Ahogy befejeztük az étkezést a prefektusok elkezdtek  minket elkísérni a klubbhelységhez. Az út első felében Lex bombázott a kérdéseivel, persze nem a desszertről, hanem arról miként lesz ezután. Erre én felvázoltam neki a múltkori eseményeket, mire ő bólintott, hogy rendben, de szemében látszott egy kis ijedtség, azért hogy ezek után mi lesz.

A második felében pedig Tomi volt aki nem hagyott egyedül gondolataimmal. Mindenről kérdezgetett az eddigi életemről amiben kellett bőven improvizálni, de arról is kérdezgetett, hogy mit szeretek olvasni meg ilyesmi. Tom egy igen érdekes gyereknek bizonyult, nem volt olyan ami fölöttébb zavarta volna a muglikon kívül,mint kiderült az apja egy mugli volt, aki nem nagyon tűrte el a mágiát, így az anyukája halála után, vagy is születése vagy inkább ebben az esetben születésünkkor meghalt, ezek után adott minket árvaházba, ahol Tom  mágikus varázs ereje kezdett kibontakozni, és e miatt a többi gyerek őrültnek titulálta. Én igazából csak inprovizálni tudtam szóval, az jött ki, hogy Lex-el egy másik árvaházban éltünk eddig és az is hasonló volt, mint az övé.

Hírtelen a Prefi megszólalt.

-Jelszó Aranyvér! Ne felejtsétek el! majd ezzel a lendülettel indult be a klubbhelységbe ami zöld és szürke színekben pompázott. Szembe velünk egy kanapé volt amelyet fenyőből faragtak ki,  zöld színű takaró borította, melyet ezüst párnák ékesítettek. A kanapé előtt egy kisebb asztal volt, mely előtt a kandalló melyben lobogott a tűz. Kisebb fotelek voltak még az asztal mellett, és a sarkokban is megtalálható volt egy-egy asztal, amit zöld terítő borított, igazából nem sokban különbözött a Mardekár klubbhelysége a griffendéleshez, talán csak a zöld domináló színt váltotta fel a piros, de ami nagyon nagy különbségek tűnt az az ablakok hiánya volt, mert a pince rendelkezett ablakkal.

A szobákba a kanapé melletti helyeken lehetett eljutni, két lépcső terült el a kandalló melett, a fiúk emelete és a lányoké, ahogy láttam a mardekárban több fiú van, mint lány, talán rajtam kívül két-három másik lányt osztottak be.

-Rora! Reggel találkozunk és figyázz magadra. szorított magához Tom, az utóbbi pár napban igen közel kerültünk egymáshoz, aminek örülök, de kicsit félek, mert nem hallottam Tom Denemről a mi időnkből, tulajdon képen azt sem tudom, hogy mennyit írunk, csak annyit, hogy megint járhatom ki a Roxfortot.

-Igen, próbálj nem lezuhanni sehonnan 6 óra alatt... ironizált Alexander, aminek Tom nem örült.

Tom egy biztos ezt akartad kimondani nézéssel illette a produkciót.

Én elindultam a lányok hálókörlete felé, ahogy felértem a lépcsőre, a szemem elé tárult a hálókörlet látványa, ezüstös táblára voltak kiírva a nevek, én rögtön az első ajtónál megláttam a nevemet.

Elisabeth Malfoy
Aurora Denem
Kimberly Zambini

Ezek a nevek álltak a szoba előtti névtáblán.

Kinyitottam az ajtót és elém tárult a három francia ágy, melyet zöld paplan illetve ezüst és zöld színű párnák ékesítettek.

Körbenézésem után egy szőke hajkupacot vettem észre.

-Szia Elisabeth vagyok, de hívj csak Liznek! mutatkozott be Liz.

-Én Aurora vagyok, de hívj Rorának nyugodtan. mutatkoztam be én is.

-Sziasztok! Kimberly vagyok, de csak Kim! Nyitott be egy kócos hajú lány.

-Szia én Liz vagyok, ő pedig Rora! mutatott be minket a lánynak.

Gyorsan lehupantam a ládám mellett álló ágyra, ami a szoba középen helyezkedett el.

-Nincs kedvetek lemenni a klubbhelységbe? kérdezte Kim.

-De miért ne! feleltük egyszerre Liz el. (ide mindig Lily-t akarok írni)

Hírtelen nekiiramodtunk az ajtónak, majd a lépcsőnél mely a klubbhelységhez vezetett ahol pár idősebb fiú, és Tom, Lex, Abraxas, és Orion beszélgettek pár fiúval.

-Rora? kérdezte Tom szemöldökráncolva.

-Nem Merlin... mondtam, mire a fél klubbhelység hahotázni kezdett,a másik fele pedig csöndben figyelte az eseményeket.

-Nagyon vicces... forgatta meg a szemét.

Leültünk a fiúk mellé a kanapéra és ott kezdtünk el cseverészni, ilyen-olyan dolgokról, mindenki mesélt a múltjáról, de köztünk szerintem Tominak van a legsiratósabb múltja, mesélt arról, hogyan bántották, mind fizikailag, mind lelkileg egészen kiskorától fogva. Gyerekek főleg lelkileg, de néhány ápoló fizikailag is bántotta őt.

Olyan éjfélt üthetett az óra, de mi még lent cseverésztünk a klubbhelységben, mikor egy prefektus kijött és elküldött minket aludni.

A szobában lezuhanyoztunk és utána szinte beájultunk az ágyba.

Reggel Kim ébresztett minket reggel, mert szerinte érdemes lenne korán kelni az első napon, de mi Lizivel nem díjaztuk az ötletet.

-Keljetek lusta banda! nevetett reggel miután tíz perce nem sikerült minket kiimádkozni az ágyból.

Mi nagy nehezen elkezdtünk jeleket mutatni a felé, hogy kelünk, én elkezdtem kihámozni magamat az ágyból, Liz pedig fordult egyet a fal felé.

Húsz perc alatt sikeresen elkészültünk és indultunk le reggelizni, "nagy" meglepetésünkre rajtunk kívül csak pár hollóhátos bújta a könyvét miközben fogyasztottak.

Leültünk a Mardekár asztalához és elkezdtünk egy-egy pirítóst majszolni.

Ahogy telt az idő egyre több és több Roxfortos diák szálingózott le reggelizni, még nem megpillantottam Lex-et és a bátyámat bejön i az ajtón, még valami témában elmélyedve beszéltek.

-Jó reggelt lányok! mondták szinte egyszerre.

-Sziasztok! köszöntünk egymás után.

-Ti, hogy bírtatok ilyen korán kelni? kérdezte Alexander.

-Kimtől kérdezd, ő keltett minket... mondtuk szenvedve.

-Hát az úgy volt... kezdte el, de félbeszakították.

-Inkább ne is folytasd! morogta Tom.

Ezek után mindenki néma csendben evett. Pár perc után a prefi kiosztotta az órarendet.

Sötét varázslatok kivédése
Bájitaltan
Számisztika
Repüléstan
Átváltozástan

-Azt hallottam a testvéremtől, hogy az Svk tanár már egy ős tulok, már legalább 10 éve ő tanítja és már kezdi unni. magyarázta Kimberly.

-Akkor irány a tanterem. "utasított" minket Lexander.

Én és Liz nagy nehezen feláltunk és megindultunk a terem felé. Odafelé úton 3 szellemmel és 4 tanárral találkoztunk.

Órára éppen, hogy csak a tanár előtt értünk be, gyorsan ledobtuk magunkat egy padba és mire ezt abszolváltuk egy idős őszhajú nyúlt ábrázatú férfi jött be a terembe.

-Jó reggelt gyerekek! - üdvözölt minket a tanár. - Aki mgé nem tudná Hulfluck professzor vagyok a Sötét Varázslatok Kivédése tanárotok. folytatta, a valószínűleg jó sokszor elmondott szöveget. - Kérlek titeket mutatkozzatok be! Kezdjük mondjuk innen a kisasszonytól! mutatott rám hosszú csontos újjával.

-Aurora Denem vagyok, Mardekáros! Mutatkoztam be, mire a grifisek unott képet vágva fordultak el.

-Tom Denem vagyok, Mardekáros! mutatkozott be Timi Tomi Tomika.

-Áh akkor maguk testvérek? kérdezte érdeklődve a prof.

-Igen tanár úr! Pont ezért van mind kettőnk nevében Denem...mondtam a tanárnak, de ő úgy látszott nem vette figyelembe....

Sziasztok!

Ez itt az eddigi leghosszabb rész amit írtam remélem tetszik!

                                                                       Sherfine