Chanyeol pov.

Azt hittem ez a nap is úgy fog indulni mint a többi. Felkelek, átmegyek a suliba, tanulok...
Azt hiszem Baekhyun elvette ezt a reményt.
Amikor megláttam őket, kirohantam. Visszanézve egy vékony, magas fiút láttam, aki utánam lohol a nevemet ordibálva.
Kisiettem az épületből. Egy mély levegőt beszívva próbáltam lenyugodni, de nem igazán segített.
Hülyén érzem magam. Egy idióta vagyok, amiért azt hittem, hogy ez a kapcsolat hosszútávú lesz. A fenéket!
Ha eddig olyan jól éreztem magam vele, akkor most miért kell, hogy ennek vége szakadjon?

Kiértem az utcára. Csak egy vékony pulcsi volt rajtam, ami nem segített a helyzeten, ugyan is nagyon fújt a szél. Átszaladtam a közeli boltba. Az biztos, hogy a suliba már nem megyek vissza. Ezek után nem. Inkább elkerülöm mind a kettejüket ameddig csak tudom. Így biztosan jobb lesz.

Benyitva a kis helységbe, alaposan körbenéztem. Szemeim megakadtak a dohányon. Kértem egy cigarettás pakkot. Amit furcsálltam az az volt, hogy az eladónak még csak megsem fordult volna a fejében megkérdezni, hogy elmúltam-e már tizennyolc éves.
Fizetéskor még egy öngyújtót is hozzácsaptam, majd kisétáltam az üzletből.

-Azt hiszem ez majd segíthet lenyugodni. -néztem a cigis dobozra.
A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Szaporán vettem a levegőt. Egyre rosszabbul éreztem magam. A kezeim remegtek, de nem a hidegtől, hanem az idegesség miatt. Lépteim lelassultak, majd megtorpantam. Egy közeli kis padra telepedtem le, ahol egy kicsit egyedül lehettem.
Egy szál cigarettát húztam ki a dobozból, majd az öngyújtót beizzítva, előkészítettem a halált. Tudom, hogy ha elkezdem, nem biztos, hogy le tudok majd állni, de erre most szükségem van. Ez elterelheti a gondolataimat.
Amint beleszívtam, köhögni kezdtem.
Füst vett körül.

Mihez kezdek ezután?
Szedjek fel én is valakit?
Utáljam meg Baekhyunt?
Fogadjam el a tényeket, mintha mi sem történt volna? -soroltam magamban a lehetőségeket.
Ötletem sincs, hogy mit tegyek. Azt hiszem hazamegyek. Talán ha lelépek, azzal elmenekülhetek egy időre a gondok elől. Ez viszont sajnos nem tarthat örökké. Egyszer úgy is visszajövök és akkor, majd szembe kell néznem a tényekkel.

Minden esetre most látni sem akarom.

Sziasztok! 💖

Reggel felkelek, erre mit látok?
3,20K!!!
Nem hiszek a szememnek skacok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi nézettség lesz a könyvemen. Nagyon szépen köszönöm nektek! 😚
Ezzel fedobtátok a napomat. Remélem ezzel a nem túl boldog résszel, azért én is feldobhatom a tiéteket. Bár ezt így utólag kimondva kétlem 😂
Remélem tetszett nektek ez a rész is. Visszajelzéseket szívesen fogadok. 💕
Szép napot mindenkinek! 😊