Hónapok teltek el.Alastor nem jelentkezett.
Igazából nem is kerestem.Nem izgatott a tény,hogy nincs mellettem.
Hisz valljuk be,nem csak ő vevő rám.
Szóval meg voltam győződve arról,hogy már nem érdeklem.
Tegnap viszont valaki kopogtatott az ajtón.
Furcsáltam,hisz nem vártam senkit sem a házba.
Kinyitottam.
Alastor ott állt megsemmisülten és ázottan.
Átölelt,majd hangos sírásba kezdett.
-Hé,minden oké?-kérdeztem tőle,miközben egy lágy puszit nyomtam arcára.
-Magadra hagytalak.Annyira undorító vagyok!
Kicsordult a könnyem.
-Drágám,tudod,hogy ez nem igaz.Kicsit sem haragszom rád-mondtam,majd megcsókoltam.-Nagyon szeretlek.
Még mindig hüppögött,de a csókot visszaadta.
-Én is téged.

Srácook!Hányan értesültetek arról,hogy jövőhéten Radiodust hét van?El.Foglak.Árasztani.Titeket.Részekkel!💖😇