- Szabó Emma - hívott anya a teljes nevemen, abban a pillanatban, ahogy fogadtam a hívását. Lehunyt szemekkel vártam a folytatást. - Szerinted mit éreztem, amikor az öcsédtől kellett megtudnom, hogy Németországba költözöl valami focistával? - rontott rám. Az említett fiú, mintha kihallotta volna a "beszélgetést", tudva, hogy nehéz percek elé nézhetek, egy pohár bort nyújtott felém. Nem kellett kétszer kérnie, hogy igyak.

- Szia anyu! - köszöntem - ahogyan ő nem -, majd belekezdtem a magyarázkodásba. - Az a valami focista pont az a srác, akit már a megismerése előtt istenítettél, szóval talán nem lehet olyan rossz.

- De...

- Mellesleg nem elrabol, és nem is akaratomon kívül visz el, csupán felajánlotta a lehetőséget. Ami amúgy csak a javamat szolgálja.

- Igen? Mennyiben? - Anya profi az összezavarásomban. Tehetsége van hozzá, hogy minden helyzetben fel tudjon tenni nekem olyan kérdéseket, amikre természetesen nem tudok normálisan válaszolni.

- Öhm...

- Hallgatlak kishölgy - mordult fel, szinte láttam magam előtt összefont karjait és feldúlt tekintetét. Szerintem nyolcéves koromban hívhatott így utoljára.

- Ott ugyanúgy járhatok egyetemre, tanulhatom a nyelvet és kitudja, lehet, hogy könnyebben el tudok majd helyezkedni.

- Szóval hosszútávra tervezel?

- Anya. Nem tudom. Valószínűleg.

- Kérlek, add át neki a telefont - közölte megadón, mire egy nagyot sóhajtva a fiú nevét suttogtam és a kezébe nyomtam a készüléket.

- Mit kezdjek én ezzel? - nézett értetlenül a mobilra, majd vissza rám. Ez egyre rosszabb.

- Anyu téged kért. Veled szeretne beszélni - válaszoltam lehajtott fejjel, a körmeimmel babrálva.

- Igen, én vagyok az. Csókolom! - nevetett fel idegesen Ádám, ami megmosolyogtatott. - Bocsánat! Szóval... helló, Zsuzsi!

Ó, édes istenem. Szalai egyre nagyobb köröket tett meg a konyhában nyugtalanul, miközben bele-bele ivott a borospoharamba. Aztán felém fordult.

- Édesanyád azt szeretné, ha kimennél a helyiségből - emelte el fülétől a telefont. - Kérlek! - motyogta lebiggyesztett ajkakkal.

Bólintottam, majd felmentem az emeletre és ledőltem az ágyra. Hihetetlen, hogy még mindig képes meglepni a mennyei puhaságával. Talán ezért alszom a napokban sokkal jobban. Ja, meg esetleg az is közrejátszik, hogy Szalai Ádám kidolgozott felsőtestére hajtom a fejemet, ő átkarol, és mámoros illatát folyamatosan magamon érzem.

Nem szokásom kutakodni, ennek ellenére olyan szinten unatkoztam, hogy nem találtam jobb elfoglaltságot és Ádám éjjeli szekrényének fiókja egészen hívogatónak tűnt. Nem bírtam tovább, csukott szemmel nyitottam ki azt, s kiemeltem belőle az első dolgot, ami a kezeim közé akadt.

Egy cetli, apró üzenet, amit az egyik reggel a fürdőszobatükörre ragasztottam. Szerelmemnek hívom benne és kiszínezett szívecskék vannak a szöveg körül. Édes tőle, amiért megőrizte.

A második egy boríték volt. Ahogyan kinyitottam, kiesett néhány fénykép. A többit már saját kezűleg szedtem ki.

A fényképen mi vagyunk, még a reptéren, az indulásunk előtt. Valahogy egymás mellé keveredtünk, épp Ádival beszélgetek rajta. Szalai a másik oldalamon ácsorog zsebre tett kezekkel, mintha egy címlapról sétált volna le.

A következőn csak ketten szereplünk. A paradis des dieux nevű szórakozóhely képe, ami a táncunkat örökíti meg. Fogalmam sincs, honnan szerezte meg. Mindenesetre kincset ér.

A harmadikon a válogatottal szerepel, a srácok egy nagy kört alkotva karolják át egymást, valószínűleg akkor készülhetett, amikor eldőlt, kijutottak Franciaországba. Szomorúan elmosolyodtam a focisták láttán, már most hiányoztak. Mindannyian.

A negyedik fénykép Ádámról és a német csapatáról készült, pontosabban néhány tagjáról. Ők lehetnek az ottani barátai. Kimondottan fiataloknak és barátságosnak tűntek, látszott rajtuk milyen jól kijönnek egymással.

Családi fotók, aztán egy közös Dzsudzsival, majd egy Dárdaival.

Az utolsó kép láttán viszont lefagytam. Lerítt róla, hogy régebbi, legalább négy-öt éves. Szalai valamivel kisfiúsabban, vigyorogva karolt át egy szőke hajú, csinos lányt. A háttérben egzotikus tengerpart, pálmafák, kezükben színes koktél. Mindketten hihetetlenül boldognak tűntek. Biztos egy korábbi barátnője. Nagyot nyeltem, nem bírtam tovább nézni őket, inkább megfordítottam azt. A hátulján apró, nőies kézírással egy rövid felirat szerepelt: Bali, 2011. Letöröltem egy eltévedt könnycseppet, miközben óvatosan visszacsúsztattam a fényképeket a borítékba. Visszaraktam a fiókba és újra ledőltem az ágyra.

Mit keresek én itt? Az a nő annyival szebb volt nálam. Gyönyörű alakja volt, hosszú haja, amihez társult az az elbűvölő mosoly. Biztosan egy külföldi modell lehetett. Vékonyabb volt az átlagnál, mellei meglehetősen nagynak tűntek más testrészeihez képest. Ettől függetlenül tökéletes volt. Ahogyan tökéletesen illett Ádámhoz.

Végül erőt vettem magamon és lebattyogtam a lépcsőn, hogy megnézzem, végzett-e már szegény fiú a telefonálással.

A konyhapultot támasztotta, a szokásos gyümölcsturmixot iszogatva. Igyekeztem meglátva nem arra a bizonyos fotóra gondolni.

- Hihetetlen, hogy te nagyobb hatással vagy rá, mint a saját lánya! - Játszottam a sértődöttet, amire rögtön reagált.

- Sajnálom, nem lehet mindenki Szalai Ádám - tette kezét színpadiasan a mellkasára, szomorú arcot vágva.

- Hát igen. Sajnos nem lehet mindenki ennyire egoista, makacs és felvágós - tettem csípőre kezeimet. Több se kellett neki, felkapott és a hátán vitt keresztül a lépcsőn, egészen a hálószobáig. Gyengéden lefektetett az ágyra, hogy aztán fölém tornyosulhasson.

- Ems. Tudod, az előbb nagyon megbántottál ám. Összetörted a szívemet - motyogta a nyakamba, hangjától kirázott a hideg, lehelete mégis felmelegítette testemet. - Az ilyenre nincs bocsánat. Ki kell engesztelned miatta. Nagyon - búgta elképesztően közel a fülcimpámhoz, majd beleharapott.

- Igen?

- Igen - nézett mélyen szemeimbe igéző, kék íriszeivel, melyek most vágytól csillogtak. Óvatosan lehúzta rólam a felsőmet és addig ügyeskedett, míg a melltartómat is sikerült levarázsolnia. Igyekezett megjelölni a lehető legtöbb területen, csókjaival behintette minden porcikámat, tudatva, hogy az övé vagyok. Csakis az övé.

Hajába markoltam, mialatt ő nyelvével becézgette az enyémet, amikor megcsörrent a mobilja. Káromkodva nyúlt érte az ágy másik végébe, míg én kigördültem alóla. Felült az ágyon, így tudtam, valami komoly dologról lehet szó. Fél percig sem beszélt és már ki is nyomta a hívást.

- Hé, minden rendben? - húztam vissza a vállánál fogva, de most nem bólintott. Felkapta magára a pólóját, becsatolta az övét és nekiállt a táskája keresésének.

- Történt valami? - kérdezgettem újra kétségbeesettem, mire végre válasz érkezett.

- Igen. Telkibe kell mennem, sajnálom. Dárdai behívatott minket, azt mondta, hogy életbevágó. És téged is vár.

- Ennyire biztos volt benne, hogy egy helyen vagyunk?

- Ő Dárdai Pál. Szerinted? - nevetett, arcán büszkeség és szeretet tükröződött.

Felkapkodtam magamra a ruháimat, összekötöttem kissé kócos hajamat, a következő pillanatban pedig már behuppantam Szalai mellé a sötétkék autóba. Bekapcsolta a rádiót - ami háttérzajként szolgált -, ujjaival idegesen dobolt a kormányon, míg én a mellettünk elsuhanó tájat néztem.

Beérve az épületbe rögtön a konferenciaterem felé vettük az irányt, ahol a szövetségi kapitány mellett néhány focista ácsorgott. A legtöbben pár nappal korábban visszautaztak a klubjukhoz, így kimondottan kevesen álltunk neki a beszélgetésnek. Némó valamivel később rontott be teljes felszereléssel, lihegve, mint aki a parkolótól futott volna az edzőcuccaival. Mert pontosan ezt tette.

- Minek ez a táska? - kérdezte tőle Lang, a kávéját kevergetve.

- Nem lesz utána edzés?

- Drága Németh Krisztián, mire szeretnél felkészülni? A selejtezőkig még hetek vannak hátra - szólt közbe az egyik segédedző. Ekkor reménykedve körbepillantottam, tekintetemmel Bencét keresve. Miután nem találtam, odamentem a kapusedzőhöz, hogy tőle érdeklődjek. Ugyanis a bajnokság óta nem láttam.

- Nem tudtad? Még a portugálok elleni mérkőzés után felmondott - tájékoztatott a férfi, szavai hallatán teljesen ledöbbentem. Felmondott. Pedig nagyon szeretett a válogatottnál. Vajon mi vehette rá erre?

- Nem akarom húzni az időtöket, ezért gyorsan felvázolom a helyzetet - tette össze kezeit Dárdai, majd a srácokra mosolygott. - Nemrégiben meglátogatott minket az egyik edzésünkön egy spanyol vezetőedző a La Liga egyik nevesebb csapatából. Megnézte a munkátokat, viszont az egész ittléte alatt igyekezett észrevétlen maradni, ami úgy tűnik, sikerült is. Tetszett neki, amit látott, kedveli a játékotokat - mondta büszkén, majd egy nagy sóhajtás kíséretében a lényegre tért. - Felajánlotta a segítségét.

- Felajánlotta a segítségét? Ezt mégis hogy érted? - szólalt fel elsőként Dzsudzsák, talán ő tudta feldolgozni legelőször a hallottakat.

- Keresi az új kihívásokat.

- Igen? - kapott mondata után Szalai, éreztem, hogy ezt Pali nem ússza meg olyan könnyen.

- Igen. Szívesen lépne a helyemre - mondta ki végül az edző, lesütve szemeit.

- Majd megmutatom neki hova lépjen - sziszegte Ádám idegesen, ezért az asztal alatt a keze keresésébe kezdtem, s összekulcsoltam ujjainkat. Szinte azonnal megnyugtatta.

- Mi itt a kérdés? - Böde értetlenül, karba tett kezekkel fordult Dárdai felé. Csodáltam, amiért eddig még nem szólalt meg.

- Gondoltam jó lenne megbeszélni veletek, hogy ti mit gondoltok erről az egészről - mosolyodott el szerényen, ami megmelengette a szívemet. Valószínűleg a srácokét is, csak ők ebből nem érzékeltek semmit.

- Szerintem ez egyértelmű. Fel se merülne bennünk, hogy valaki más legyen a kapitány - állt ki a csapatért Balázs, a többiek egyetértően bólogattak.

- Tudom, gyerekek és higgyétek el, nekem ez rohadt jól esik, de mégis... ott van a Hertha, értük is felelős vagyok. A vezetőségen nincsenek oda ezért a kettőségért, viszont egyelőre rám hagyják a döntést.

- Pali... - kezdte volna Dzsudzsi, az edző azonban közbeszólt.

- Én itt szeretek lenni a legjobban. Ennek ellenére hosszú távon biztosabb kezekben éreznélek titeket, ha nem én lennék a kapitányotok.

- Ismerlek Pali. Tudom, hogy nem hagyhatod ránk a döntést. Később megbánnád. Ez a te életed. Beszéljétek meg Mónival, aztán aludj rá egyet - szólalt fel először kapusunk, Király Gabi. Egyetértően bólogattunk, a kapitány pedig mosolyogva nézett végig a csapaton.

- Köszönöm, srácok! Na, Némó, megyünk edzeni? - kérdezte a fiútól, mire felnevettünk.

Az említett, Németh Krisztián a megbeszélés után kettőnkhöz lépett.

- Melyik géppel indultok Németországba? - érdeklődött zsebre tett kezekkel, barátságos csevegést kezdeményezve.

- Még nem tudom. Mit is mondott Nagelsmann, mikorra kell odaérnünk? - kérdezett vissza Ádám, miközben átkarolt, s apró köröket kezdett rajzolgatni csípőmre.

Odaérnünk? Ez azt jelenti, hogy...

- Hat nap múlva. Akkor kezdődnek az edzések. El sem hiszem, hogy csapattársak leszünk - lelkesedett a focista, mialatt megtudtam, ezentúl ő is a Hoffenheimnél lesz.

- Ez elképesztő! Miért nem mondtad, hogy Némó átigazolt? - vontam kérdőre, de csak megemelte vállait.

- Meglepetésnek szántam - mosolygott le rám édesen Szalai. Ha nem állt volna velünk szemben a haverja, biztosan megcsókoltam volna.

A napok ezután villámgyorsan teltek. Arra eszméltem fel, hogy a bőröndöm után kutatok és dobozokba csomagolom a kedvenc holmijaimat.

Az indulásunk előtti órákban körbe-körbe futkároztam a házban, összeszedve a szükséges dolgaimat és folyamatosan takarítottam. Nem szerettem volna nagy rumlit hagyni magunk után, ennek ellenére Ádám úgy készülődött, hogy szinte kiburította a szekrényeit és minden feleslegeset a földre dobott. Kezdem sajnálni Marika nénit.

Egy pillanatra leültem a fotelbe kifújni magamat, miközben végigfuttattam tekintetemet a bepakolt ruháimon és az apróságokon, amiket még anyáéktól hoztam el. Délután felszáll a gépünk és este már egy teljesen idegen ország ismeretlen városában, egy szokatlan helyen fogom álomra hajtani a fejemet. A "hercegem" mellett, aki sokkal biztosabb tervében, mint amilyen én valaha leszek.

Drágáim!!💕
Ne haragudjatok amiért ennyire megcsúsztam a folytatással.😔
Remélem, hogy mindannyian jól vagytok és élvezitek a hosszú hétvégét, mert én igen!😄

Kíváncsi vagyok: Mit gondoltok a fejezetről, tetszett nektek? Szerintetek mi lesz Dárdaival és a válogatott jövőjével? Na és Emma és Ádám kapcsolatával?