-Szerintem a Professzor is üljön le...mondtam bizonytalanul.

A Professzor leült a székébe és kiváncsiskodó tekintettel nézett rám. 

-Akkor beszéljen Kisasszony! mondta lelkesen, de selytelmesen.

Mire, lehet meggondolatlanul, de elmeséletem Dumbledornak az eddigi eseményeket, aki kicsit hitetlenkedve meredt rám.

-És erre van valami bizonyítéka, vagy csak így higgyem el? kérdezte gyanakodva a Prof.

-Esetleg van merengője Professzor? kérdeztem Dumblit.

-Jöjjön Ms Black! mutatott a merengőre.

Miután Dumbledor megnézte hitetlenkedő tekintettel meredt maga elé.

-MOST MENJEN A HÁLÓKÖRLETÉBE! csattant fel a Professzor, amit annyira nem értettem.

Út közben találkoztam az értetlenkedő Frics-el aki valószínűleg azt nem értette, hogy mit kerestem ilyen korán Dumbli irodájában.

De mivel köztudottan  nem vagyok szabálykövető, ezért utam nem a hálókörletembe, hanem a gyengélkedőre vezetett.

Ahogy beléptem Remi már ébredezett, én pedig odarohantam hozzá és szorosan megöleltem a fáradt fiút, aki nem teljesen fogta fel mi történt valószínűleg azért, mert még mindig kómás volt.

-Remi örülök, hogy jobban vagy! mondtam boldogan.

-Hunie én egy szörny vagyok! Nem...mondta Remus.

-Tudod ki a szörny? -a fiú csak megrázta a fejét- Hát Voldemort, Gringelwald! Te öltél már valaha? Kínoztál meg valakit? Tettél valakit vérfarkassá? kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Nem, de...kezdte volna el a fiú.

-Ki írta meg nekünk Mcgalagony házi dolgozatát azért, mert mi elfelejtettük? Nem ismerek olyan más csodálatos embert, mint te! Nincs kerek-e világon, vagy hogy mondják ezt a muglik! mondtam elszántan.

-Dehogynem van, itt vagy te! Soha nem csapnád  be a barátaidat, sosem árulnád el őket! Érted? Én egy senki vagyok, egy vajszívű szörny! mondta elkeseredve.

-REMUS JOHN LUPIN, EZT MOST AZONNAL VOND VISSZA VAGY ESKÜSZÖM MERLINRE KÉT KEZEMMEL FOLYTALAK MEG! kiabálom le szegény fiút, mit nagy csodálatomra Madam Pomfrey nem jelenik meg kiáltozva mögöttem.

-Akkor legalább egyel kevesebb szörny lenne a világon...mondta sutogva Lupin.

Én erre nemes egyszerűséggel arcon töröltem, mire Remi értetlenkedve és fájó arcal bámult rám.

-Ezt most miért kaptam? kérdezte számonkérően.

-Én megmondtam, ezen túl már nem az én hibám! mondtam nyugodtan.

-Jó rendben, ha vissza vonom ugye nem lesz több ilyen? Kérdezte félénken.

-Talán nem...

Sziasztok!

Itt az új rész remélem tetszik...

                                                                                      Sherfine