~10. rész~

Este felé átvánszorogtunk a konyhára. Kaptunk vacsorát, amihez aztán nem kellett túl sok idő, hogy elfogyjon.
A hasam annyira teli volt, hogy úgy éreztem, mintha begurultam volna a szobámba.
Chanyeol már be is dőlt az ágyába, majd előhalászta fiókjából a könyvét.
Én csak csendben összekuporodtam és a telefonom képernyőjét lestem. A halvány fehér fénye megvílágította az arcomat. Képes vagyok éjjel-nappal ezen a kis vacakon lógni. Ha így folytatom szemüveges leszek.

Három kopogást hallottam kintről, majd Sehun és Luhan fejét láttam az ajtóban.
Na már csak ezek hiányoztak.
-Sziasztok! -köszönt nekünk Lulu.
-Mit szeretnél Bambi? -szólt hozzá Chanyeol nevetve.
-Már ezerszer megkértelek, hogy ne hívj így... Yoda. -vágott vissza.
Míg ezek ketten marakodtak, addig Sehun jött oda hozzám.
-Csak a fülhallgatómért jöttünk.
Bólintottam, aztán intettem, hogy nyugodtan keresse meg.
Pár percbe telt és Sehun már vissza is tért. Megfogta hátul Luhan pulcsiját és kirángatta. Egy ideig még hallottam, hogy az ajtónk elött beszélnek, de lassan átmentek a saját szobájukba.
Nemsokkal ez után, álomba merültem.

Reggel korábban értem be a suliba. Berohantam a terembe, majd a padomhoz siettem. Füzeteimet kipakoltam a táskámból és nekiálltam átnézni a házikat, ugyan is eléggé megfeledtektem róla tegnap.
Csend volt körülöttem. A sötét kis teremben egyedül kucorogtam.
A csendet egy hatalmas ajtó csapódás törte meg. Azt kívántam, hogy bárcsak egy takarító jött volna be, aki még viszonylag csendben lesz, ha látja, hogy tanulok, de tévedtem.
Egy hosszú hajú, ismerős arcú lány lépett be. Ő az, akit Chanyeol annyira nem bír. Sajnos a nevét még mindig nem tudom. Valamiért nem emlékszem rá.

A lány közelebb jött. Fekete nadrágban volt és egy fehér pulcsiban. Szempilláit rebegtette.
Megállt velem szemben, majd két kezét a padra helyezte és előrehajolt.
Mem tudom mit tervez, de egyre kínosabb a helyzet.
-Tudod Baekhyun... -kezdett bele rekedtes hangon. Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán. -Már az első naptól kezdve kíszúrtalak magamnak.
-Tessék? -akadtam ki. Azt se tudom ki ez a liba, erre ilyeneket hord össze.
Feltérdelt a padomra, majd kezét az arcomhoz akarta érinteni, de nem engedtem neki. Egy gyors mozdulattal ráfogtam csuklójára, ami az arckifejezéséből nem eshetett túl jól neki.

Egy szempillantás alatt nyílt ki a terem ajtaja és belépett egy ember. Az az ember, aki a lehető legrosszabbkor jött be, nem más mint Chanyeol.
Ledöbbent, falfehér arcal bámult minket.
Engem, ahogy egy lánnyal vagyok a legfélreérthetőbb pozícióban. Mi jöhet még ezután?

Sziasztok!
Egy kicsit rövid lett ez a rész, de következőre megpróbálok többet írni. Remélem tetszett nektek. Ha igen, kérlek jelezd egy csillaggal vagy kommentel. ✨

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top