Baekhyun pov.

Már csak egy óra. Csak ezt az angol órát kell túlélnem és kijutok innen.
Azt hittem, hogy a mellettem elhaladó ember a tanár lesz, de tévedtem. A lány, aki reggel csak úgy letámadott, most mosolyogva lépdelt mellém, hogy helyet foglaljon. Szerencsére még időben ráeszméltem, hogy mire készül.
Az biztos, hogy ide még egyszer le nem ül. Lábaimat a mellettem lévő üres székre raktam és úgy tettem mintha ott se lenne.
Dühös arckifejezése mindent elárult.
Kezd elegem lenni belőle, amit azt hiszem most a tudtára is adtam.

A tanár bejött, majd az asztalához sétált.
-Tűnj el! -suttogtam a lánynak, mire hisztisen megfordult és a hátsó padokhoz ment.
Azt hiszem ezzel őt el is intéztem egy időre.

Egész órán máshol járt az agyam. Nem tudtam figyelni, mert teljesen másra koncentráltam.
Chan jutott az eszembe. Aggódom érte. Nem tudom, hogy most vajon mit csinál. Merre járhat. Milyen állapotban van.
Mondjuk az utóbbit sejtem. Biztos, hogy felhúzta magát a reggeli események miatt.
Minél előbb beszélnem kell vele és el kell neki mondanom a történteket, mielőtt lelkileg összeomlana szegény.

Chanyeol pov.

15:00

Az órára pillantva eszméltem rá, hogy elaludtam. Felidézve az emlékeim, csak arra jutottam, hogy visszajöttem a koliba és fáradtan dőltem az ágyra. Sikeresen kiütöttem magam, amivel csak az a gond, hogy én még az előtt le akartam lépni innen, míg Baekhyun visszatér.
Azt hiszem ez már nem valósulhat meg az elképzeléseim szerint, ugyanis 3 órakor van vége az utolsó tanórának. Ez azt jelenti, hogy bármikor betoppanhat azon a kis ajtón.
Úgy érzem, hogy végleg mindent elcsesztem.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve már nem tudtam magam visszafogni, ezért átmentem Sehun és Luhan szobájába, majd kutatni kezdtem. Tudtam, hogy rejtegetnek valami piát, csak azt nem, hogy hol.
Tudom, hogy az ivás nem old meg semmit, de valahogy csak ez jutott az eszembe. Nem is kellett sok idő mire megtaláltam. Luhan ágya alatt rejtették el a kis üveget, amit pár másodperc alatt már ki is nyitottam és kortyolni kezdtem a keserű folyadékot. Visszamentem a szobámba és az ágyamra ültem. A torkomat erősen marta az alkohol, de én csak ittam és ittam.
Nem telt sok időbe, mire a tudatvesztés állapotába kerültem. Elterültem az ágyamon és csak a fehér plafont bámultam.
Akaratlanul is nevetni kezdtem.

Baekhyun pov.

Hangos és ördögi kacajt hallottam a szobámból. Ismerős hang, de a hideg futkosott a hátamon tőle.
Az ajtót kinyitottam és tekintetem egyenesen meredt előre.
Nem hittem a szememnek. Chanyeol heverészett az ágyán. Ahogy közelebb mentem, megpillantottam a kezében egy üres üveget. Feltételezem, hogy a tartalmát ő itta meg.
Nevetett. Nevetett, de az arcára kiült a fájdalom.
Szemei csillogtak és a könnyei csordogáltak.

Ahogy leültem mellé, megpróbáltam elvenni tőle az üveget, de ő hamarabb cselekedett és levágta a földre.
-Nézd. -mutatott az üveg darabjaira.
Egy pillanatra oldalra fordítottam a tekintetem, majd visszafordultam felé. Nem tudtam, hogy mit is akar ezzel közölni velem, de nem kellett sokat várnom.
-Az ott a szívem. A darabokra tört, szilánkos szívem.

Sziasztok! 💖
Remélem tetszett nektek ez a rész.
Sokat dolgoztam vele, még ha sajnos ilyen rövidre is sikeredett.
Véleményeiteket írjátok meg komiban. 😊