Csakhogy meglegyen az összhang.

Heidelbergbe végül valamivel este tíz után érkeztünk, amikor a Nap már teljesen elbújt a felhők mögé, a Hold viszont ragyogott a csillagos égbolton. Barátom a közeli reptérről elhozott újabb terepjárójának dőlt, miközben az eget figyeltük. Jobb kezével átkarolta derekamat, miközben magához vont, a csomagtartóból előszedett vékony pulcsiját a hátamra terítette. Órákig tudtam volna gyönyörködni a látványban, a szerelmemmel az oldalamon.

Megérkeztünk a német kisvárosba, ahol egy egészen új élet veszi kezdetét. Az eddigi focis kalandjaim folytatódnak, színesítve korábbi élményeimet, felfrissítve a játék okozta szenvedélyt. Vajon mi képes elrontani egy ilyen tökéletes illúziót?

Drágáim!😊
Végre megérkeztem a folytatással, remélem, tetszett nektek! Apropó, mit gondoltok róla? Örömmel olvasnám a véleményeteket! Szép hetet és kitartást mindenkinek!💕