~5. rész~

Visszamentem a szobába. Lassan sétáltam az egyik faltól a másikig. A könnyeim az arcomon csordogálnak.  Azt hiszem rosszul vagyok. Fáj a fejem is.
Kerestem valami piát. Bár koliban vagyunk, de azért mi is szoktunk becsempészni egy két dolgot. Az egyik üvegbe kitöltöttem és gyorsan lehúztam.
Leültem az ágyam szélére. Baek párnája ott virított mellettem. Ráfeküdtem és belefúrtam az orromat.
Már érzem egy kicsit az alkohol hatását, ahogy belülről melegít.

A gondolataim hirtelen nagy kalandozásba kezdtek. Egy bűnös kalandozásba. Baekhyunra gondoltam. Arra, hogy milyen kedves volt velem, mennyire törődik velem. Mindig figyelmes volt és én nekem ez csak most tűnik fel. Valahogy többet érzek Baek iránt. Vagy mégsem? Mi történik velem? Elhagyott a csajom és fiúk után kajtatok... De miért?
Bár lehet, hogy most már az érzéseim kezdenek összezavarodni. Tisztáznom kell ezt az ügyet. Ki fogom deríteni, hogy hol a helyem. Ma el kell döntenem, hogy ki iránt vonzódom.

Baekhyun pov.

Berontottam a szobámba, aztán ledobtam magam az ágyra. Feltűnt, hogy a párnám még mindig nincs a helyén. A másik ágyra pillantottam, ahol éppen Chanyeol feküdt. Ha rajta múlna szerintem az egész életét alvással töltené.

-Mivan már? -dünnyögte.
Lassan nyitotta ki álmos szemeit. Valahogy ma más volt a tekintete. Olyan szomorú. Mintha sírt volna.
-Mi legyen?
-Miért bámulsz? Tudtam, hogy perverz vagy, na de ennyire?
-Héé! -érzem, hogy most aztán elpirultam. -Ne beszélj így velem. Ja és a párnámat meg vissza adhatnád! -mondtam neki, a kelleténél egy kicsit hangosabban.
-Nem kapod vissza! A tiéd valahogy kényelmesebb. Lehet, hogy megtartom.
-Azt próbáld meg!
-Csak figyelj -azzal ráfeküdt a párnámra.
-Chanyeol, ne szórakozz! Kérem vissza.
-Szerezd vissza ha tudod.

Ezután már nem vártam. Kezd eldurvulni a helyzet. Odamentem az ágyához és vártam egy kicsit mellette, hátha meggondolja magát, de nem tette. Így hát fogtam magam és rámásztam Chanyeolra. Valahogy sikerült pont lovagló ülésben rátelepednem. Ebben csak az volt a fura, hogy nem nagyon akartam lemászni róla. Ő sem tiltakozott nagyon.

-Mit csinálsz?
-Visszaszerzem a párnámat!

Azzal valahogy megemeltem a testét és elszedtem tőle a kis pufi párnát.
Már éppen készültem volna, hogy lászállok és elszaladok, de egy kéz megállított és visszahúzott.
Hirtelen megint Chanyeolon találtam magam, de egy kis idő múlva fordult a kocka. Hirtelen én kerültem alulra.

-Mit akarsz Chanyeol? -kérdeztem meglepődve.

Égett a szeme a vágytól. Gondolom nem véletlen húzott vissza. De várjunk csak? Chanyeol nem is meleg! És még csak én sem tudom pontosan, hogy hova tartozom. Bár ha ez ilyen jó, akkor azt hiszem, hogy itt teszem le a voksom.

Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy Chanyeol nem meleg, de erre rá még barátnője is van! Na jó, össze vagyok zavarodva. Mit akar? Nem is válaszolt!

-Mit akarsz? -kérdeztem újra, de már hangosabban. Egy kicsit bele is remegett a hangom.

Még mindig nem szólt egy szót sem. Csak jött közelebb és közelebb. A hasunk már összeért. Egy pillanatra lehunytam a szemem, mert azt gondoltam, hogy meg fog csókolni.

Ezután jött csak a legrosszabb! Sehun és Luhan benyitottak a szobába. Röhögve beléptek, aztán ahogy megláttak minket, valahogy abbamaradt a nevetés. Mind a ketten ledöbbenve álltak az ajtóban.
Kezdett kínossá válni a helyzet.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top