múlt2
Hirtelen magamhoz tértem.
Hunyorogva magamhoz tértem. Megláttam körülöttem a négy tekergőt.
-Madame Pomfrej, magához tért.
-Szentséges Merlin, hívom Dumbledort! mondta.
-Mi történt?kérdem.
-Túlélted a halálos átkot! mondta azt hiszem Remusz. Mert még mindig homályosan látok.
-Logikus mert még meg se születtem.
-Bevágtad a fejed vagy mi van?Kérdi James.
-Menjenek ki!harsogta Dumbledor.
A fiúk és Madame Pomfrey kisomfordáltak.
-Azta!mondtam a fiatal profra.
-Mi azta.kérdezte megrökönyödve a fiatalabb professzor.
-Semmi, Professzor nekem vissza kell jutnom a jelen vagyis a jövőbe.
-Hm...selyted Hogy kell visszamenned?
-Igen. De Professzor törölje ki rólam az emléküket. Vicces lenne ha a keresztapa emlékezne rám régről.
-Rendben. És most menny. Mondta kicsit értetlenkedve
-Viszont látásra. Köszöntem el
Jelen
Miután visszamentem pont kijött az ebédlőből Remus.
-Hol voltál ennyi ideig?Kérdi.
-Neked is szia. Megyünk haza?
-Felőlem. De hol voltál?
Majd elmeséltem mindent.
-De én erre nem emlékszem.
-Persze hogy nem mert Dumbledor kitörölte az emléked.
-Uhum. Érdekes. De akkor Albus kitörölte a saját emlékeit?tanakod magában Remus Lupin.
-Kicsim csak, hogy jól vagy!kiáltott anyu.
-Miért lettem volna rosszul?értetlenkedtem.
Majd megöleltem.
Régen volt rész és ezt sajnálom. Kicsit unalmasabb lett, de most jönnek, majd az izgalmas részek.
Sziasztok
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top