múlt2

Hirtelen magamhoz tértem.
Hunyorogva magamhoz tértem. Megláttam körülöttem a négy tekergőt.

-Madame Pomfrej, magához tért.

-Szentséges Merlin, hívom Dumbledort! mondta.

-Mi történt?kérdem.

-Túlélted a halálos átkot! mondta azt hiszem Remusz. Mert még mindig homályosan látok.

-Logikus mert még meg se születtem.

-Bevágtad a fejed vagy mi van?Kérdi James.

-Menjenek ki!harsogta Dumbledor.

A fiúk és Madame Pomfrey kisomfordáltak.

-Azta!mondtam a fiatal profra.

-Mi azta.kérdezte megrökönyödve a fiatalabb professzor.

-Semmi, Professzor nekem vissza kell jutnom a jelen vagyis a jövőbe.

-Hm...selyted Hogy kell visszamenned?

-Igen. De Professzor törölje ki rólam az emléküket. Vicces lenne ha a keresztapa emlékezne rám régről.

-Rendben. És most menny. Mondta kicsit értetlenkedve

-Viszont látásra. Köszöntem el

Jelen

Miután visszamentem pont kijött az ebédlőből Remus.

-Hol voltál ennyi ideig?Kérdi.

-Neked is szia. Megyünk haza?

-Felőlem. De hol voltál?

Majd elmeséltem mindent.

-De én erre nem emlékszem.

-Persze hogy nem mert Dumbledor kitörölte az emléked.

-Uhum. Érdekes. De akkor Albus kitörölte a saját emlékeit?tanakod magában Remus Lupin.

-Kicsim csak, hogy jól vagy!kiáltott anyu.

-Miért lettem volna rosszul?értetlenkedtem.

Majd megöleltem.

Régen volt rész és ezt sajnálom. Kicsit unalmasabb lett, de most jönnek, majd az izgalmas részek.
Sziasztok

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top