A fehér már-már szoknyámban állok.
Alastor a kezemet fogja és mosolyog rám.
Őszintén.
Jól áll neki.Nagyon.

Molly könnyes szemmel néz és vigyorog.Mellette ül Arackniss,aki büszkén néz rám.
Olyan jól esik.

-Alastor!Elfogadod Anthonyt hites férjedül!
-Igen!

Erre vártam.Erre a gyönyörű szóra.
Mostmár semmi sem választhat el minket!
-Megcsókolhatjátok egymást.

Mondani sem kell.Mint az oroszlán,ki egy napja nem evett,úgy csapunk le egymás ajkaira.
Tapsot hallok.Nekünk tapsolnak.Végre olyan emberek,akik nem elítélnek,hanem még gratulálnak.

Hazamegyünk.Vége az esküvőnek.Életem legszebb napja volt,és kicsit bánom,hogy ilyen hamar lett vége.

Már késő van,de az ágyon fekszünk és bámuljuk a plafont.
-Olyan boldog vagyok-szól hirtelen Al.
-Miért?-kérdezem nevetve.Nyilván én is,de ez hirtelen jött.
-Mert olyan embernek adtam oda az életem minden percét,akit leírhatatlanul szeretek.
Megkönnyezem.
Csak arra tudok gondolni,hogy én vele szeretnék megöregedni.