-Ü-ügye rendben lesztek?-Mabel mosolyogva felnézett anyja szemébe, s biztosította, hogy minden rendben lesz.

-Természetesen. Én magam felügyelem majd.-mutat magára magabiztosan, majd testvérére pillantott.-Majd távol tartom őt a veszélytől.-mondta immár kicsit halkabban.

-Rendben. Na menjetek, elfog menni a busz.-a testvérpár gyorsan felvették táskáikat, s maguk után húzva bőröndjeiket már fel is szálltak a buszra. Míg Mabel az izgatottságtól volt telve, addig Dipperben a félelem.

Ah ezek az emberi járművek... Lehetnének gyorsabbak is!

Dipper fájdalmas sóhajt hallatott, és akaratlanul is egy halk "Pofa be" mondta csúszott ki repedezett ajkain. Mabel már szóvá sem tette ezeket a halk beszédeket. Mondani szeretett volna valamit, hogy megtörje a kínos csendet ami be állt közéjük. Dipper azonban az ablaknak dőlve nézett kifelé. Végül valami csak eszébe jutott.

-Haha pont úgy, mint akkor.-jegyezte meg jókedvűen.-Akkor is így ültünk, emlékszel? És néztél ki az ablakon miközben mondogattad, hogy mennyire nem akarsz Gravity falls-ba menni.-kuncogta el magát a végére, könyökével oldalba bökve. Dipper viszont nem reagált rá, sóhajtott egyet és tovább bámul kifelé. Szemei alatt táskák voltak álmossága jeléül. Mabel nem akarta ilyen könnyen feladni.-Na és amikor megérkeztünk? Folyton a szobában kuksoltál, én pedig a pasikat üldöztem.-folytatta nevetve, s végre Dipper is halványan elmosolyodott. Mabel tovább folytatta.-Az első srác törpékből állt, te mentettél meg tőlük. Aah és emlékszel mennyi ideig zargattak, hogy legyek a királynőjük? Azt hittem elásom őket.-a mesélés tovább folytatódott, egyedül a Bill történet részeket hagyta ki. A jó és izgalmas történetek megmaradtak. Mabel azt már nem tudta, hogy közben Bill folyamatosan Dipper fejében panaszkodott amiért őt nem említette.

A Nap éppen a horizontot érte mikor Dipper felébredt. Nem volt rémálma, aminek kifejezetten örült. Mabel mellette aludt, fejét a vállára hajtva. Békéje nem sokáig tartott. 

Nem tudsz aludni, Fenyőfa?

-Hagyj békén.-motyogta Dipper.

Tudod Fenyőke, tényleg várom, hogy itt legyél. Szeretném megmutatni a tisztást. Biztos tetszene neked... 

A fiú értetlenül bámult maga elé. Bill hangja szokatlanul halkabb volt, mint eddig és sokkal kellemesebb a fülének. Sokkal emberibb. 

-Mond Bill... Miért akarsz ennyire kiszabadulni? Mi a terved utána? 

A démon percekig csendben maradt, nem szólalt meg. Hosszasan gondolkodott, és Dipper arra célzott, hogy talán Billnek nincs is terve. Talán csak eddig azért volt olyan, amilyen, hogy megijessze. 

Te is ki akarnál szabadulni ha be lennél zárva valahova...

Ez volt az utolsó mondat amit Bill Dippernek mondott. Megsem szólalt egészen amíg Gravity Falls-ba ért. Még sosem volt ennyi ideig csendben a démon. Örülnie kellett volna, de valamiért csak sajnálta.

Stan és Stanford már a rejtély kajiba előtt voltak mikor Dipper és Mabel leszálltak a buszról. Mabel álmosan törölgette szemeit, majd rögtön bácsikái karjai közé ugrott. Nevetett miközben puszit adott arcukra. Kár, hogy ennyivel nem úszták meg. 

-Staaaan bácsiiiii hoztak neked valamit!-kiáltott izgatottan. Stan bácsi sóhajtott. Pedig annyira remélte, hogy unokahuga leszokott a pulcsi kötésről. 

-Ugyan Mabel, nem kellett volna hehe....-kuncogott idegesen. Mabel azonban nem hagyta ennyiben. Még Dipper is hangosan nevetett miközben őket nézte. 

-Ez a tiéd!-végre előhúzta a táskájából a pulcsit. Rózsaszínű volt, s pont középen egy piros szív aminek szemei és szája volt.-Hát nem csodás? Próbáld fel!-percekig vitatkoztak egymással, míg Stan meg nem tört, s fölvette a pulcsit. Stanford eközben Dipper felé indult. Nem akarta rögtön letámadni unokaöccsét, de fontos dolgokról volt szó. A világ sorsa... Újra. 

-Jó újra látni kölyök.

-Ne hívj kölyöknek Ford bácsi. Már felnőttem.

-Igen, igaz. Mesélj róla.-mondta Ford, de egyből megbánta. Dipper arca elkomorult. 

-Most csendes. Ma más volt, mint szokott. Sokkal... Gyengébbnek hangzott.-Ford összefonta kezeit a mellkasa előtt. 

-Értem.. Biztos fáradt vagy. Gyere, menjünk be és pakolj le. Soos-al megbeszéltük, hogy a nyárra odaadja a kajibát, addig a nagymamájával haza költöznek.-Dipper válaszul csak bólintott. Felkapta földön heverő táskáját és bőröndjét. Voltak még benne kételyek, de alig várta, hogy mindenkivel találkozhasson. 

Hajnal volt, mikor Dipper felébredt. Még nem volt teljesen világos, Mabel is aludt még, Bill pedig nem zargatta. Élvezte a csendet. Az egyetlen nagyobb zaj amit hall az a madarak csiripelése. Rég volt már ilyen. De akkor valahol mélyen miért hiányolta Bill hangját?

Dipper sietve felöltözött, majd ment le, hogy reggelit készítsen. Úgy tűnt Ford megelőzte. Már a konyhában volt, és éppen az égett pirítóst próbálta kiszedni. A fiú arcára lassú mosoly húzódott. 

-Had segítsek Ford bácsi.

-Oo jó reggelt Dipper.-mondta, majd arrébb húzódott, hogy helyet adjon unokaöccsének. Kiszedte a pirítós felét a sütöből, majd két másik kenyeret tett bele, s percek alatt kész is lett. 

Mint egy háziasszony

Dipper elkomorodott. Túl szép is lett volna ha Bill eltűnt volna a fejéből. Legalább már nem annyira idegesítő a hangja. Csak ne lennének ilyen hülye megjegyzései...

-Valami baj van? Ő az?

-Nem, semmi... Nem ő az...-motyogta Dipper. Bár tudja, hogy bácsikájának nem hazudhat mert úgy is rá jön, azért mégis csak megpróbálta. Nem akarta, hogy már kora reggel ezzel keljen foglalkoznia. 

Mindig olyan önzetlen vagy. Nem mondod el ha bajod van

-Inkább fogd be... Te vagy minden problémám okozója...-morogta Dipper. Ford inkább úgy tett mintha észre sem vette volna. Még jó, hogy Mabel felkészítette erre. Elég rémisztő ahogy magában beszél. De ezt jobb ha megtartja magának. 

A saját bácsikád is őrültnek néz. A jó öreg Stanford... Hogy megöregedett. Olyan mintha csak tegnap lett volna, hogy alkut kötöttem vele a tudásért

Dipper inkább nem válaszolt vissza. Részben igaza van. Már Ford is bolondnak nézi. Ez is annak a hülye háromszögnek köszönheti. 

Dél körül már Mabel és Stan is fent voltak, együtt reggeliztek Forddal és Dipperel. Mabel arról beszél, hogy ezen a nyáron teljes mértékben hisz abban, hogy rátalál a szerelem és ezúttal nem lesz az törpe, sem pedig egy pszichopata csaló, vagy vámpír. Ford folytatja a kutatásait a pincében. Azt mondta, hogy újabb furcsa lények tűntek fel Gravity falls erdejében. Amint ezt Dipper meghallotta eldöntötte, hogy még ma elmegy meglátogatni az erdőt miután találkozott a barátaival. Főleg Wendyvel... 

Még mindig rajta jár az eszed? Egyértelmű, hogy nem érdemel meg! Neked inkább valaki más kell, valaki, mint...

Bill sosem csinált ilyet. Bármi is volt, mindig végig mondta amit akart. Ezért rendesen meglepődött, hogy bármit is akart mondani, nem mondta végig. Bár a mondat elejét elnézve talán jobb, hogy nem mondta végig. Így is biztos benne, hogy az arca olyan vörös, mint a paradicsom. Szerencsére mindenki elvan foglalva azzal, hogy a mai napot beszélik át. 

-Hé Dipper, beszélhetnénk?

-Persze, mi az?-Mabel aggódva fürkészte testvére arcát, kezeivel idegesen babrálta karkötőjét. 

-Te is tudod miről akarok beszélni. Ne menj az erdőbe!-szóval innen fúj a szél... Nos, az aggodalma jogos, gondolta Dipper. Ennek ellenére nem maradhatott távol tőle. 

-Rendben.

-Igen?-kérdezett vissza meglepődve Mabel.-Azt hittem tovább kell győzzelek téged... Vagy csak le akarsz rázni.-gyanakodva húzza össze a szemöldökét. Dipper igazán nem hobáztathatja testvérét. Minden joga meg van a gyanakodásra. Mégis, legszívesebben kitörne magából, hogy hagyja békén. Néha idegesíti, de leginkább elnyomja magában. 

-Nem, emiatt nem kell aggódj. Megyek, megkersem a csapatot. Gondolom te Grendahoz és Candyhe mész ugye?-Mabel bólintott.-Akkor délután találkozunk.-ezzel már el is rohant a városba. Nem várt választ, minél hamarabb találkozni akart a többiekkel.

Gravity falls semmit sem változott. Susan kis kifőzdéje ugyanott áll ahol azelőtt. Kellemes délelöttött töltenek el ott az emberek. Palacsintát esznek és beszélgetnek. Dipper nem álll meg, nincsen ott Wendy sem a csapat többi része. Szerencsére nem is kellett sokáig keresnie őket. Ismét rosszban sántikálnak. Thompson szivatása úgy tűnik továbbra is megmaradt. Habár Dipper nem igazán van odáig ezért az időtöltésért, attól még nem hibáztatja őket vagy haragszik rájuk, egyszerűen csak felnőtt. A gyerekes csínyek amúgy sem volt rá jellemző. 

Wendy volt az első, aki észrevette Dippert. Az ajkai mosolyra húzódtak, olyan gyönyörű volt, hogy először fel sem ismerte őt. Mindezek mellett sokkal magasabb lett, vörös haja továbbra is a derekáig ér, moha zöld szemei pedig őt fürkészi. A feje tetején pedig legvégül ott a fenyőfás kék-fehér sapkája. 

-Hiányoztál.-modta amikor oda rohant hozzá. Ekkorra már mindenki meglátta Dippert, oda mentek hozzá, hogy üdvözölhessék őt.-Tessék, ez a tiéd.-ezzel a lány kicserélte a sapkájukat. Dipper végig nézett a többieken. Nem sokat változtak. Roby és Tambry továbbra is együtt vannak. Habár amikor Dipper meglátta a borostás Robyt egy pillanatra megijedt. Nem áll jól neki, de ezt inkább ne mondta ki hangosan. Lee és Nate is itt vannak, habár inkább egymás szivatásával vannak elfoglalva. 

-Jó újra látni titeket srácok.-ezután még órákig együtt voltak, hülyéskedtek, beszélgettek, igyekeztek felzárkózni. Habár Dipper igyekezett nem beszélni Billről, amit a démon igencsak megnehezített. 

A találkozó csupán este felé maradt abba. Mindenki haza ment, kivéve Wendyt, aki haza akarta kisérni Dippert. Szerencsére egy kis gyözködéssel sikerült elérnie, hogy haza menjen egyedül. Végülis már nem volt gyerek. 

Az erdő csendes volt. Szokatlanul csendes. A nyári kabócák hangja, a madaraké, vagy akárm mást hallania kellene. De nem. Minden elnémult. Már mélyen az erdőben volt, ismerte ezt az útvonalat. Ezen az úton menekült el Mabellel a törpék elől. Még az a kihúzott fa is ott volt, amit a törpék együttes erővel húztak ki helyéről. Egy kicsit elmosoylodott az emléken. Kiváncsi, hogy vajon mi lett volna ha az ő elmélete lett volna helyes és törpék helyett zombi lett volna. Igaz, később olyanokkal is megkellett küzdeniük szóval biztos, hogy akkor is elintézték volna. De azért talán a törpék mégiscsak jobbak, mint a zombik. 

Tudod, hamár erre jársz igazán meglátogathatnál... Egy egészen kicsit

-Hogy ki szabadítsalak? Biztos, hogy nem. Felejtsd el!

Olyan makacs vagy. Csak egy kis melegségre vágíom tőled Fenyőfa~

Dipper arca forró volt, de nem törődött vele. Fejére húzta sapkáját, mintha azzal eltakarhatná arcát. Percek teltek el csendben. Dippernek rossz előérzete támadt. Úgy tűnt, ezzel nincs egyedül. 

Fenyőke... Jobb ha vissza indulsz a kajibába...

-Miért? Tudod mi van itt?

Majd elmondom, de most menj már!

Bill hangja parancsolón szólt rá, és nem tehetett róla, de még a lába is bele remegett. A hangja éles volt, szinte habozás nélkül tette amit mond. Megfordult, hogy vissza induljon a kajibába. Azonban az útját állta valami. A sötét miatt nem látta jól, hogy mi az. De azt jól látta, hogy hatalmas, és gonoszan nevetett. Rosszabb volt, mint Bill hátborzongató nevetése amire Dipper eddig gondolni sem akart. De most sokkal inkább hallgatta vol azt, mint ezt a valamit. 

Fuss!

Dipper úgy futott, mint még soha. Néhányszor elesett, de gyorsan fel állt. A bokrok és fákba is bele akadt és felszakította a felsőjét. Néhány még az arcát is megkarcolta, de szinte nem is vett róla tudomást. Nem fájt, sokkal fontosabb volt ki jutni az erdőből, mint néhány karcolás. 

A Rejtély kajiba fényei világítottak, szemei reménytelin felcsillantak. Még mosolygott is, de hamar le olvadta arcáról, mikor megpillantotta Mabelt. Mabelt, aki aggódva fürkészte az erdőt. Dippert várta. 

Lihegve ért Mabelhez, kiabált, hogy rohanjon be a kajibába. Még lökte is.

-Dipper, miről beszélsz?-kérdezte felháborodva. 

-Van itt valami szörny, engem üldözött!-Dipper a háta mögé mutatott. Testvére oda is nézett de szörnynek nyoma sem volt. Az egyetlen, akik itt vannak az Mabel és Dipper, meg persze a Rejtély kajiba lakói. 

Uramatyám milyen régen tettem fel részt ide... Szégyellem magam, de nem igazán volt ihletem hogyan tovább, de aztán láttam, hogy vannak érdeklődök a sztori iránt, szóval úgy döntöttem tovább folytatom. Nem tudom, hogyan fogom hozni a részeket... Mindenesetre majd meglátom, az is lehet hogy hetente vagy max 2 hetente hozok ide részt, mert azért én is élvezem ezt a történetet írni:D 

Addig is legyetek jók és köszönök minden kommentet és vote-ot <3